Amióta Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely magát jobboldalinak beállító, de valójában baloldali polgármestere megnyerte az előválasztási cirkuszt, a közösségi oldalakon megjelentek a csodavárók tömegei, akik arról adnak bizonyságot, hogy az ostobaság és a gyűlölet is elvakít. Ezek az emberek ugyanis – irigységből, rosszindulatból vagy éppen értékek nélküli életszemlélet miatt – annyira gyűlölik a Fideszt, a kormányt és Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy mindent el akarnak hinni a baloldal folyamatosan hazudozó megmondóembereinek: azt is, amit hallanak és azt is, amit csak hallani szeretnének. Márki-Zay Péter egyfajta baloldali messiás lett a szemükben, aki kiszabadítja az országot az (amúgy nem létező) rabszolgasorból, és közben a kerítések eddigi fa és fém szerkezetét kolbászra cseréli. Olyan mindenhatónak képzelik, aki legyőzi a fizika és leginkább a közgazdaságtan szabályszerűségeit, és hazánkból földi mennyországot varázsol. Nos, a baloldalról annyit, hogy amikor kommunisták, szocialisták voltak hatalmon Magyarországon, akkor legkevésbé a mennyben, sokkal inkább a pokolban érezhette magát a magyarság.
Így volt ez 1919-ben, 1945 után, 1994 és 1998 között, elég csak a Bokros-csomagra gondolni, és persze nem szabad elfejteni a megszorításokat, áremeléseket, folyamatos hazudozást és trükkök százait hozó Gyurcsány-korszakot sem. S jó, ha szem előtt tartjuk azt is, hogy a baloldal rendre rárontott saját nemzetére. A Tanácsköztársaság alatt, a vörösterror idején a Lenin-fiúk munkálkodtak, tevékenységük több száz halálos áldozattal járt, míg a Rákosi-korszakban az ÁVO, majd ÁVH pribékjei pusztítottak, és igyekeztek minden eszközzel megtörni a magyarságot. A Kádár-rendszer eleve az 1956 utáni tömeges megtorlásokkal indult, és noha folyamatosan puhult, de még a késői időszakában is az erőszakra épült. S végül ott vannak a Gyurcsány-korszak rémtettei, a 2006. őszi brutális, embertelen tömegoszlatások, amikor sok esetben ártatlan emberek megnyomorításával, megkínzásával és összeverésével akarták elvenni a magyarság kedvét a tüntetésektől.
Márki-Zay Péter most azt szeretné elhitetni, hogy ő jobboldali, és semmi köze nincs a baloldalhoz, de ezzel minimum két gond van. Egyrészt az, hogy miközben Márki-Zay az arcunkba mondja a nyilvánvaló hazugságot, a válla fölött ott mosolyog Gyurcsány Ferenc. Ő pedig garancia lenne arra, hogy ha Hódmezővásárhely polgármestere a keresztény Magyarországra nézve egy-egy kevésbé káros döntést szeretne hozni – ennek persze igazán csekély a valószínűsége –, akkor Fletó résen lenne és korrigálna. Márki-Zay azonban aligha követne el ilyen „hibát”, ezt támasztják alá nyilatkozatai is.
Ő ugyanis még messze nem olyan profi, mint a háttérben megbúvó mester, Gyurcsány Ferenc, ezért többször őszinteségi rohamot kap, és kimondja az igazat. Így az Amerikából hazaköltözött politikus egyre többet fed fel azokból a színballiberális elképzeléseiből, amelyek Magyarországra, így a magyarokra nézve nem kecsegtetnek túl sok jóval. Márki-Zay ugyanis megengedő lenne a gazdasági bevándorlókkal, hadat üzenne a rezsicsökkentésnek, és azt szeretné, hogy az emberek spóroljanak az energiával. Ezek a gondolatok egyelőre a főnök, Gyurcsány Ferenc és az európai balliberális elit tetszését is elnyerik, ha pedig Márki-Zay le szeretne térni az útról, a gazdái majd figyelmeztetik. Legutóbb Brüsszelben „fasiszta pártállamot” emlegetett, ami szintén a szélsőbal retorikája.
Egyben biztosak lehetnek a baloldal csodavárói: mindannyiunknak ugyanaz a szomorú sors jutna osztályrészül, ha Gyurcsányék jutnának hatalomhoz, és ők azt kapnák jutalmul, amit mi, jobboldaliak büntetésként. Miként eddig minden esetben, a baloldal a régi utat követné, és globális érdekeket szolgálna a magyar helyett. Csodavárók, ébresztő! Ne üljenek fel a mézes-mázos szavaknak, mert akárhány feje is van a sárkánynak, a test mindig ugyanaz! Baloldal pedig csak egy van, az is Gyurcsány kezében.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Frank Yvette/Délmagyarország)
