Azt nyilván nem tudjuk, hogy a költségvetési csalás gyanújával folytatott NAV-eljárásban ki a bűnös vagy van-e egyáltalán bűnös. Azt akkor tudjuk kijelenteni, ha az eljárás lezárult, majd az arra hivatott hatóság ítéletet hozott.
Most annyit tudunk, hogy Iványi Gábor a viselkedésével mindent megtett azért, hogy bűnösnek gondoljuk. Ő maga mondta el az ott lévő kamerák előtt, hogy a NAV nyomozói ismertetni akarták vele a határozatot, amely alapján eljárnak, de ő ezt nem volt hajlandó megismerni addig, amíg a sajtó képviselői nincsenek jelen. Nyilván pontosan tudta, hogy ezt a hatóság emberei akkor sem tehetnék meg, ha szeretnék, mert nekik tiltja a jog, hogy az eljárás alatt a nyilvánosságot tájékoztassák azokról a részletekről, amelyek csak az érintettre tartoznak. Ha megteszik, akkor pont ezt a lépést lehetett volna ellenük fordítani, és érvényteleníteni az eljárást.
Az más kérdés, hogy Iványi megtehette volna, hogy az általa megismert határozat tartalmát közli a sajtóval, neki ehhez joga lett volna, de nem ezt tette, hanem ahhoz ragaszkodott, hogy a NAV emberei tegyék meg, amiről viszont tudta, hogy lehetetlen. Számomra napnál világosabb, hogy Iványi ezzel egy dulakodásba és teátrális jelenetekbe torkolló balhét akart generálni. Sikerrel. Nem vagyok jogász, így nagyon kíváncsi lennék egy szakértő véleményére arról, milyen büntetőjogi kategóriába esik az a részéről többször elhangzó felszólítás a vele szolidáris jelenlévőkhöz, hogy őt nyugodtan nyomhatják a NAV embereire, ami által a bűnügyi vizsgálat helyszínére illetéktelen személyek jutnak be. Iványi ahelyett, hogy a jogi képviselőjével együtt törvényesen jár el, ahogy egy jogállamban szokás, tehát megismeri a terhére felhozott vádakat, majd jogi úton igyekszik érvényt szerezni az álláspontjának, inkább azt választotta, hogy megpróbálja erőszakos fellépésre kényszeríteni az eljáró hatóságot. Ha sikerül neki, akkor a felvételeket jól lehetett volna használni a kampányban, amelyben Iványi igencsak elkötelezett a DK oldalán.
Persze így is ez a baloldal egyik fő témája, ami ugyan hatósági erőszak hiányában sokkal értéktelenebb, mintha azt látjuk, ahogy az idős embert és segítőit kituszkolják az épületből, de tőlük már megszokott rágalmakhoz és vádaskodásokhoz ennyi is elég. Nem új keletű ez a módszer, a 2010-es kormányváltás óta számtalan próbálkozás történt arra, hogy a 2006-os brutális rendőri terrornak megteremtsék, kiprovokálják a jobbközép kormány alatti párját, ezzel enyhítve a rendszerváltás utáni legdurvább eseménysorozat bűnét. A folyamatos próbálkozás nem jött nekik össze, pedig tényleg mindent beleadtak.
Az oktatási törvény módosítása kapcsán törvénytelen demonstrációk alkalmával igyekeztek erőszakos fellépésre késztetni a rendőröket azzal, hogy kis csoportok lezárták a főváros közlekedési csomópontjait, majd divattá vált a tüntetések résztvevőit a rendőrök ellen uszítani, nekifeszülni a középületeket védő sorfalnak, lökdösni őket, megpróbálni behatolni rendőrségi, kormányzati és törvényhozási épületekbe. A csúcspont az volt, amikor baloldali politikusok és fizetett „civil” aktivisták mutattak példát a jelenlévőknek azzal, hogy pirotechnikai eszközökkel és festékes palackokkal dobálták a rendőröket. Ennek hatására repültek borosüvegek és égő kukák is, amelyek több rendőr és tüntető sérülését okozták. Mindennek ellenére a magyar rendőrség Európában példa nélküli módon járt el, nem oszlatta fel az erőszakba torkolló demonstrációkat, hanem megvédve a támadott objektumokat, békés eszközökkel biztosította az illegális rendezvényeket. Így történt ez Iványiék esetében is, a NAV munkatársai védték az eljárás alá vont bűnügyi helyszínt, de elkerülték az erőszakot, nem ültek fel a provokációknak.
Iványi az épület előtt, ahol az eljárás zajlott, beszédet mondott, amelyben megtámadott és rágalmazott minden, állami támogatásban részesülő egyházat, illetve külön kiemelte a Máltai Szeretetszolgálatot, amit a mai Hazafias Népfontnak nevezett. Rögtönzött szövegében előadta a baloldali pártok összes kampánypaneljét, kétséget sem hagyva afelől, hogy a tetemes, milliárdos nagyságrendű köztartozása ügyét a választási kampány részévé akarja tenni.
Részéről a Máltai Szeretetszolgálat kiemelése és becsmérlése nemcsak a jelenről szól, hanem a szegények megsegítésében tevékenykedő szakma régóta húzódó szemléleti különbségeit is tükrözi. Erről kevés szó esik a nyilvánosság előtt, pedig egyszer érdemes lenne felidézni a rendszerváltás utáni két évtized eseményeit a szociális munkások szakmai szemszögéből, amelyben Iványinak az SZDSZ-es kötődései miatt meghatározó befolyása volt, és sokak szerint jelentős hibák és bűnök is a nevéhez kötődnek. Sajnos csak kevesen vállalják a megszólalást, mert az Iványi neve körül kialakult áhítatos hangulatban, a róla felépített képbe nem fér bele a bírálata. Aki ezt mégis megteszi, annak számítania kell arra, hogy kitaszítottá válik a szakmai és baráti körében.
Borítókép: Iványi Gábor (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
