Azt nyilván nem tudjuk, hogy a költségvetési csalás gyanújával folytatott NAV-eljárásban ki a bűnös vagy van-e egyáltalán bűnös. Azt akkor tudjuk kijelenteni, ha az eljárás lezárult, majd az arra hivatott hatóság ítéletet hozott.
Most annyit tudunk, hogy Iványi Gábor a viselkedésével mindent megtett azért, hogy bűnösnek gondoljuk. Ő maga mondta el az ott lévő kamerák előtt, hogy a NAV nyomozói ismertetni akarták vele a határozatot, amely alapján eljárnak, de ő ezt nem volt hajlandó megismerni addig, amíg a sajtó képviselői nincsenek jelen. Nyilván pontosan tudta, hogy ezt a hatóság emberei akkor sem tehetnék meg, ha szeretnék, mert nekik tiltja a jog, hogy az eljárás alatt a nyilvánosságot tájékoztassák azokról a részletekről, amelyek csak az érintettre tartoznak. Ha megteszik, akkor pont ezt a lépést lehetett volna ellenük fordítani, és érvényteleníteni az eljárást.
Az más kérdés, hogy Iványi megtehette volna, hogy az általa megismert határozat tartalmát közli a sajtóval, neki ehhez joga lett volna, de nem ezt tette, hanem ahhoz ragaszkodott, hogy a NAV emberei tegyék meg, amiről viszont tudta, hogy lehetetlen. Számomra napnál világosabb, hogy Iványi ezzel egy dulakodásba és teátrális jelenetekbe torkolló balhét akart generálni. Sikerrel. Nem vagyok jogász, így nagyon kíváncsi lennék egy szakértő véleményére arról, milyen büntetőjogi kategóriába esik az a részéről többször elhangzó felszólítás a vele szolidáris jelenlévőkhöz, hogy őt nyugodtan nyomhatják a NAV embereire, ami által a bűnügyi vizsgálat helyszínére illetéktelen személyek jutnak be. Iványi ahelyett, hogy a jogi képviselőjével együtt törvényesen jár el, ahogy egy jogállamban szokás, tehát megismeri a terhére felhozott vádakat, majd jogi úton igyekszik érvényt szerezni az álláspontjának, inkább azt választotta, hogy megpróbálja erőszakos fellépésre kényszeríteni az eljáró hatóságot. Ha sikerül neki, akkor a felvételeket jól lehetett volna használni a kampányban, amelyben Iványi igencsak elkötelezett a DK oldalán.
