Kezdem egy emlékkel, ami rendszeresen eszembe jut, amikor a világban valahol háborús helyzet alakul ki, hatására pedig civil tömegek menekülnek. Ez az emlék számomra sokat elmond arról a hálózatról, amit mi, jobboldali újságírók Soros nevével szoktunk emlegetni. Ebbe a körbe tartozik a Magyar Helsinki Bizottság nevű jogvédő szervezet is, amelynek munkatársai között több ismerősöm van. Az emlékem hozzájuk kötődik, és jellemző arra a világra, amelyet képviselnek.
2015 környékén, a migránsválság kirobbanása utáni időszakban zajlott az interneten egy vita a témában általam kirakott poszt kapcsán, amelyhez hozzászólt az említett NGO egyik vezetője is. Azt kérdeztem tőle, hogy mit szól a menekültáradatot kiváltó háborúk kezdeményezőiről, például az Egyesült Államokról, ha már a magyar kormányt szélsőséges jelzőkkel ítéli el pusztán azért, mert nem akarja ellenőrizetlen hátterű emberek tömegeit beengedni az országba. Az volt a meglepő válasza, hogy még soha nem nyilvánított véleményt róluk. Arra már nem reagált, hogy nem értem, miként fordulhat elő vele, aki hivatása szerint a háborúk elől menekülők jogaival foglalkozik, hogy soha nem nyilvánít véleményt a legjelentősebb fegyveres agresszorokról és a mögöttük álló politikai és gazdasági szereplőkről.
Ezen a történeten újra és újra elgondolkodom, mert sokat elárul arról, hogy a Soros által finanszírozott NGO-knál valójában mi a cél és mi az eszköz. A Magyar Helsinki Bizottság menedékkérőknek, valamint a rendészeti szervek, az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás rendszerei elleni panaszosoknak nyújt jogsegélyt. Nemes és támogatandó tevékenység abban az esetben, ha ez a célja a szervezetnek, nem pedig csupán eszköz olyan célok eléréséhez, amelyekre már nagyon nem mondható, hogy nemes és támogatandó. A Helsinki Bizottság létét olyan egyének és szervezetek anyagi támogatása teszi lehetővé, amelyek közül sokan érdekeltek a világban fellángoló háborúkban. Az USA és a nyugat-európai gazdag államok ezen háborúkkal biztosítják a jelenleg fennálló gazdasági, katonai és politikai hierarchiát, amelynek a csúcsán vannak. Országok, térségek vagy akár földrészek destabilizálása könnyen hozzáférhetővé teszi számukra a nyersanyagok és energiahordozók kitermelését, a mezőgazdasági terményeket, valamint a tömeges olcsó munkaerőt. A jóléti demokrácia nagyon sokba kerül, az azt élvező országok a világ többi részével fizettetik meg a számlát. Az ebből eredő morális meghasonulást a jó ügyekre szakosodott NGO-k támogatásával kezelik a kormányok.