A német jogállamiság vizsgálata során vessünk egy pillantást a német szövetségi parlamentre, amely a Reichstag kupolája alatt a törvényhozás otthona, a jogalkotás helye és a törvényhozók munkahelye, de újabban a jogtiprás és a folyamatos jogsértések háza lett. Normális esetben a parlamenti képviselők összessége alkotja a plénumot, akik a frakcióiknak kijelölt blokkokban ülnek. Persze, ha hagyják őket a helyükön ülni. De erről majd később. Mint minden rendes parlamentnek, a németnek is van elnöke, és minden parlamenti pártnak jár egy alelnöki pozíció. Elvileg. De a németeknél ezt a jogot is sajátosan értelmezik, és az elmúlt ciklusban a legnagyobb ellenzéki pártot, a jobboldali AfD-t akkor és most is megfosztották ettől. Akárkit javasoltak alelnöknek, a többi parlamenti párt mindenkit leszavazott, ami nyilvánvaló jogsértés.
Mindig azzal az érvvel bújtak ki a szemrehányások alól, hogy a képviselők csak saját lelkiismeretük szerint szavaztak, noha a német parlamentben a szavazások túlnyomó részében – erősen megkérdőjelezhető módon – az egyes frakciók tagjainak kötelező egyhangúlag szavazni, és ebben a kérdésben az összes párt képviselője az AfD jelöltjei ellen adta le a voksát. Ezt most azzal überelték, hogy a jelenlegi ciklusban még a nekik járó egyik parlamenti bizottsági elnökségi helytől is megfosztották őket. A jogsértések abban tetőztek, hogy azok a képviselők – többnyire az AfD tagjai –, akik nem rendelkeznek a koronavírus elleni oltással, de van negatív tesztjük, még a plénumba sem ülhetnek be, hanem a kupola alatti karzatra száműzték őket, mintegy a szamárpadba. A német jogalkotók még ilyen jogsértésre is képesek, hogy megfosztják a képviselőtársaikat parlamenti székeiktől is. A dolog pikantériája, hogy ez ellen a szégyenletes gyakorlat ellen egyedül a Die Linke, azaz a Baloldal képviselője, Sara Wagenknecht lépett fel ellenszavazatával.
Térjünk át a német kormányra, és nézzük meg, hogy abban kinek, mennyi vaj is van a füle mögött! A decemberben beiktatott kormány feje, a volt hamburgi főpolgármester, Olaf Scholz (SPD) füle mögött egy óriási vajhegy bújik meg. Mivel a hamburgiakat a német köznyelvben halfejűeknek (Fischköpfe) gúnyolják, ennek a halnak a feje legalábbis illatos. Pedig Vespasianus római császár óta úgy tudtuk, hogy pecunia non olet, azaz a pénznek nincs szaga. De itt olyan pénzről lesz szó, amelyet nagyon avas vaj borít be.
