A gyenge start után még nincs temetői hangulat a Videoton szurkolóinál

Nem mondhatni, hogy túl jól kezdte az NB II-es bajnokságot az előző idényben még élvonalbeli Videoton FC, a székesfehérvári együttes továbbra is nyeretlen, miután a Fejér vármegyei rangadón nem tudott győzni a két sikerrel rajtoló Csákvár ellen. A pokoli hőségben megrendezett vasárnapi találkozóra a Magyar Nemzet is ellátogatott, és megpróbálta felmérni, hogy a kiesés és a szezonrajt után milyen a szurkolók és a klubhoz közel állók hangulata a királyok városának csapatánál.

Ismét Videoton a székesfehérvári klub neve, de az NB II-es szereplés egyelőre nem méltó a hagyományokhoz Fotó: Perje Sándor

A Videoton nevet újra használhatja a székesfehérvári klub (Fotó: Perje Sándor)

A stadion oldalában a Red Blue Devils szurkolói csoport egyik főszurkolójába botlottunk, aki a társaival együtt már nagyon várta a megyei rangadót.

– A feleségem szülei csákváriak, nekem így különösen izgalmas a meccs. Mi huszonöt év után vagyunk újra az NB II-ben, így minden meccs presztízsértékű számunkra a szezonban, hiszen valahol mindenki meg akarja verni a Videotont – mondta el az RBD szurkolói csoportjának tagja.

– Megfogadtuk, az első nyolc-tíz fordulóban végig a csapat mellett fogunk állni, a 3-0-s kispesti vereség után is megtapsoltuk a játékosainkat. A Csákvár ellen is bízunk egy kiélezett mérkőzésben, s hiszem, hogy a végén mi fogunk örülni a győzelemnek – mondta el a Vidi főszurkolója, aki Csongrádi Ferenchez hasonlóan a tőkeerős befektetőben látja az előrelépés lehetőségét, és bízik benne, hogy legkésőbb a jövő szezonban újra az NB I-ben buzdíthatják kedvenceiket a lelátón. 

A fehérvári szurkoló annak különösen örül, hogy a Fehérvár FC után most újra Videotonnak hívják a szeretett klubját, s fontosnak tartja, hogy a fiatalok is átérezzék a Videoton iránt elköteleződést.

Különböző programokat, köztük bokszedzéseket is szerveznek az ifjabbak számára, akik a koreográfiák elkészítésében is segédkeznek.

Olcsóbb lett a bérlet, jobban megy a büfé

A fehérvári szurkolók megszokott gyülekezőhelye a bajnoki meccsek előtt az Akác söröző, ahol megannyi érdekes és értékes relikvia díszíti a falakat a székesfehérvári labdarúgás legszebb időszakaiból. Amikor beléptünk a helyiségbe, a televízióban stílszerűen a Liverpool angol szuperkupameccsét figyelték páran, Kerkez Milos és fehérvári kötődése miatt főleg Szoboszlai Dominik szereplése mindig a futballról szóló beszélgetések tárgya Fehérváron. A terem oldalában pedig két sörcsap pihent, talán arra emlékeztetve a betérőket, hogy a sikeresebb években ők is „kiszolgálták” a szomjas vendégeket.

Az Akác söröző a Videoton szurkolóinak törzshelye (Fotó: Perje Sándor)

Az elmúlt tíz évben három bajnoki címet szerzett a Videoton, de immár a másodosztályban kell bizonyítania.

– Tizenhárom éve járok meccsre, vérbeli szurkolónak is innentől tartom magam. 

Azt gondolom, hogy óriási húzása volt a klubnak, hogy féláron adták a bérleteket. Most egyéves bérletet lehetett megvenni annyiért, mint korábban egy féléves bérlet. Ez sok embert vonzott. 

Másrészt a szurkolói ankéton mi is mondtuk, hogy ez így jó ötlet lehet, mivel a büfében többszörösen visszahozza az árát – árulta el a teraszon üldögélő középkorú férfi Videoton-mezben, aki hozzátette, hogy az NB II-es csapatok felkészületlenek, hogy a fehérvári drukkerek sokan érkeznek az idegenbeli meccsekre is.

– Ajkán 250 jegyet adtak el, a vendégszektor viszont 70-75 főre volt kalibrálva, mindenhol álltak az emberek. Azt gondolom, hogy ki kell tartani a csapat mellett az NB II-ben is. Sokan mondták, hogy nem jönnek, de úgy érzem, olykor még többen is kinn vagyunk a stadionban – mondta el a fehérvári szurkoló.

Megújulást várnak a Videoton névtől

Az asztaltársasághoz hamarosan csatlakozott a Videoton Baráti Kör oszlopos tagja és klubmenedzser Juhász László, aki önkormányzati képviselőként is dolgozik, és immár negyven éve kőtödik a klubhoz.

– A Videoton 1985-ös menetelése idején 9 éves voltam és volt szerencsém látni gyerekként az aranygeneráció tagjait, apámmal meccsekre jártunk, de akkor még teljesen más volt a stadion környéke. Az utolsó három év egyértelmű lejtmenet volt a klub számára, és talán picit az emberek beletörődtek abba, hogy kiestünk az NB I-ből. A legtöbben reálisan látták az állapotokat, azaz, hogy az utolsó meccsen nem lesz meg a bennmaradás – idézte fel a tavalyi idény végét Juhász László, de egy dolognak ő is örül a fehérvári foci új korszakának kezdetén.

