Három hónap van hátra az országgyűlési választásokig, ahol – Borbély Zsolt Attila aradi politológus és közíró szavaival – két politikai tábor néz farkasszemet egymással.
Erdélyből és a Partiumból is világosan látszik a két politikai tábor közötti különbség, vagyis hogy van a jobboldali vagy konzervatív tábor (a két kifejezést a következőkben ugyanazon politikai-ideológiai álláspont leírásaként használom), vele szemben pedig a baloldali vagy balliberális tábor. Ezzel szemben idehaza sokan azt akarják elhitetni a választókkal, hogy a baloldali ellenzék miniszterelnök-jelöltje egy jobboldali, konzervatív politikus, és egy esetleges ellenzéki győzelem esetén jobboldali, konzervatív vagy legalábbis ilyen elemeket is tartalmazó kormányzás várható. Van, aki ennek örül, mert ebben látja a fideszes szavazók átcsábításának lehetőségét – ezt hangoztatja maga Márki-Zay Péter is. Mások – mint például a szélsőbaloldali, egyre kevésbé leplezetten neokommunista hangot megütő Mérce – sajnálkozva adnak hangot ugyanennek a véleménynek.
Az alábbiakban azt a tévedést/hazugságot kívánom eloszlatni, mely szerint Márki-Zay Péternek bármi köze lenne jobboldalisághoz vagy konzervativizmushoz.
Attól, hogy valaki sokgyermekes, templomba járó keresztény, még nem lesz politikai értelemben konzervatív. Való igaz, hogy a templomba járó keresztények többsége jobboldali, konzervatív értékeket vall, és ilyen pártokra szavaz. Vagyis politikai értelemben konzervatív. De nem mindenki. Minden közösségben – így a keresztény közösségben is – létezik a deviancia jelensége, vagyis az adott közösségben általánosan elfogadott normáktól való eltérés. Keresztény közösségben ilyen deviancia a baloldali agenda támogatása és a balra szavazás. Márki Zay-Péter miniszterelnök-jelöltsége nem más, mint a keresztény deviancia politikai artikulációja, csakúgy, mint más deviáns keresztények – Perintfalvi Rita, Lukácsi Katalin – közéleti szerepvállalása. Ez pedig nemhogy nem jobboldali, hanem kifejezetten baloldali jelenség. A baloldal ugyanis az, amelyik mindenféle devianciát – homoszexualitást, „transzneműséget”, a többségitől eltérő identitásokat, az általánosan elfogadottól eltérő életmódot, a törvényekkel, a szokásokkal és a renddel való szembefordulást stb. – támogat és politikai szintre emel. A keresztény deviancia politikai termékké formálása és a deviáns keresztény Márki-Zay politikai fellépése tehát egy tipikus baloldali jelenség, ugyanúgy, ahogyan bármilyen más deviancia politikai megjelenítése, illetve a deviáns mivoltukkal kérkedő politikusok részvétele a közéletben.