Szegény Európa, az ág is húzza. Ezernyi baja mellett, amennyiben nem húzza be fülét-farkát, egy reggelen arra ébredhet, hogy magára hagyta a Meta. Nagy a baj. Mert ha valaki még esetleg nem állt volna az új idők új dalainak hullámhosszára, a Meta nem más, mint a Facebook, az Instagram, a WhatsApp és még sok minden más együtt.

Zuckerberg konkrétan azon hisztizett be, hogy az Európai Unió Bírósága még tavaly júniusban úgy döntött, biztosítani kell, hogy az uniós állampolgárok adatai az unió­ban maradjanak, ez pedig egy adat-nagykereskedő számára nem éppen jó hír. Márpedig a Meta jelentős részben a hirdetésekből és a felhasználók adataiból éldegél szerényen és visszafogottan, így aztán a magát a Jóisten első titkárának és egyben egyetlen lehetséges utódjának gondoló vezére abban a sajátos modorban, amelynek mentén szocializálódott, ultimátumot adott a szebb napokat is látott kontinensnek. Amennyiben nem tárolhatja az európai uniós felhasználók adatait amerikai szervereken, leállítja a „szolgáltatásait”, és kivonul az európai piacról, oszt magunkra vessünk.

Tény, hogy adott esetben elég nagy rendetlenséget hagyna maga mögött, például újra kellene rendeznünk a kapcsolatrendszerünk jelentős részét, a jócskán megnövekedett szabadidőnk kitöltéséről már nem is beszélve, de azért ne aggodalmaskodjunk, nem mennek ezek sehova. Zuckerberg zsarolgat egy kicsit, ahogy azt megszokta, aztán marad a valagán. Tavaly ilyenkor megfenyegette az ausztrál kormányt is, aztán rendeződtek a dolgok. Annál is inkább így lesz ez most is, mert a Meta részvényeinek értéke nemrég dobott egy komoly hátast, a Facebookon lassan már csak a boomerek ölik egymást, és Zuckerberg legújabb agymenésére, a metaverzumra a jelek szerint szerencsére még nem érett meg (értsd: hülyült el) teljes mértékben az emberiség.

De amennyiben valamilyen csoda folytán mégis árván maradnánk, enni azért lesz mit Európában, komoly válságok idején is, legfeljebb a begyepesedett szokásainkon kell igazítanunk egy leheletnyit. Az Európai Bizottság ugyanis számtalan bokros teendője mellett időt szakított arra is, hogy végre engedélyezze a házi tücskök (Acheta domesticus) új élelmiszerként vagy élelmiszer-összetevőként történő forgalmazását az Európai Unióban. Szintet léptünk tehát, a hangya (egyelőre) röhög a markába. Vége az egész nyáron át tartó végtelenül idegesítő hegedülésnek, irány a tányér, öcsi, ott nyekeregjél. Komoly elégtétel ez a szorgalmas állatoknak, nincs többé az a megalázó helyzet, hogy az éppen Párizsba készülő tücsökkel kelljen üzenniük La Fontaine-nek, hogy a bánatos szemű édesanyjáról írjon meséket, ne róluk. Befellegzett a koncertezésnek balzsamos augusztusi estéken, még az a mázli, hogy a kabócák már a spájzban vannak, és Szabó Lőrinc nem érte meg mindezt.

A házi tücsök sorsának ilyetén alakulása egyébként egy jól átgondolt folyamat második évadának első epizódja, tavaly először a közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) lárvájának, majd a vándorló sáskának (Migratory locus) adott zöld jelzést új élelmiszerként a rovartanban is meglepő jártasságot mutató tudós testület. Ezeknek a jószágoknak az a közös pechjük, hogy kiderült, nem csupán a kígyók részére felkínálható táplálékállatok, de az európai ember is jól járhat, tekintve hogy meghatározott feltételek mellett fogyasztásuk biztonságos, egészséges, és még magas fehérjetartalommal is bírnak a tetejébe. Nos, jómagam ezen a ponton el is határoztam menten, hogy felhagyok a kendermagos projektre vonatkozó terveimmel, ez egyszer figyelmen kívül hagyom, hogy mit mondana erre az egészre nagyapám (nem merem ideírni), és ráállok a tücsöktenyésztésre. A fogyasztásától ugyan mindaddig eltekintek, mígnem egyszerre teljesedik be az inkák, a maják és az aztékok világvégére vonatkozó összes jóslata – mint ahogy nem eszem szálkás szőrű tacskót, tobzoskát, rozsomákot és vombatot sem –, inkább rásózom másokra.

Kikísérletezem a vegán verziót is, nyilván nem lehetetlen küldetés, ha már hamburgerből, cipőből és fúrószárból is létezik vegán, de a termékcsalád zászlóshajója az okostücsök lesz, egy garázsromantikából startoló vérbő sufnituning. Ezt a legmenőbb kiszerelést díszdobozban dobom piacra, és irgalmatlan drágán adom majd, fokozva ezzel a státus­stressz terjedési sebességét, hiszen természetesen nem állok le a termék nyersanyagszintű forgalmazásánál, tolom egészben, fagyasztva és szárítva is. Az ázsiai piacot egyelőre békén hagyom, ultimátumot nem adok, mert aranykalászos tücsöktenyésztőként is tudni fogom a határaimat és a korlátaimat, valamint azt, hogy önmérséklet is van a világon.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Wikipédia)