Az Európai Bíróság elmarasztalta Bulgáriát, mert a balkáni ország nem állított ki személyi igazolványt egy Spanyolországban egybekelt leszbikus pár gyermekének. Csodálatos a történet, úgy, ahogy van, elmesélem mindjárt. Abban – mint cseppben a tenger – benne foglaltatik mindaz, amiért a nyugati civilizáció megérett egy szodomai tisztítótűzre.
Történetünk főhősei a bolgár Kalina Ivanova és a gibraltári születésű, brit Jane Jones, akik 2015 óta éltek édes kettesben Spanyolországban, és 2018-ban „összeházasodtak”. (Ezt azért szükséges idézőjelbe tenni, mivel a normalitás koordináta-rendszerében házasságot csak egy férfi és egy nő köthet egymással. A házasság szó foglalt, évezredes copyright van rajta. Ha idézőjel nélkül írnánk két nő „házasságáról”, azzal elfogadnánk az LMBTQ-terroristák beteg világának beteg játékszabályait.) 2019-ben megszületett az egyik hölgy lánya, aki a Sara nevet kapta. Bár a spanyol államnak arra volt esze, hogy a homoszexuális „házasságot” bevezesse, s ezzel odacsábítson erre vágyó párokat – arra viszont már nem, hogy állampolgárságot is adjon nekik. Így hát a kis Sara sem kapta meg a spanyol honpolgárságot, mondván: a „szülei” nem spanyol származásúak és nem spanyol állampolgárok. (Utóbbi idézőjelre azért volt szükség, mert alapos okunk van föltételezni, hogy nem mind a kettő, csupán az egyik hölgy volt szülő. Legalábbis nehéz elképzelni, amint a kedves barátnője szabadidejében hímivarsejteket termelne. Meg sem próbáljuk elképzelni. Ám ha mégis ő volt az „előállító”, akkor vissza az egész, nem szóltam.) Továbbá Jones sem tudta átruházni Sarára a saját állampolgárságát egy 1981-es brit jogszabály miatt, mivel Gibraltáron született. Így a kör bezárult.
A kicsi Sara babát tehát az őt megillető anya és apa helyett egy anyával és egy mostohaanyával verte meg a sors. És ez a legtragikusabb az egészben! Hogy senkit nem érdekel, hogy annak a kicsi lánynak joga van (lenne) normális családhoz: édesanyához és édesapához is. Hogy normális felnőtt válhasson belőle. Számos kutatás igazolja, milyen súlyos lelki-pszichikai károkat szenvednek azok, akiket egynemű „szülők” nevelnek, s hogy felnőttként maguk is nagyobb eséllyel válnak deviánssá, illetve lesznek öngyilkosok. Ám a kicsi Sara egészséges lelki fejlődésére, jogaira magasról tesz mindenki: Ivanova, Jones és az egész vérgőzös LMBTQ-terrorhálózat.
Sara csupán egy tárgy ebben a képletben, akinek mindössze annyi a szerepe, hogy őáltala két homoszexuális ember megvalósíthassa önmagát. Züllött korunkban ezt nevezik haladásnak, progressziónak.
A haladás másik iránya pedig az, hogy ha Ivanova, Jones vagy bárki meg akarja gyilkolni a születendő gyermekét, akkor azt egyes ultraliberális szörnyállamokban immár a várandósság kilencedik hónapjában is megteheti. Mert állítólag ehhez is joguk van. És akkor például a szép, kifejlett, életképes Sara babát az anyaméhben kivégeznék – a liberalizmus nagyobb dicsőségére. Sarának ebben az esetben, már kifejlett emberpalántaként sem lennének emberi jogai, itt is csupán biodíszlet, áldozati bárány lenne egy önmegvalósítási nagyjelenetben. Maradványaiból aztán, annak rendje és módja szerint, gyógyszeripari segédanyag készülne. Mert a haladás nem állhat meg.
Elkalandoztam. Szóval, miután Sara nem kapott spanyol állampolgárságot, a két „szülő” Bulgáriában próbálkozott. Azt kérték a hatóságtól, hadd kapjon a kislány bolgár születési anyakönyvi kivonatot, mivel a spanyolt már megkapta. A hatályos bolgár szabályok szerint viszont a kivonatban egy rubrika van az anyának és egy az apának. Ráadásul azokba – minő maradiság! – csupán egy-egy nevet szabad írni. Borzalom! A bolgár hatóság ezért azt kérte a két homoszexuális nőtől, méltóztassanak igazolni a kettes számú „anya” és a gyermek közötti leszármazási viszonyt. Ám ezt Ivanováék – mély, demokrata öntudattal – megtagadták. Ezek után viszont a szófiai önkormányzat is megtagadta a kért születési anyakönyvi kivonat kiállítását. Határozatukban rámutattak:
mivel Bulgáriában az azonos neműek házasságát nem ismerik el, ezért az anyakönyvi kivonat ilyen formában való kiállítása közrendbe ütközne. Vagyis a bolgárok még nem hülyültek meg teljesen.
