Aki valaha átérezte azt a felelősséget, ami a rendszerváltás kormányának tagjaként rá nehezedett, soha többé nem tud szabadulni a felelősségérzet alól. Keresi az okokat, magyarázatokat, megoldásokat. Mit tehet független kutatóként? Bennfentes információknak nincs a birtokában. Összegyűjti hát a világhálón elérhető adatokat, információkat.
Érdekes adatokra bukkantam a napokban. A misery index az úgynevezett „boldogtalanság (vagy nyomorúság)-szintet” jelenti. Arthur Melvin Okun amerikai közgazdász találta fel a 60-as évek elején. Az index nagyon jelentős lehet egy ország politikai helyzetváltozásainak megítélése szempontjából. Mint Steve H. Hanke közgazdászprofesszor, a washingtoni Cato Institute munkatársa írja: Mi generál politikai támogatást egy ország vezetésének? Az egészséges gazdaság! Ezt mutatja a misery index. Ennek az ugyan pontatlan eredményt adó, ámde praktikus célokra használható indexnek a tartalma az infláció és a munkanélküliség arányszámának (százalékának) az összege. Ezt napjainkra a bankkamatok százalékértékével egészítették ki, levonva belőle a reál GDP változásának értékét. Minél magasabb a mutató, annál boldogtalanabbaknak érzik magukat egy-egy ország polgárai.
Hanke a világ országai (156 ország) közül azt emelte ki, hogy az adatok szerint 2019-ben a legkevésbé rossz boldogtalansági indexszel rendelkező ország Japán volt. Meglepő módon a közgazdászprofesszor listája két esztendőben is ezüstéremmel jutalmazta hazánkat! (Már 2018-ban is.) E két évben ugyanis a nemzetközi rangsor a második legkevésbé nyomorúságos helyzetet mutatta Magyarország számára. A kutató szerint bár az EU és a nemzetközi elit mindenféle szidalmat szór Orbán Viktorra, az index alapján könnyű belátni, mitől kapott mégis jelentős támogatást otthon. Hanke professzor azonban eleve figyelmeztetett arra, hogy komoly változások következhetnek be a rangsorban egyik évről a másikra. Így is lett, 2020-ban visszacsúsztunk a 155. helyről a 121. helyre. (Japán is visszaesett egy kissé. Ilyen kis gazdaság, mint a miénk, sérülékenyebb, nagyon könnyen reagál a körülmények változására.) De azért világosan látszik, hogy országunk gazdaságpolitikája jól tükröződött a mutatókban a Covid-válság előtt.
Más rangsorok is vannak, amelyek az életminőséget mérik aszerint, hogy melyik országban a legjobb. Itt az egy főre jutó GDP, a várható élettartam, a szociális támogatások mértéke, a bizalom, a korrupció, az élethelyzetekben a szabad döntés lehetősége s a nagylelkűség (nem könnyen mérhető) eleme játszanak szerepet. Ebben a rangsorban sorozatosan Finnország van az élen. Elemezve ennek okait azt találhatjuk, hogy a jó egészségügy mellett a kiváló oktatási rendszere, tanárainak megbecsültsége játssza a fő szerepet. Az első tízben soroltaknál az egészségügy, a munka és a magánélet jó aránya, a közvetlen demokrácia és a zöld környezet játszik általában fontos szerepet, a hagyományos GDP fajlagos mutató mellett. Érdemes tanulnunk ezekből az indexekből.
S talán azt is, hogy az emberek azt honorálják a politikában, amit a bőrükön éreznek. Nem tudják felmérni, hogy egyes makrogazdasági intézkedések a jövő szempontjából mennyire hasznosak, de azt sem, hogy olykor a jólét – mint a szocialista-liberális kormányok alatt oly sokszor volt – az eladósodás, a jövő számlájára van biztosítva, s egyszer majd fizetni kell érte. A választópolgár horizontja rövidebb, csak a jelent érzékeli, és a domináns média értelmező hatalma a tények ismertetését erősen befolyásolhatja. Az alapvető összefüggések azonban előbb-utóbb kitűnnek. Vigyázzunk, nehogy a tömegek későn lássák és értsék meg a dolgok valódi jelentőségét! Ez lehet ma egy független kutató dolga: a tények reális mérlegelése és bemutatása.
A szerző közgazdász, nyugalmazott egyetemi tanár
A borítóképen: Steve H. Hanke. Forrás: YouTube/Wealthion
