Az újranyitással járó hirtelen keresleti koncentrációt nem lehetett elkerülni. Ettől megkülönböztetendő, hogy elsősorban az angolszász országokban a költségvetési politika közvetlenül is hozzájárult a kereslet élénküléséhez a háztartásoknak nyújtott támogatásokkal vagy a karantén alatt emelt munkanélküli-segéllyel. Ezek tovább növelték a háztartások elkölthető jövedelmét, azonban egyidejűleg az államadósságot is emelték.

A harmadik fontos inflációt gerjesztő hatás, hogy rövid idő alatt túl sok pénz került be a gazdaságba. 2020 tavaszán a kormányzatok a kórházi kapacitások lehetséges telítettsége miatt országos karantént vezettek be. Ez együtt jár a gazdasági szektorok leállításával. 

Mindeközben egészségügyi beruházásokat és eszközbeszerzéseket kellett megvalósítani, mert a működő kórházak a világban sehol sem a koronavírus-pandémia sajátosságára voltak berendezve. A gazdaság leállítása csökkentette az államkassza adóbevételeit, miközben a nem tervezett egészségügyi beszerzések és a gazdasági támogatások jelentősen növelték a kiadásokat. Ilyen mértékű pénzügyi forrást kötvénykibocsátással előteremteni a 2020. tavaszi globális pénzügyi pánik alatt nem lehetett. 

Az egyedüli kényszermegoldás a jegybankok bevetése volt, amelyek nagy mennyiségben vásároltak államkötvényeket teremtett pénzből, így az államkasszák elkölthető forráshoz jutottak. Az új jegybanki pénz az állami kiadásokon és a gazdaságot támogató programokon keresztül a gazdaságba került. 

Ha sok pénz kerül a gazdaságba rövid idő alatt, miközben a gazdaság ideiglenesen leáll, akkor a termékek ára törvényszerűen nő. Fontos megérteni, hogy ez a pénzteremtés kényszer volt, másképpen nem lehetett volna ilyen gyorsan feltölteni az államkasszát.

Végül az inflációt tekintve kulcsfontosságú tényező a várakozások alakulása. A várakozások, amelyek a gazdaságban pszichés folyamatként írhatók le, előrevetítik a szereplők későbbi döntéseit. 2020 végétől egyre többen számítottak a gazdaságpolitikai élénkítés és a vakcinák hatékonysága miatt a gazdasági növekedés gyors helyreállására, és a fent említett tényezők együttes fennállása miatt általános várakozássá vált az infláció emelkedése. 

A legfontosabb kérdés a várakozások kapcsán, hogy az infláció emelkedését átmenetinek vagy tartósnak gondolják-e a szereplők. Ha ugyanis az inflációs várakozások tartósan emelkednek, akkor a jegybankoknak az inflációs alapfolyamatok, tehát a termékkör széles skáláját lefedő áremelkedések miatt szigorítaniuk kell. A lépéskényszer oka, hogy ebben a környezetben a várakozások önbeteljesítővé válnak, megindul a termékek átárazása.

A fenti hatások egyidejű jelenléte és a gazdaságpolitikai válaszok vitákat generáltak. Hazánkban néhány közgazdász gazdasági túlfűtöttségre hivatkozott és általános gazdaságpolitikai hibákról beszélt az inflációra mutogatva. Így nyilatkozott Surányi György, aki szerint a hazai infláció emelkedése döntően hazai tényezőkre vezethető vissza. 

Értékelése nyilvánvalóan abszurd egy olyan időszakban, amikor világszerte jelentősen, több évtizedes csúcsra emelkedett a pénzromlás mértéke. A fejlett világban Észak-Amerikától Európáig számos országban több évtizedes csúcson van az infláció. Összevetésképpen a hazánkkal hasonló múltú, de eurót használó balti országokban rendre 7,9, 10,7 és 12 százalékosak voltak a legfrissebb, decemberi inflációs ráták. A jelenlegi globális ­inflációs adatokat látva hamisan érvel az, aki ­döntően hazai folyamatokra vagy gazdaságpolitikai hibákra akarja visszavezetni az infláció emelkedését.

Mi lehet a hatékony recept ebben a helyzetben? Mivel a fenti négy tényező közül szinte mindenből láthatunk jeleket, nincs egyszerű és tankönyvszerű megoldás. Jelenleg erős kínálati problémákat érzékelünk a csipeknél, a szállítmányozásban, a nyersanyagok és az energiahordozók esetében. 

Ezeket importigényünk miatt nem lehet hazai eszközökkel kezelni. A pandémia idején erőteljes kormányzati és jegybanki programok segítették a gazdaságot és a vállalatokat a túlélésben. Emiatt a munkahelyek megőrzése volt a prioritás, amihez elengedhetetlen volt hazánkban is a jegybank aktív támogató politikája. 

Ebben a helyzetben a gazdaságpolitika egyetlen országban sem tud hirtelen 180 fokos fordulatot végrehajtani. A Magyar Nemzeti Bank felelősen, Európában az elsők között kezdett szigorítani. Időközben már a költségvetés is megkezdte a konszolidációt, miközben több alapvető termék árát ideiglenesen befagyasztotta. Korunk rendkívüli globális inflációs sokkjára csak komplex válaszlépésékkel adhatunk hatékony választ.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank igazgatója

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Havran Zoltán)