2015 óta olyan mondatok hangzottak el Németországban, amelyeket azelőtt egy józan politikus ki sem ejtett volna a száján. Érdemes feleleveníteni őket a szeptember 26-i Bundestag-választások előtt, mert drámai módon tükrözik vissza fontos német politikusok nyilvánvaló tehetetlenségét. Az álarcok már rég lehullottak e mondatokkal. Lehetne sorolni továbbiakat is, amelyek leképezik Németország nehéz helyzetét. Jöhetnének egyszer azok is, amelyek szerint lemondhatnánk a gyermekvállalásról, hogy mérsékeljük a szén-dioxid-kibocsátást, említhetnénk a Volkswagen wolfsburgi üzemi étkezdéjét, ahol a munkaerő vegánná átnevelésének céljával demonstratív módon levették a népszerű currys kolbászt az étlapról, illetve az egész zöldpárti idomítást egy egész nép táplálkozásának, életmódjának és közlekedésének a spektrumán. A Monty Python ezek fényében akár újra is kezdhetné az ipart.
Hogyan is működhetne ez? Nem zárhatják le a határt!
E mondat a hanyatlás fő felelőse, Merkel asszony nevéhez fűződik, és több millió néző előtt hangzott el az ARD közszolgálati csatorna műsorában, 2015 októberében. A kancellár megszegte a Dublin–III menekültügyi rendeletet, és teret engedett egy teljességgel ellenőrizetlen népvándorlásnak az Európai Unióba, különösen Németországba. Az EU-t Magyarország mentette meg, amiért azonban nem kapott köszönetet. Azóta számos német elveszítette az államába helyezett bizalmat. A szövetségi köztársaság a pártpolitikáé lett, Justitia már nem visel szemkötőt.
2015 előtt ez nem volt téma, de már nem lehet elhallgatni: Németországban naponta legalább két csoportos nemi erőszakot követnek el nők sérelmére. A Bild című lap kényes témaként számol be róla, hogy az elkövetők fele nem német állampolgár, hanem gyakran Afganisztánból, Szíriából, Irakból érkezett férfiak. Pedig a határlezárás és -ellenőrzés olyasmi, amiről a németek tipikusan úgy gondolják: nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség. Politikai akarat kérdése az egész. Ez az ellentmondás ugyancsak rombolja a bizalmat, és hizlalja az Alternatíva Németországnak (AfD) választói bázisát.
Németország rosszabbul bánik a saját népességével, mint a bevándorlókkal. Ezt illusztrálja Kabul és annak példája is, hogy a szövetségi kormány képtelen felelősséget vállalni a saját polgáraiért. Ugyancsak a Bild beszámolója szerint (2021. augusztus 17.) a britek, a svédek és a csehek már azelőtt otthon landoltak a kimenekített követségi alkalmazottaikkal, hogy a Bundeswehr gépe egyáltalán leszállt volna Kabulban, és miközben Németország aznap este azon aggódott, hogy az ejtőernyősök élve ki tudják-e menekíteni honfitársaikat a teljesen körbekerített kabuli repülőtérről, a kancellár asszony jó hangulatban nevetgélt egy berlini filmbemutatón.
58 és az Antifa. Magától értetődő.
A szociáldemokraták (SPD) a demokráciaelméletben és a történelemben teljesen járatlan elnöknője, Saskia Esken 2021. júniusi Twitter-üzenetében lépett perszonálunióra az Antifasiszta Akcióval. Ezzel megmutatta, hogy pártja felmondta az antitotalitárius konszenzust. Az SPD-re már nem lehet rábízni a szabadságot és a demokráciát.
Nem erre alapozva feltételezek.
Heiko Maas külügyminiszter még 2021 júniusában azt álmodta, hogy a tálibok nem veszik át a hatalmat Afganisztánban, és a megállapodásokhoz tartják magukat. Pedig azóta, hogy Donald Trump bejelentette az amerikai csapatkivonást, és ezt a lépést Joe Biden is megerősítette, teljesen világossá vált, hogy Afganisztán igen gyorsan újra muszlim országgá válik, a tálibok pedig rémuralmat építenek ki. Erre mondta Maas, hogy ő nem erre alapozva feltételez. Maas főleg a „jobboldal elleni harcot” vezeti, és szorgalmasan genderesíti el a minisztériumát. 2018-ban igazságügy-miniszterként ő vitte keresztül a német internetcenzúra-törvényt. Azóta a szimatolás, a rágalmazás, a feljelentés és az egzisztenciák lerombolása a közösségi média feladata, a szövetségi köztársaság pedig a cenzúra kirakatországává vált.
