Mostanáig úgy volt, hogy ha a Föld Urának kedve szottyant más országokat visszabombázni a pleisztocénba, nyersanyagait és aranykészletét magához vételezni, illetőleg saját tenyésztésű bábkormányát a nyakukba ültetni, akkor megtette. Visszabombázta, kifosztotta és odaültette. S ilyenkor a világ szűk negyede (a „művelt” Nyugat) lelkesen tapsolt az Egyesült Államoknak, sőt pár ezer tonna bomba leszórásával maga is kivette részét a demokrácia világ körüli népszerűsítéséből. Föl sem vetődhetett, hogy százezrek elpusztítása, javaik elvétele agresszió, barbarizmus és népirtás lenne. Hiszen az összes fogható tévécsatornán arra idomítottak minket, hogy az Egyesült Államok a JÓ, akit pedig lebombáz, az a ROSSZ. S ugyan ki bánná, ha a rosszakra atomot, napalmot, kazettás, fürtös vagy fehér foszforos bombát szórnak? Az sem vetődött föl, hogy egy-egy amerikai agresszió után elkobozzák amerikai üzletemberek és cégek vagyonát, ki-, be- és eltiltsanak amerikai sportolókat, művészeket. Hitler, Sztálin, Benes után azt hittük, nincs többé kollektív bűnösség. Tévedtünk.

Így, ebben a mederben csordogáltak az események egészen február 24-ig, amikor is Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin tokostól rárúgta a transzvécé ajtaját az Egyesült Államokra. Megkezdte az elbitangolt Ukrajna visszaterelését „Oroszország anyácskához”, és föltett szándéka az amerikai bábkormány kiiktatása. Új világrend születik épp. Ilyen nyíltan, ekkora erővel senki sem mert még szembeszállni a Föld Urával. A fősodratú hírmagyarázók szerint egy tébolyodott diktátor agressziót követett el egy békés, demokratikus, Nyugatra kacsingató ország ellen. Ám miután ugyanez a fősodratú hírmaffia magyarázta annak idején, hogy Irak tömegpusztító fegyvereket gyárt, Szíria pedig vegyi fegyvereket – érdemes fenntartásokkal kezelni a mondókáját.

Mik a tények? A NATO (élén az Egyesült Államokkal) 1990-ben, a német újraegyesítéskor megígérte a Szovjetuniónak, hogy nem terjeszkedik tovább kelet felé. Bár a Nyugat ezt ma már tagadni próbálja, a napokban a német Der Spiegel dokumentummal bizonyította az ígéretet. Ehhez képest mi történt? A NATO tovább terjeszkedett, támaszpontjai egyre szorosabb nyakörvként fonják körbe Moszkvát, 2008-ban, Bukarestben pedig megnyitották a csatlakozás lehetőségét Ukrajna és Grúzia előtt. 2014-ben az amerikaiak véres puccsal megbuktatták az oroszbarát ukrán kormányt, helyére a saját bábjaikat ültetve. Magától Victoria Nulandtól, az Egyesült Államok urázsiai ügyekért felelős külügyi államtitkárától tudjuk: legkevesebb ötmilliárd dollárt költöttek a fölforgató hadműveletre. Kicsit sem átlátszó: a Majdan téren Nuland mellett ott hergelte a népet több amerikai potentát. (Némi hasonlatosság: nálunk a Fidesz-székház ostromakor André Goodfriend amerikai ügyvivő mocorgott a támadók soraiban.)