Gyakori témája a fantasztikus irodalomnak és filmeknek az időutazás azon formája, amikor az időutazó a múltban egy számára kedvezőtlen eseményt szerencsésebbre kíván fordítani. A történettudomány számára persze a „mi lett volna, ha…” kategória a fikció világába tartozik, mégis mindannyiunkkal előfordult már, hogy elgondolkoztunk azon, hogyan alakult volna az életünk, ha egy-egy helyzetben másként döntöttünk volna.
2002 áprilisa meghatározó időszak volt az életemben. Egyetemistaként akkor megdöbbentő volt számomra, hogy egy minden józan és értelmes megközelítés szerint sikeres polgári kormányzás után hogyan nyerhette meg a választást a kommunista utódpárt. Nemcsak politikai marketing, hanem személyesen megélt belső meggyőződés és a mai napig tartó lelkesítő erő volt nagyon sokunknak az akkori jelszó: „Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.”
Akkor is érezhető volt már a választások előtt, hogy óriási a tét. Orbán Viktor miniszterelnök így figyelmeztetett húsz évvel ezelőtt, a Fidesz 2002. februári kongresszusán:
Ahhoz, hogy a jövő újabb négy évének izgalmas, szép és felemelő céljait megvalósíthassuk, annak érdekében, hogy a munkánkat folytathassuk, úgy tűnik, még egyszer és – ha az orrom nem csal – utoljára meg kell küzdenünk a múlt erőivel. Arra kérlek benneteket, ebben a küzdelemben soha ne feledjétek, hogy nekünk a jót kell győzelemre segítenünk, mert a jónak csak ott van élettere, ahol a gonosznak nincs. A jövőt igenekre lehet építeni, nemekre, tagadásra nem. Az emberi élet jóval több a puszta létezésért folytatott küzdelemnél, s ami széppé teszi, az a szívünknek a legfontosabb: a családunk, a gyermekeink, az álmaink, a hitünk, az emberi méltóságunk és a hazánk.
A választás két fordulója között sokan igyekeztünk, hogy a második fordulóra hozzunk magunkkal „még egy embert”, de ez akkor még nem bizonyult elegendőnek. Mi lett volna, ha akkor sikerül megfordítani az eredményt? A polgári kormányzás nemzetépítő munkája töretlenül folytatódhatott volna, sok olyan eredmény korábban megvalósulhatott volna, amelyekre így nyolc évet kellett várni.