Aztán ahányszor kinyitja a száját, elmondja, ő bizony szállítana fegyvert, és katonát is küldene, ha a NATO úgy döntene, majd odaáll az ügyészség bejáratához, és bejelenti, feljelenti a kormányt rémhírterjesztésért, mert ő soha nem mondta, hogy küldene fegyvert Ukrajnába és katonát, ha a NATO úgy döntene.

Akinek még ebből sem volt kristálytiszta, hogy ez egy pszichopata, most cáfolhatatlan bizonyíték áll rendelkezésre.

Márki-Zay szombaton felhívja telefonon a kormánypárti Deák Dániel politikai elemzőt, hogy közölje vele, az ellenzéki Telex hazudik, mert Orbán igenis szállít fegyvert Ukrajnába.

A kígyó a farkába harapott. Innen már nincsen sok hátra. Ennek az útnak egy szépen ápolt parkban van a vége, ahol elegáns kastély áll, viszont rács van az összes ablakon. Ott ül Márki-Zay, a Bástya elvtárs, a társalgóban, együtt a többi ápolttal, felsőtestét ütemesen ringatja előre-hátra, és katatón kitartással ismételgeti: „Orbán szállít fegyvert Ukrajnába…, a Telex hazudik…, elmondtam a Deák Daninak is…”

A nővérke pedig időnként megtörli a szája szélét, ahol folyik a nyál.

Mindenesetre, most nagy bajban vagyunk többen is. Ugyanis Puzsér is írt Márki-Zayról – mondom Puzsér! Most olvastam, vasárnap van, túl a kávézgatáson, de még főzés előtt. És Puzsér ezeket írta:

„Bármennyire is bíztam benne, sajnos be kell látnom, hogy Márki-Zay Péter képtelen meghaladni azt a közvádlói szerepet, amelyet a magyar közéletben elfoglalt, és valamiféle államférfi benyomását kelteni. […]

 […] ha nincs mögötte valamennyire rendezett tartalmat, meg a minimális szinten észszerű diskurzus mikéntjét beszállítani képes szellemi háttér, akkor ez képezi az alkalmatlanságát, ha meg van, de ő mégsem hallgat a jó szóra, akkor pedig az. […]

[…] az én bajom az, hogy abból a közéleti revolverhősből, akit megjelenít, igazán nehéz kinézni, hogy képes lesz országot vezetni. Ennek kapcsán pedig Gyurcsány Ferenc alakja idéződik fel, és pont nem úgy, ahogy a Fidesz médiakampánya sulykolja: én elsősorban nem attól tartok, hogy kormányváltás esetén a DK elnöke lesz a tényleges miniszterelnök, hanem attól, hogy Márki-Zay Péter személyében ugyanaz az impulzuskontroll-zavaros narcizmus és exhibicionizmusban tobzódó közéleti viszketegség tér vissza Magyarország élére, amire Gyurcsány Ferenc uralmának hat éve alatt ráment a harmadik köztársaság. […]

Semmi kétség: Márki-Zay – akárcsak Gyurcsány – elsősorban nem vezetni, hanem látszani és önmaga nyilvánosságától megmámorosodni akar, ha pedig ehhez be kell jelentkeznie az ország élére, az annál jobb, persze aligha az országnak. Nem tűnik túl kockázatos kijelentésnek, hogy az ellenzéki magyarok nem azért szavaznak a kormányváltásra, hogy Orbán Viktor 2026-ban újabb fülkeforradalmat rendezzen, és megint kétharmaddal térjen vissza. […]

 […] a Gyurcsány asszonya, a mindent és bármit kiszolgáló, karrierista, a borsodi parizeres prolit alakító political animal meg az új politikai degeneráció által jelölt h. gyerek képezte mezőnyből ez a személyét illető illúziókat rohamosan eloszlató hódmezővásárhelyi zsebpróféta mai szemmel nézve is kimagaslik […]

