A francia hazafiaknak elegük van a baloldalhoz igazodó képmutató jobboldalból, amely a nyári helyhatósági választásokon elért sovány győzelme miatt azt hiszi, hogy újra szárnyakra kaphat.
Néhány vezetőjében már fel is merült a kérdés: miért is nem ők azok, akiket a sors a francia nemzet élére rendel? Egyesek már beismerték, hogy a múltban követtek el pimaszságokat, de mások még erőlködnek, és buzgón szónokolnak, pedig ez a szánalomra méltó teszetosza francia jobboldal mindig ugyanazt a globalista politikát követte, mint Emmanuel Macron. Nagyot csalódik majd, ha azzal ámítja magát, hogy létezik számára visszaút a dicsőséges megtéréshez. Kivétel nélkül mindannyian csereszabatosak Macronnal.
Ez a társaság hadilábon áll a számtannal és fontos dolgokat nem fog fel. A helyhatósági választásokon mindössze 33 százalékos volt a részvétel, és ezeknek is csak 29 százaléka szavazott a jobboldalra. Ilyen sovány siker nem kecsegtet azzal a reménnyel, hogy a jobboldal bemasírozhat az elnöki palotába. Ők mégis ünnepelnek, és azt hiszik, hogy a közvélemény nagyobb része az oldalukon áll. Pedig ők is a globalizmust dicsőítik, holott a franciák 70 százalékának elege van a bevándorlókból és az iszlámból. Elegük lett a média félrevezetéséből is, ők független nemzeti államra vágynak.
Ilyen jelszavakat hangoztat a hivatalos jobboldal a helyhatósági választások után: „Most látjuk végre a fényt az alagút végén”; „Színesebb lett a világ, az embernek újra kedve támadt élni”; „Jobb helyzetbe kerülve nézünk a 2022-es választások elé”; „Immár bizonyos, hogy a jobboldal bejut a második fordulóba”; „Csalódtak azok, akik abban reménykedtek, hogy lelépünk a történelem színpadáról.”
Mivel bizakodnak abban, hogy eljutnak a választások második fordulójába, emlékeztetni kell őket arra, hogy mit műveltek, amikor ők voltak hatalmon.
Ez a jobboldal 1990-ben még azt hirdette, hogy az iszlám összeegyeztethetetlen a köztársasággal, nulla bevándorlást ígért és azt, hogy szociális juttatásokat csak francia állampolgárok kaphatnak. Majd Brüsszel globalista parancsára mindezt visszavonta. Azt is állította, hogy Franciaország gyökerei épp annyira táplálkoznak a muszlim, mint a keresztény hagyomány talajából. Kiesett emlékezetükből I. Klodvig frank király, az ország ezeréves keresztény múltja és negyvenötezer templomának sorsa.