A Videoton focicsapata sok fehérvári szurkoló szívügye maradt a mai napig (Fotó: Perje Sándor)

A Videoton név visszatéréseként egyfajta megújulás, megtisztulás reménye éledezik az emberekben. Bizakodóak, talán még picit túlzottan is 

– nyilatkozta Juhász, aki később kritikusabb hangra váltott.

– A jelent tekintve nem értem, mit keres itt Boér Gábor. Személy szerint nincs bajom vele, akár még dobogón is végezhetünk, de nyár elején nem ezt ígérte a vezetőség. Ha az a fontos, hogy minél több fehérvári kötődésű ember dolgozzon a klubnál, akkor miért olyan szakembert hozunk ide, aki az elmúlt öt szezonban öt klubnál volt? Persze ne legyen igazam, támogatom őt, hogy sikereket érjen el a csapattal – mondta el Juhász, aki hozzátette, hogy a fehérvári utánpótlásvonalon is dolgoznak olyan edzők, akiket be lehetett volna dobni a mély vízbe. 

Igazoltunk húsz játékost, de inkább igazoltunk volna tizennégyet, és a fennmaradó pénzből a hat játékos helyett kettőt hoztunk volna, akire fel lehet nézni és vezéregyéniség tud lenni a pályán. Olyan kell, aki össze tudja fogni a fiatalokat, és egy lelkes, építő közeg kialakítása után jöhetnek jobb eredmények. 

Fontos lett volna, hogy jól kezdjünk, ez bízom benne, hogy ma átfordulhat – mondta el a klubmenedzser, s hozzátette: ha a télen a legjobb tíz között állna a Videoton, nem beláthatatlan távolságra a dobogótól, az még reális célkitűzés lehet a gyengébb rajt ellenére.

Helyzet helyzet hátán, de nincs gól

A másfél órával korábbi kép igencsak megváltozott a Sóstói Stadion környékén a kezdés előtt bő negyedórával. Ha hullámokban nem is hömpölyögtek, de azért egyre több szurkoló érkezett a stadion elé, többen családdal érkeztek a Csákvár elleni mérkőzésre. Az időjárás alig enyhült, a hőmérő még mindig 36 fok körüli értéket mutatott, és ez főleg azoknak okozott kellemetlenséget, akik a stadion keleti oldalán lévő lelátón ültek, nekik nappal szemben kellett ülniük a tikkasztó hőségben.

A Videoton FC szurkolói kitartóan buzdították a csapatot a Csákvár ellen (Fotó: Perje Sándor)

Az első félidőben a fehérváriak korábbi sportigazgatójának, Kovács Zoltánnak a fia, Kovács Patrik két óriási ziccert is elhibázott. A második után néhány szurkoló bekiabálta a vezetőedző Boér Gábornak, aki szinte tajtékzott az elpocsékolt lehetőségek láttán, hogy cseréljék le a csatárt. Az utolsó két percben Kálnoki-Kis Zsombor hagyott ki egy ajtó-ablak helyzetet, majd a második félidő első tíz percében újabb két ordítóan nagy szituációban hibáztak a hazaiak. 

A Videoton-szurkolók között abban volt egyetértés, hogy legalább vannak lehetőségeik, jól játszanak, de egyszerűen nem tudnak ma a kapuba találni. 

A hatvanadik perc körül ivószünetet következett, a hazaiak játékosa, Kocsis Gergő figyelmességből jelesre vizsgázott, mivel a partjelző hölgynek is felajánlott egy vizes flaskát. A csapata viszont helyzetkihasználásból megbukott, a lefújás után többen ezt emelték ki a 0-0-ra végződött találkozóval kapcsolatban.

– Öt góllal kellett volna nyernie a Videotonnak, a ziccereket be kell lőni, az ellenfél kapusát naggyá tettük. Nem helyezzük őket, nem lehet így focizni, még az NB II-ben sem. Ha nem tudunk gólt lőni, hosszabb távon problémák lehetnek. Ez egy harcos, brusztolós liga, ahol meg fogják büntetni ezeket a hibákat – nyilatkozta Ember Norbert, aki bloggerként foglalkozik a magyar labdarúgással. A lefújás után csak lassan ürült ki a Sóstói Stadion, a lassan lenyugvó nap fényében kényelmesen sétáltak hazafelé az emberek, akiken annyira nem érződött a csalódottság az elszalasztott győzelem miatt.

A Sóstói Stadionból lassan szállingóztak haza az emberek a Csákvár elleni döntetlen után. Egyesek fotózkodtak a mesteredző, Kovács Ferenc szobránál (Fotó: Perje Sándor)

– Harminchárom éves koromig Székesfehérváron éltem, tizenöt éves koromban már a támogatói tribünön ültem, és figyeltem a Korsós Attila, Takács Lajos csatárpáros mozdulatait a tizenhatos környékén. Zoran Kuntics és Vasile Miriuta is játszott nálunk, igaz, csak fél évet. 1996-ot írtunk ekkor, a rendszerváltás után egy viharvert időszakban szerettem bele a klubba – idézte fel nekünk a klubszimpátiájának gyökereit Finián Dániel logisztikai vállalkozó, aki támogatja is a Videotont az idei szezonban. 

Hiszek a közösség erejében. Szerintem van potenciál a csapatban, de talán még az összeszokottság nincs a kellő szinten.

A játékosminőség jóval gyengébb, mint az előző szezonban. Ennek ellenére bízom benne, hogy jobban fogunk szerepelni, mert ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára – mondta el a fehérvári csapat szurkolója, akinek ekkor már minden bizonnyal a Kecskemét elleni idegenbeli bajnoki járt a fejében.