Ennél a résznél kapcsolódott be a történetbe a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság, amely közölte: Bulgária születési anyakönyvi kivonat nélkül is köteles személyi igazolványt kiállítani a homoszexuális „szülők” gyermekeinek. És nem izgatja őket, hogy Bulgáriában nem ismerik el a homoszexuálisok házasságkötését vagy gyermekvállalását, mert fontosabb, hogy az azonos nemű „szülők” elkísérhessék gyermeküket oda, ahová csak akarják – csapott az asztalra a bíróság. Így hát a bolgár államnak nincs más dolga, mint végrehajtani a Luxembourgból jövő ukázt.
A mostani ítélet egyik kulcsmondata:
Minden tagállamnak el kell ismernie a személyeknek a valamely más tagállamban megállapított személyi állapotát.
És bizony itt van elhantolva Lót felesége! Mert innen már csak egy szöcskeugrás, hogy minden uniós tagállam torkán lenyomják előbb a homoszexuálisok, aztán meg bármilyen más, akárhány fős (!) emberi csoportosulások „házasságának” kötelező elismertetését. Az lesz a következő lépcsőfok: nemcsak akárkik, hanem akárhányan házasodhassanak. Hiszen „a család az család”. S akkor még az a kínos helyzet is előállhat, hogy a legnagyobb élő katolikus, Márki-Zay Péter kényszerül majd összeadni a Denveri Musztángok bajnokcsapatának tagjait a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban. Könnyekig meghatódnánk.
Természetesen nincs, nem létezik genderlobbi meg LMBTQ-propaganda! Ugyan! Csupán az „egyenlőségért”, az „elfogadásért”, a „kirekesztés ellen” küzdenek. Mert ők jó emberek, akik egy szép új világért harcolnak. Bizony. Ezért lobog lassan minden utcasarkon, minden focimeccsen, minden legón szivárványos zászló, ezért provokálnak karácsony előtt szakállas Szűz Máriával, ezért állítanak szivárványos BLM-szobrokat, ezért születnek sorra az újabb és újabb gendermesekönyvek. Mert olyan irgalmatlan nagy az elnyomás, hogy ezt minden pillanatban a képünkbe kell tolni. (Persze nem minden homoszexuálist szabad elfogadni. Ha például az illető jobboldali, konzervatív, aki nem kérkedik a szexuális vonzalmával, azt magánügynek tekinti, nem riszálja magát az éves parádén, akkor őt meg lehet hurcolni, rá lehet rúgni a hálószoba ajtaját, tönkre lehet tenni. Neki nincs semmilyen emberi joga, méltósága, mert ő csak egy fideszes homoszexuális.)
A Popular Science folyóiratban megjelent, homoszexuális szervezetek által is elismert kutatás igazolta: a homoszexualitásban legfeljebb kis részben játszanak közre genetikai tényezők, azért elsősorban a társadalmi és környezeti behatások felelősek. Egy másik felmérés szerint az Egyesült Államokban az „érzékenyítő” agymosáson átesett fiataloknak mindössze hetven százaléka tartja magát heteroszexuálisnak.
És ahogy fokozódik a propaganda (mert fokozódik), úgy csökken majd a normális szexualitásúak aránya.
Nem mintha a nyugati világban egyszerre ilyen sokan születnének a normálistól eltérő génekkel. Dehogy! Hanem egy irgalmatlan erejű propagandagépezet divatként terjeszti nulla huszonnégyben az őrületet. Már rég nem az elfogadásról szól a történet, hanem a terjesztésről! Ezért akarják már az óvodás gyermekeinket is kezelésbe venni szakállas nők mindenféle aberrált mesékkel. Szerintük ugyanis akkor lesz a létező legtökéletesebb és legszínesebb a társadalom, ha mindenki LMBTQ-emberré válik. Ez a céljuk.
A Nyugat megérett a pusztulásra.
Borítókép: Vera Jourová, az Európai Bizottságnak az értékek és átláthatóság ügyében illetékes alelnöke (b) és Helena Dalli esélyegyenlőségért felelős biztos az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, interszexuális és queer) csoportok egyenlő bánásmódjára irányuló bizottsági stratégiát ismertető brüsszeli sajtóértekezleten 2020. november 12-én (Fotó: MTI/EPA/AFP pool/John Thys)
