Nem akarunk többé Linder Bélákat látni!

Nyugalmazott francia tábornokok arra hívták fel Macron figyelmét, hogy az országot széthullás fenyegeti a tömeges bevándorlás terjedése ­miatt.

Van, 2021. július 5. Migránsok egy felüljáró alatt, a kelet-törökországi Van városának közelében 2021. június 2-án, miután átszökött a török-iráni határon. Az illegális bevándorlókat török területen elõször Vanba küldik az embercsempészek, akik fejenként 600-1000 dollárt kérnek a migránsoktól a határhelyzettõl függõen. A török belügyminisztérium június 16-án közzétett adatai szerint 2021-ben addig 53 176 illegális bevándorlót fogtak el. Az ENSZ statisztikái szerint 2019-ben 5 678 800 menekült vagy illegális bevándorló tartózkodott Törökországban. MTI/EPA/Sedat Suna Fotó: Sedat Suna

Áprilisban nyugalmazott francia tábornokok keltettek feltűnést azzal, hogy nyílt levélben hívták fel Emmanuel Macron köztársasági elnök (egyben a hadsereg főparancsnoka) és a francia kormány figyelmét: Franciaországot széthullás fenyegeti a tömeges bevándorlás és az iszlamizmus terjedése ­miatt. A tábornokok nem értik, hogy a vezető politikusok miért nem érzik a veszélyt, miért nem aggasztják őket az ország egységét fenyegető jelenségek. És valóban, a tábornokok nyílt levele felveti a politikusok súlyos felelősségét hazájuk sorsával, jövőjével kapcsolatban.

Májusban az aktív állomány sokkal nagyobb tömege írta alá a második kiáltványt, amelyben jelezték: nem a francia kormány lejáratása a céljuk, hanem az, hogy felhívják a figyelmet a kialakult helyzet súlyosságára. A kiáltvány szerzői hangsúlyozták, hogy az idős katonák megérdemlik a tiszteletet, hiszen szolgálták Franciaországot, harcoltak, ha kellett, és legjobb éveiket áldozták érte. Ugyanakkor a kormány szemére vetették, hogy e tiszteletre méltó hazafiak hibájának tartják, hogy szeretik hazájukat és aggódnak a hanyatlás jelei miatt. Az idős tábornokok mellett kiálló tömegek véleményét még egy balliberális kormányzat sem veheti semmibe.

A nyugdíjas francia tábornokok és az aktív katonák nyílt levelei után már nem lehet utópiának és fantasztikumnak minősíteni a Franciaországra leselkedő veszélyt. A társadalom jelentős része ezt a saját bőrén érzi. A terjeszkedő, öntörvényű muszlim közösségek, a szaporodó mecsetek, az iszlám radikalizmus drasztikus, ismétlődő megnyilvánulásai joggal aggasztják a nemzetüket féltő franciákat, akik nem értik, hogy a kártékony folyamatoknak a Macron-féle vezetés miért nem vet gátat. A francia példa, a hazájukat féltő katonák megmozdulása felébreszthetné az unió szűk látókörű bürokratáit, akik azonban mindent elkövetnek az illegális migráció fenntartásáért, s cseppet sem izgatja őket Európa hagyományos fehér és keresztény népeinek várható kicserélődése.

A francia kiáltványokról eszünkbe juthat, hogy van a Francia Hadseregnek egy rendhagyó, elit katonai alakulata: a Francia Idegenlégió. Ezen belül is erős a csapatszellem, amely azonban más természetű, mint általában a hadseregé. A legénység tagjai közé hivatalosan nem vehetnek fel franciákat (nem hivatalosan azért akadnak bőven), bár egy idő után megkaphatják az állampolgárságot. A Negyedik Köztársaság összeomlása (1958) után, amikor Charles de Gaulle, a nemzeti elkötelezettségű tábornok visszatért a politikába, a légió egy része furcsán viselkedett. Az ekkor még javában zajló algériai háború alatt De Gaulle-t az Ötödik Köztársaság első elnökévé választották. Rendszerét a francia baloldal rossz szemmel nézte, s figyelemre méltó adat, hogy az elnök megbuktatására irányuló katonai akcióban az idegenlégió Algériában állomásozó 1. ejtőernyősezrede is részt vett. (Emiatt még a légió feloszlatásának gondolata is felmerült.) A légió végül megmaradt, és számos hadszíntéren bizonyította kivételes katonai képessé­geit, azonban nagy kérdés, hogy a sokféle nemzetiségű társaság mekkora hányada érzi magát franciának? És persze az is, mi mindenre lehet felhasználni azokat a katonákat, akikből hiányzik a hazafias érzés és csupán a zsoldért teszik a dolgukat?

A német Bundeswehr berkein belül ez a kérdés már fel sem merülhet, mivel az állomány tizennégy százaléka migrációs hátterű. Nemzeti érzéseiket senki nem firtatja, pedig ez például muszlimok esetén összefügghet a vallási meggyőződéssel, s erre nézvést a német honvédelmi törvény is tartalmaz bizonyos előírásokat. A muszlimok a hadseregen belül is gyakorolhatják vallásukat, messzemenően élvezik Németország második női védelmi minisztere, Annegret Kramp-Karrenbauer támogatását. Róla többen is úgy vélekedtek, hogy nem alkalmas a honvédelmi tárca vezetésére, és akadt olyan ellenzéki politikus, aki a kinevezést a német katonaság elleni támadásnak nevezte.

Széles körben elfogadott nézet, hogy a katonák ne politizáljanak, ne avatkozzanak a politikusok dolgába. Ha azonban a katonák azt látják, hogy a politikai vezetés a felelőtlen döntéseivel veszélyezteti országuk biztonságát, ha pél­dául hajlandó az őslakos népesség rovására idegeneket betelepíteni, a nemzetet megtartó évezredes szellemi és anyagi értékeket veszendőbe menni, akkor elgondolkodhatnak azon, mire is esküdtek fel? Milyen hazát kellene akár életük árán is megvédelmezniük?

Közép-Európa országaiban, honvédségi körökben hasonló kérdés nem vetődik fel. Errefelé olyan nemzetpárti kormányok tevékenykednek, amelyekre katonáink bizalommal tekinthetnek. Hazánkban a keresztény magyar katonának nem kell attól tartania, hogy az ország iszlamizálódik, s neki, háború esetén egy ilyen országért kell áldozatokat hozni. És ha a választópolgárok ezután is józanul döntenek, akkor nem kell tartanunk egy újabb Linder Bélától sem. Ő, mint tudjuk, 1918 zűrzavaros őszén lett a Károlyi-kormány hadügyminisztere. November 2-án azzal keltett feltűnést, hogy az Országház előtt összegyűlt tisztek előtt többek között így szónokolt: „Ezer évek tradícióit, ezer évek szolgaságát, ezer évek zsarnokságát kellett romba dönteni. Ehhez ötéves háború kellett, ehhez ezer és ezer halál kellett, hogy egy új győzelmes élet támadjon fel belőle. Ez az új győzelmes élet a pacifizmus jegyé­ben születik meg.” […] „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”

Megértjük a kiáltványokat aláíró francia katonákat, akik jogosan aggódnak az ottani Linder Bélák, vagyis a kártékony balliberális politikusok miatt. Hazánkban ma nincs szükség efféle kiáltványokra. Derék honvédeinkkel együtt elmondhatjuk: soha többé nem akarunk Linder Bélákat látni a magyar honvédelem és a politikai vezetés berkeiben!

A szerző író, újságíró

(Borítókép: Migránsok egy felüljáró alatt. Fotó: MTI/EPA/Sedat Suna)