[…] a továbbiakban már vezetésre képesnek kéne lennie, vagy legalább annak látszania, ha komolyan elvárja, hogy ebben a szorongató háborús helyzetben a magyarok a kezébe merjék adni a főhatalmat, ez pedig nem fog úgy menni, hogy a magyar kormányfőt az ukrajnai orosz invázió egyedüli felelősének nevezi meg. Egy ilyen kijelentés persze nagyot szól, csak épp nem Orbán Viktoron csattan, hisz egy segédmunkás is belátja, mennyire nonszensz – miként fordulhat elő, hogy a miniszterelnöki cím várományosa nem érzi ezt? […]

 Jelzem Márki-Zay Péternek, hogy amikor alkalmatlannak mutatkozik Magyarország vezetésére, akkor a harmadik pólus mutatkozik annak.”

 Ajjaj… Riasztottam az asszonyt. Félő, hogy a Márki-Zay perceken belül felhív engem is, hogy közölje, Puzsér hazudik. Mit mondok én akkor Bástya elvtársnak? Fel is ütöttem gyorsan Rejtőt, az ilyen szituációk tűpontos megfigyelőjét, s felkészültem, elolvasva Vanek úr és Würfli Fedor párbeszédét az idegenlégióban:

„Viszont Vanek úr, aki csak annyit tudott, hogy légionáriusok számára felszerelt poggyásza van az ágya felett, kissé meglepődött, amikor mindössze egy névvel megjelölt szivardobozra bukkant. Ebben lenne minden, ami egy légionáriusnak kell? Nem tévedett megint ez a Petrovics?

Valaki megszólalt mellette.

– Még be sem mutatkozhattam: nevem Würfli Fedor, tánc- és illemtanár.

– Örvendek. Van… van itt valaki, aki szintén Fedor. Nevem Petrovics.

– Nem Gorcsev az álneve?

– Nem. Petrovics az álnevem. Gorcsev az igazi.

– És Tintoretto?

– Mit kér?

– Mondom, Tintoretto.

Vanek úr egy ideig tanácstalanul pislogott.

– Ön olasz?

– Svájci vagyok.

– Sajnos nem tudok svájciul… – Levette a szivardobozt. – Érdekes ez a kis poggyász – mondta.

Würfli úr elnézően mosolygott.

– Ne feszegessük…

– Nem is kell. Csak elvágom a kötelet, az elég, így… hm. Mondja kérem, ez egy komplett légionáriusfelszerelés?

És elővette a doboz tartalmát: két használt kapca, egy darab spárga, néhány álkulcs, valamint egy dugóhúzó és igen sok szivarvég.

– Lehet – mondta Würfli. – Még nem kaptam meg a felszerelést.

– Minek fontos a sivatagban a dugóhúzó? – tűnődött Vanek úr. – És miért látják el a katonákat álkulccsal meg szivarvéggel?

– Talán a dohány levelét gyógyszerül használják. Ugyanis az afrikai katonák mind skorbutot kapnak.

Vanek úr idegesen kirázta a dobozt.

– Én nem kaptam. Vagy ha igen, akkor ellopták a skorbutomat innét.

Würfli úr kíváncsian nyújtogatta a nyakát.

– A szimbola benne van?

– Mit csináljak? – kérdezte Vanek úr hökkenten.

– Állítsa össze a három darabot.

– Miféle darabot…

- Hát, amit a dobozban tart.

– A szivarvégeket?

– Ne tréfálkozzon, kérem. Csavarja össze a hármat, és fújjon valamit.

– Jó – biztatta egy nyájas idegorvos megnyugtató mosolyával Vanek úr –, majd összecsavarom a spárgát a kapcával és fújom…”

Majd én is fújok valamit a Péternek, ha felhív…

Borítókép: Márki-Zay Péter, hat ellenzéki párt közös miniszterelnök-jelöltje (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)