India nagyon hosszú utat tett meg a gazdasági fejlődésben függetlenné válása óta és várhatóan még hosszú út vezet a felzárkózáshoz. Az ország GDP-je 1980 és 2020 között tizennégyszeressé nőtt folyó áron és csaknem huszonnégyszeressé vásárlóerő-paritáson, nyilván a gyors ütemben növekő népesség miatt az egy főre jutó növekedés mérsékeltebb, így folyó áron „csak” ötszörös, illetve 

vásárlóerő-paritáson mérve hétszeres volt az egy főre jutó GDP emelkedése az elmúlt negyven évben. 

Egyértelmű, hogy ezen mutatók messze elmaradnak a fejlett világ mutatóitól vagy akár a kínai növekedés ütemétől, de itt – mint oly sokszor a gazdaságban – a méretről is szó van, nem csak az egy főre jutó termékről vagy vásárlóerőről. A magyar gazdasági szereplők számára nyilván a piac érettsége mellett legalább ilyen fontos annak mérete. Két különlegessége van ennek a piacnak, amely nemcsak a fejlett országoktól különbözteti meg, hanem a többi sikeres ázsiai országtól is. Az első jellegzetesség, hogy 

a hosszú növekedési potenciált nagyon ritkán kérdőjelezik meg a szakértők. 

Itt jelentős véleményazonosság van, míg mondjuk Kína esetében a tartós növekedést többen megkérdőjelezik; az persze már más kérdés, hogy mennyire megalapozottak ezek az érvek. A másik jellegzetesség, hogy 

a gazdaságpolitikai döntések végrehajtásához szükséges állami centralizáció gyengébb, mint a sikeres ázsiai országok többségében. 

Az úgynevezett fejlesztő állam kategóriájába tartozó Japán, Dél-Korea, Szingapúr esetében a gyors fejlődést elindító centralizált állam az első, noha nem kizárólagos tényezője volt a sikertörténetnek. Enélkül nem lehetséges a reformok megfelelő megfogalmazása, azok hatékony megvalósítása. 

Ez valóban kihívást jelent még Indiának, és noha vannak olyan elemzők, akik szerint India túl nagy ahhoz, hogy centralizáltan igazgassák, a történelmi példák jól mutatják, hogy az elmúlt ötszáz évben az államok különböző formáiban – legyen az városállam, merkantilista kereskedő állam, vagy éppen birodalom – meghatározó szerepet játszottak a technológiai, gazdasági és szociális fejlődés elindításában és fenntartásában. Indiában sincs ez másképpen és Kína példája is jól mutatja, hogy a méret és a hatékony centralizáltság nem állnak egymással ellentmondásban. 

Az elmúlt hét évben azt láthattuk, hogy India elindult egy úton, amely nagyban elősegítheti a felzárkózását. 

A 2014 óta hatalmon lévő Narendra Modi, aki határozott nemzetcentrikus politikával nyerte meg a választók támogatását és lett az ország miniszterelnöke, elindította az ország adórendszerének modernizációját, megreformálta a csődtörvényt, és jelentős volumenű infrastrukturális programokat indított el az utak rekonstrukciója, repülőterek építése, a közösségi közlekedés és egészségügyi infrastruktúra modernizálása területén. Ugyanilyen centralizációs célokat szolgált Kasmír tartomány különleges státusának két évvel ezelőtti megszüntetése. 

Nyilván az állami hatalom centralizációja nem elégséges, de szükséges feltétel India modernizációnak felgyorsításában,

amely sok generáció óta először teremti meg annak az esélyét, hogy százmilliók kerüljenek ki a szegénység csapdájából. Míg India viszonylagos gazdasági nyitottsága miatt csak mérsékelt módon volt a globalizációs folyamat nyertese, hiszen az állam gyengesége miatt a megfelelő politikai lépések hiányoztak a liberalizált világgazdasági környezet kihasználáshoz, ma megvan annak az esélye, hogy a gazdasági és politikai centralizálás meghozza az eredményét. 

Az ugyanakkor veszélyként jelenik meg, hogy a világban növekvő geopolitikai feszültségek kedvezőtlenebbé teszik azt a nemzetközi környezetet, amelyben az indiai államnak kell működnie és elindítani az országot a felzárkózás útján.

Hogy mi a magyar lehetőség ebben a várható felemelkedésben? 

Láthattuk korábban a bővülő exportot, a jelentősre duzzadt indiai tőkebefektetés-állományt Magyarországon. 

Mindezek mellett látni kell, hogy a jövő gazdasága sokkal inkább ötletekre, kreativitásra és kutatás/fejlesztésre, semmint olcsó munkaerőre alapozó feldolgozóipari termelésre épül. Indiában a felsőoktatás, a kitermelt szakemberanyag a világátlagon felül van, ráadásul még itt is számít a méret, azaz a több ember, több gondolat is megállja a helyét és a relatíve olcsó munkaerő továbbra is jellemzője e gazdaságnak. Minden adott ahhoz, hogy a hagyományos globális ellátási láncok helyét átvevő digitális szolgáltatások világpiacán India megtalálja a helyét és erős versenypozíciót szerezzen, így számos kapcsolódási pont jöhet létre a gyorsan digitalizálódó magyar gazdaság és India között. 

A szerző a nemzetközi kapcsolatok szakértője, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatásvezetője

Borítókép: Vivek Chaand Sehgal, az indiai Samvardhana Motherson Group (SMG) autóipari beszállító cégcsoport tulajdonosa (b) és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b2) a csoport túrkevei üzemének avatóján 2019. május 22-én (Fotó: MTI/Mészáros János)