idezojelek

Mitől magas az infláció?

Korunk globális sokkjára csak komplex intézkedéscsomaggal adhatunk hatékony választ.

Cikk kép: undefined

Az utóbbi két évtizedben a világ elszokott a magas inflációtól. Az 1990-es években a volt keleti blokk és Kína bekapcsolódása a világgazdaságba, a globális termelési rendszerek kiépülése, a költségoptimalizáció mind hozzájárult ahhoz, hogy a magas inflációtól búcsút vehettünk. 

Ha azonban ma körbenézünk, akkor áruhiányt, napról napra változó és emelkedő árakat és a legtöbb országban évtizedes inflációs csúcsokat láthatunk az Egyesült Államoktól Oroszországig. Két fontos kérdést kell megválaszolnunk: milyen okok húzódnak meg az infláció mögött és ez alapján mennyire lesz tartós az áremelkedés.

Az inflációt tápláló okok között négy fontos tényezőt kell megvizsgálnunk.

Elsőként a koronavírus 2020-as kitörését követő kínálati oldali problémákat. A Covid-pandémia a mai globalizált gazdaság működése miatt a világháborús helyzet következményeihez hasonlítható. A világ minden pontján számos szektorban ideiglenesen leállt a termelés. Így a bányákban, a gyárakban és a szolgáltatószektorban. 

Egyszerre lassult le a nyersanyagok, az energiahordozók kitermelése és a félkész, valamint a késztermékek gyártása. Ezt ma jól láthatjuk a számos szektort érintő csiphiányban, a gáz árának tavalyi ötszörösére emelkedésében vagy az olaj árának ugrásszerű növekedésében. Ugyanez érzékelhető a tengeri szállítmányozás költségének hatszorosára emelkedésében. Mindezeknek egyetlen lenyomata van: a messziről érkező nyersanyagok, félkész és késztermékek végső ára magasabb lett.

A koncentrált keresletemelkedés is árfelhajtó hatású volt. A pandémia megjelenése a fogyasztás visszaeséséhez vezetett. Ennek részben az az oka, hogy számos szolgáltatás nem volt elérhető a lezárások vagy a korlátozások miatt. Éttermek, hotelek, mozik és színházak zártak be. 

A gazdaságok újraindítása sokkal nagyobb fogyasztói keresletet eredményezett, mert egyszerre szerették volna sokan bepótolni az elhalasztott fogyasztást. Ez időbeli koncentráltságot okozott a keresletben, és mivel a kínálati oldal kapacitáskorlátai fennálltak, így az eredő hatás sokkal nagyobb lett. 

Az újranyitással járó hirtelen keresleti koncentrációt nem lehetett elkerülni. Ettől megkülönböztetendő, hogy elsősorban az angolszász országokban a költségvetési politika közvetlenül is hozzájárult a kereslet élénküléséhez a háztartásoknak nyújtott támogatásokkal vagy a karantén alatt emelt munkanélküli-segéllyel. Ezek tovább növelték a háztartások elkölthető jövedelmét, azonban egyidejűleg az államadósságot is emelték.

A harmadik fontos inflációt gerjesztő hatás, hogy rövid idő alatt túl sok pénz került be a gazdaságba. 2020 tavaszán a kormányzatok a kórházi kapacitások lehetséges telítettsége miatt országos karantént vezettek be. Ez együtt jár a gazdasági szektorok leállításával. 

Mindeközben egészségügyi beruházásokat és eszközbeszerzéseket kellett megvalósítani, mert a működő kórházak a világban sehol sem a koronavírus-pandémia sajátosságára voltak berendezve. A gazdaság leállítása csökkentette az államkassza adóbevételeit, miközben a nem tervezett egészségügyi beszerzések és a gazdasági támogatások jelentősen növelték a kiadásokat. Ilyen mértékű pénzügyi forrást kötvénykibocsátással előteremteni a 2020. tavaszi globális pénzügyi pánik alatt nem lehetett. 

