Persze így is ez a baloldal egyik fő témája, ami ugyan hatósági erőszak hiányában sokkal értéktelenebb, mintha azt látjuk, ahogy az idős embert és segítőit kituszkolják az épületből, de tőlük már megszokott rágalmakhoz és vádaskodásokhoz ennyi is elég. Nem új keletű ez a módszer, a 2010-es kormányváltás óta számtalan próbálkozás történt arra, hogy a 2006-os brutális rendőri terrornak megteremtsék, kiprovokálják a jobbközép kormány alatti párját, ezzel enyhítve a rendszerváltás utáni legdurvább eseménysorozat bűnét. A folyamatos próbálkozás nem jött nekik össze, pedig tényleg mindent beleadtak.

Az oktatási törvény módosítása kapcsán törvénytelen demonstrációk alkalmával igyekeztek erőszakos fellépésre késztetni a rendőröket azzal, hogy kis csoportok lezárták a főváros közlekedési csomópontjait, majd divattá vált a tüntetések résztvevőit a rendőrök ellen uszítani, nekifeszülni a középületeket védő sorfalnak, lökdösni őket, megpróbálni behatolni rendőrségi, kormányzati és törvényhozási épületekbe. A csúcspont az volt, amikor baloldali politikusok és fizetett „civil” aktivisták mutattak példát a jelenlévőknek azzal, hogy pirotechnikai eszközökkel és festékes palackokkal dobálták a rendőröket. Ennek hatására repültek borosüvegek és égő kukák is, amelyek több rendőr és tüntető sérülését okozták. Mindennek ellenére a magyar rendőrség Európában példa nélküli módon járt el, nem oszlatta fel az erőszakba torkolló demonstrációkat, hanem megvédve a támadott objektumokat, békés eszközökkel biztosította az illegális rendezvényeket. Így történt ez Iványiék esetében is, a NAV munkatársai védték az eljárás alá vont bűnügyi helyszínt, de elkerülték az erőszakot, nem ültek fel a provokációknak.

Iványi az épület előtt, ahol az eljárás zajlott, beszédet mondott, amelyben megtámadott és rágalmazott minden, állami támogatásban részesülő egyházat, illetve külön kiemelte a Máltai Szeretetszolgálatot, amit a mai Hazafias Népfontnak nevezett. Rögtönzött szövegében előadta a baloldali pártok összes kampánypaneljét, kétséget sem hagyva afelől, hogy a tetemes, milliárdos nagyságrendű köztartozása ügyét a választási kampány részévé akarja tenni.

Részéről a Máltai Szeretetszolgálat kiemelése és becsmérlése nemcsak a jelenről szól, hanem a szegények megsegítésében tevékenykedő szakma régóta húzódó szemléleti különbségeit is tükrözi. Erről kevés szó esik a nyilvánosság előtt, pedig egyszer érdemes lenne felidézni a rendszerváltás utáni két évtized eseményeit a szociális munkások szakmai szemszögéből, amelyben Iványinak az SZDSZ-es kötődései miatt meghatározó befolyása volt, és sokak szerint jelentős hibák és bűnök is a nevéhez kötődnek. Sajnos csak kevesen vállalják a megszólalást, mert az Iványi neve körül kialakult áhítatos hangulatban, a róla felépített képbe nem fér bele a bírálata. Aki ezt mégis megteszi, annak számítania kell arra, hogy kitaszítottá válik a szakmai és baráti körében.

Borítókép: Iványi Gábor (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)