„Ma háború van, holnap béke, de mikor lesz már ennek vége?” (Kontroll Csoport, 1980-as évek eleje).
Itt van helye a bölcsességnek: „Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy ember száma az, és annak száma hatszázhatvanhat.” Ez a Jelenések könyvének talán legtöbbet idézett része, olyannyira, hogy bevonult a popkultúrába is, csakúgy, mint Babilon. Isten és a sátán küzdelmének általában csupán a látható és kézzelfogható hatásait észleljük, úgy valahogy, mint amikor döntenünk kell arról, hogy mi a jó és mi a rossz. János azonban átteszi mindezt a „háttérben” működő természetfeletti világba, és ott mutat fel éles kontrasztot. A jó szemben a gonosszal, a bárány szemben a sárkánnyal, Jeruzsálem szemben Babilonnal, a menyasszony szemben a parázna nővel. A Jelenések könyvét János Patmoszon írta, amely egy, a Római Birodalom (Babilon) által üzemeltetett börtönsziget volt, kényszermunkatábor, igen csekély túlélési eséllyel. Patmosz. Ez Hamvas Béla egyik kötetének címe is.
A háború általában nem futballmérkőzés. Olyan már volt, hogy egy ilyen eseményen tört ki, de azért az sokszor nem úgy van, hogy nekiállunk szurkolni a számunkra szimpatikusabb félnek, többnyire a megtámadottnak, a gyengébbnek véltnek. Van az úgy néha, hogy egyik fél sem túl rokonszenves. Hogy nem a jó harcol a gonosszal, hanem mindenki nyakig sáros. Alighanem esetünkben is így megy ez. Oroszország az agresszor és pont. Aztán ezentúl akkora a katyvasz, hogy annál már csak az undor mélyebb.
Amikor ezeket a sorokat írom (ezt most már kötelező idetenni, mert minden bizonyosság elveszett a jövőt illetően), az ukránok és az oroszok éppen tárgyalnak, miközben azért a biztonság kedvéért rakétával lőnek civilekre, és Kijev körül lassan bezárul az ostromgyűrű. A lakói körül, írom le iszonyodva. A magam részéről ezt sem értem, de én legalább bevallom, az is valami. Azt nem értem jelesül, hogy ha az oroszok elfoglalják Kijevet és odaraknak egy olyan kormányt, amelyik jobban tetszik nekik, mint az amerikaiaknak, akkor utána majd mi lesz? A megszállást fenn is kell tartani. Meddig? Minek?