Az egyedüli kényszermegoldás a jegybankok bevetése volt, amelyek nagy mennyiségben vásároltak államkötvényeket teremtett pénzből, így az államkasszák elkölthető forráshoz jutottak. Az új jegybanki pénz az állami kiadásokon és a gazdaságot támogató programokon keresztül a gazdaságba került. 

Ha sok pénz kerül a gazdaságba rövid idő alatt, miközben a gazdaság ideiglenesen leáll, akkor a termékek ára törvényszerűen nő. Fontos megérteni, hogy ez a pénzteremtés kényszer volt, másképpen nem lehetett volna ilyen gyorsan feltölteni az államkasszát.

Végül az inflációt tekintve kulcsfontosságú tényező a várakozások alakulása. A várakozások, amelyek a gazdaságban pszichés folyamatként írhatók le, előrevetítik a szereplők későbbi döntéseit. 2020 végétől egyre többen számítottak a gazdaságpolitikai élénkítés és a vakcinák hatékonysága miatt a gazdasági növekedés gyors helyreállására, és a fent említett tényezők együttes fennállása miatt általános várakozássá vált az infláció emelkedése. 

A legfontosabb kérdés a várakozások kapcsán, hogy az infláció emelkedését átmenetinek vagy tartósnak gondolják-e a szereplők. Ha ugyanis az inflációs várakozások tartósan emelkednek, akkor a jegybankoknak az inflációs alapfolyamatok, tehát a termékkör széles skáláját lefedő áremelkedések miatt szigorítaniuk kell. A lépéskényszer oka, hogy ebben a környezetben a várakozások önbeteljesítővé válnak, megindul a termékek átárazása.

A fenti hatások egyidejű jelenléte és a gazdaságpolitikai válaszok vitákat generáltak. Hazánkban néhány közgazdász gazdasági túlfűtöttségre hivatkozott és általános gazdaságpolitikai hibákról beszélt az inflációra mutogatva. Így nyilatkozott Surányi György, aki szerint a hazai infláció emelkedése döntően hazai tényezőkre vezethető vissza. 

Értékelése nyilvánvalóan abszurd egy olyan időszakban, amikor világszerte jelentősen, több évtizedes csúcsra emelkedett a pénzromlás mértéke. A fejlett világban Észak-Amerikától Európáig számos országban több évtizedes csúcson van az infláció. Összevetésképpen a hazánkkal hasonló múltú, de eurót használó balti országokban rendre 7,9, 10,7 és 12 százalékosak voltak a legfrissebb, decemberi inflációs ráták. A jelenlegi globális ­inflációs adatokat látva hamisan érvel az, aki ­döntően hazai folyamatokra vagy gazdaságpolitikai hibákra akarja visszavezetni az infláció emelkedését.

Mi lehet a hatékony recept ebben a helyzetben? Mivel a fenti négy tényező közül szinte mindenből láthatunk jeleket, nincs egyszerű és tankönyvszerű megoldás. Jelenleg erős kínálati problémákat érzékelünk a csipeknél, a szállítmányozásban, a nyersanyagok és az energiahordozók esetében. 

Ezeket importigényünk miatt nem lehet hazai eszközökkel kezelni. A pandémia idején erőteljes kormányzati és jegybanki programok segítették a gazdaságot és a vállalatokat a túlélésben. Emiatt a munkahelyek megőrzése volt a prioritás, amihez elengedhetetlen volt hazánkban is a jegybank aktív támogató politikája. 

Ebben a helyzetben a gazdaságpolitika egyetlen országban sem tud hirtelen 180 fokos fordulatot végrehajtani. A Magyar Nemzeti Bank felelősen, Európában az elsők között kezdett szigorítani. Időközben már a költségvetés is megkezdte a konszolidációt, miközben több alapvető termék árát ideiglenesen befagyasztotta. Korunk rendkívüli globális inflációs sokkjára csak komplex válaszlépésékkel adhatunk hatékony választ.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank igazgatója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Magyarok sárga-kék szemüvegben

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Kosztolányi kétharmaddal győzött

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Dobrev Klára megújulása színjáték

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Egy posztkommunista kései búcsúja

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.