Térjünk át a kérdésre! Miért is nem sztrájkoltam? Pedig a szakmai jellegű és az életkörülményeket javító követelésekkel egyetértek. Szerintem is tarthatatlan, hogy egy kezdő tanár besorolási bére kevesebb, mint a garantált bérminimum, így ki kell egészíteni arra. Az is felháborító, hogy szakképzésben részt vevő tanárokat azzal a szándékkal tették ki a közalkalmazotti státusból, hogy piaci alapon jobban meg lehet őket fizetni. A közalkalmazotti kedvezmények nagy részét emiatt elvesztették, de kaptak átlagosan 17 százalékos béremelést (van, aki harminc százaléknak tudja, de az a bértömegre van, nem a fizetésekre). Viszont a közalkalmazottak azóta kaptak kétszer tíz százalék emelést, a szakképzési centrumok pedig nulla százalékot adtak, tehát a gimnáziumban tanítók bérelőnybe kerültek a piaci viszonyok közt működő szakképzéssel szemben. Ráadásul a közalkalmazotti kedvezményeket nem vesztették el. Így működne a piac? Ez elfogadhatatlan, sőt felháborító. Akkor kérjük vissza a közalkalmazotti besorolást! Az ilyen piacból nem kérünk.

De akkor miért nem sztrájkoltam? Messziről kezdem. 1989-ben, a kommunista utódszakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) ellenében létrehoztunk egy független szervezetet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetét (PDSZ). Akkor a szivárványt választottuk logónknak, így annak nincs köze a mai szivárványos mozgalmakhoz. A PSZ százezres régi taglétszámából tizenötezret leszakítottunk, de soha nem értük el a reprezentativitást. 2006 és 2010 között többször szerveztünk sztrájkot és demonstrációt, amit az MSZP-hez bekötött PSZ nem támogatott. Tehát sztrájkoltunk, demonstráltunk a gyurcsányi rezsim alatt. Mára mindkét szervezet tagsága nagyjából lemorzsolódott. Én is kiléptem a PDSZ-ből, mert szerintem eltértek a pártoktól való egyenlő távolságtartástól, és a megmaradó vezetőik egy szűk elit ideológiáját követik. (Ezért, gondolom, megkapom a magamét, de felhívom a figyelmüket, hogy a sokszínűség nevében lehet ez a véleményem.) A PSZ kényszertagjai pedig lassan lemorzsolódtak. Ez a két szervezet a fennmaradásáért küzd, tagokat kell vonzaniuk, támogatókat kell szerezniük bármi áron, ellenkező esetben eljelentéktelenednek.

Két-három éve kellett volna sztrájkolnunk, de akkor ezek a szervezetek nem foglalkoztak vele. Már akkor is inkább pártpolitikával próbáltak népszerűséget szerezni. De a tanárok, mint a társadalom egésze is, különböző pártszimpátiával megáldott emberek halmaza. Két hónappal a választás előtt szakmai szempontból értelmetlen a sztrájk. A változást az új kormánytól (akármelyik lesz is) kell kikényszeríteni! A jelenlegi kormány bármit is ígérne, nem lenne hiteles, mert két hónap még a mandátumuk. Ezt csak az nem látja, aki nem akarja. Ez a sztrájk szimplán egy kampányrendezvény volt, főleg, ha MZP kék szalagját is figyelembe vesszük. A szakszervezetek szerint az akciót a választás előtt közvetlenül meg kellene ismételni. Miért is?

Mindenki gondolkodjon el egy kicsit! Csak logikusan! Ugyan mi értelme van ennek, hacsak nem az, hogy egy politikai tábor kampányát segítse? De hogyan lehet a négyötödtől elvárni, hogy támogasson egy kampányt? Még a jogos követeléseket is ellehetetleníti ez a politikai sandaság. A tárgyalási pozíciónkat nagymértékben gyengíti. A tanároknak az az érdekük, hogy elérjenek valamit. Azt pedig csak a választás után felálló kormánnyal lehetséges. Teljesen eltávolodva a kampánytól kérdezem: ha azt akarja valaki, hogy a jelenlegi kormány megbukjon, azt miért kellene azoknak támogatniuk, akik nem akarnak ilyet? Miért kell a tanárok egészét belekeverni? És akik nem akarnak kormányt buktatni, azok mik az ellenoldal szerint? Milyen bérencek? Vagy csak logikusan gondolkodnak, gondolkodunk?

A jogos követelésekkel tehát májusban kell előjönni. Akkor legálissá kellene tenni a sztrájkot, de csak ha szükség van rá, és eltávolodni minden párttól!

De senki ne gondolja azt, hogy akkor majd öt ötöd fog sztrájkolni. „A tanárok” kategória nem létezik! Mint ahogy „az emberiség” sem. Civilizációk élnek egymás mellett. Tanárok élnek egymás mellett a tantestületekben. Kérem tanult kollégáimat, ne engedjük be a kék szalagokat az iskolákba, akárki is hív fel rá!

Borítókép: Kérdezni sem lehetett a felszólalóktól a sajtótájékoztatón (Fotó: Facebook/Párbeszéd Magyarországért)