Országunk megváltozik, mégpedig drasztikusan. Én pedig örülök ennek!
Ezt Katrin Göring-Eckardt, a Zöldek frakcióvezetője mondta 2015 novemberében. Azóta bekövetkezett, amitől sokan tartottak: Németország valóban drasztikusan megváltozott, de a Zöldeken, a Die Linkén, a szocialistákon és a merkelistákon kívül ennek nem örül senki.
„Másképpen akartuk.”
Zöld demokráciafelfogás merkeli módra: a Zöldek 2021 júniusában választották meg a Saar-vidéki listájukat a Bundestag-választásokra. A pártvezetés szempontjából pimasz módon, demokráciaelméletileg azonban egyszerűen csak demokratikusan, a titkos szavazásukon egy férfit választottak meg a listavezető helyére a favoritnak kikiáltott nő helyett. Ami azonban egy demokratikus pártban normális eljárás, a zöldszektában szentségtörés. Férfit a nő helyett! A reakció nem váratott magára, ekkor bírálta az eredményt ekképpen Annalena Baerbock pártelnök-kancellárjelölt: „Másképpen akartuk!” Baerbocknak és Merkelnek ugyanaz az antidemokrácia-felfogása. Merkel 2020-ban Türingiában kényszerítette ki Thomas Kemmerich FDP-párti miniszterelnök visszalépését a baloldali Bodo Ramelow javára.
Több mint harminc év alatt sem jutottak el a demokráciába.
Marko Wanderwitz, a kormány keleti (volt NDK-beli) tartományokért felelős megbízottja sértette meg így a keletnémet társadalom egy részét 2021 májusában. Wanderwitz a CDU tagja és az uniópártok szászországi listavezetője a Bundestag-választásokra. Most már minden keletnémet tudja, hogy aki Szászországban a CDU-ra szavaz, az Wanderwitz úrra szavaz. Akiknek ilyen politikus van a soraikban, külső ellenségre nincs is szükségük. Belülről, önerőből is elintézik a hanyatlást.
Hajtóvadászat
2018. augusztus 26-án erőszakcselekményeket követtek el a szászországi Chemnitzben (az egykori Karl-Marx-Stadtban). Szélsőjobboldali és -baloldali csoportok keltették a hangulatot. Egy ember belehalt az őt ért öt késszúrásba. Az Antifa elérte, hogy bejárta a tömegtájékoztatást egy videó, amelyet ők készítettek, és amely azt volt hivatott bemutatni, hogy jobboldaliak külföldiek ellen folytattak hajtóvadászatot. Steffen Seibert kormányszóvivő vette a lapot: hajtóvadászatról és összeverődésről beszélt. Hans-Georg Maaßen, az alkotmányvédelmi hivatal akkori elnöke – akit gyűlölnek a legkülönbözőbb színű szélsőségesek, a jobboldaliaktól a baloldaliakon át az iszlamistákig – kifejezetten nem osztotta ezt a nézetet. Egyébként is figyelemre méltónak találta, hogy a kormány elhamarkodottan bedőlt az Antifa egy videójának. Megosztotta a nyilvánossággal a hivatalos vizsgálat eredményét: nem volt Chemnitzben hajtóvadászat.
Maaßen megállapítása a 2015 óta balra húzó politikai és médiavilág számára hadüzenettel ért fel: el kellett tűnnie a politika színpadáról. Hans-Georg Maaßen, egy feddhetetlen, a szabad, demokratikus államrend talaján álló, kiválóan képzett és igen tapasztalt tisztviselő elveszítette tehát a hivatalát, és időközben a türingiai CDU képviselőjelöltje lett. Az SPD, amely a szabadságért folytatott harcának történetét már régen sutba dobta, egy ismert sportolót, az egykori keletnémet kommunista párt, az NSZEP meggyőződéses emberét indítja vele szemben. Így a voksolás kétszeresen is érdekes lesz Türingiában: megválasztanak-e a polgárok egy olyan CDU-képviselőjelöltet, aki nem passzol Merkel asszonyhoz és a barátaihoz, illetve megválasztanak-e egy a szélsőségesekkel szembehelyezkedő politikust egy ex-NSZEP-s ellenében, aki minden rendszerben megtalálja a helyét?
Gratulálok az afgán népnek a külföldi megszállók feletti győzelméhez, különösen minden egyes Bundeswehr-katonához abból a 37-ből, akiket elimináltak.
Így gondolkodnak a baloldali Die Linkében, amelynek hamburgi politikusa, Bijan Tavassoli osztotta ezt meg Kabul elestéről. A bejegyzést azóta törölték, ám az internet nem felejt.
A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
Borítókép: MTI/AP/Markus Schreiber
