2019-ről 2020-ra Európában kizárólag Magyarországon emelkedett a házasságkötések száma, ráadásul nemzeti statisztikai hivatalunk népesedési adataiból kitűnik, hogy 2021-ben már több mint kétszer annyian házasodtak Magyarországon, mint 2010-ben. Érdekes, de kevésbé ismert adat a nők teljes első házasság­kötési arányszáma (TEHA) is, amely azt mutatja, hogy egy nőnek hány százalék esélye van arra, hogy élete során megházasodjon. Ennek a mutatónak az értéke legutóbb az 1970-es évek második felében volt olyan magas, mint 2020-ban, vagyis 94 százalék (KSH). Ezenfelül mind a férfiaknál, mind a nőknél az első házasságkötési életkorban kismértékű „fiatalodást” mutat a statisztika.

Nem volt ez mindig így, a házasságra lépők életkora folyamatosan emelkedett és a házasságkötések számának 1975-től ­2010-ig tartó, gyakorlatilag megállás nélküli csökkenésével együtt járt az élettársi kapcsolatok elterjedése. A 2010-es évtizedben hazánkban a házasságok megszilárdultak, a házasságkötések száma a rendszerváltozás előtti idők óta nem volt ilyen magas, a válások száma pedig hat évtizedes mélypontra süllyedt. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) 2018 óta zajló adatfelvételei is azt mutatják, hogy a házasság a fiatalok körében népszerű, és jellemző a magyar társadalomra a családcentrikus gondolkodás. A mai fiatalok tartós párkapcsolatban, házasságban kívánnak élni, döntő hányaduk tervezi a gyermekvállalást. A fiatalok elképzelései biztató jövőképet vetítenek előre és ezt – mint látjuk – az európai adatok is alátámasztják. Az, hogy itthon házasodási reneszánsz van, nem magyarázható mással, mint a párkapcsolatokat támogató családbarát gondolkodással, a támogató kormányzati és családi környezettel, valamint a házasulók részéről tapasztalható jövőbe vetett bizalommal. Ma már sokan megtapasztalják azt, amire Kopp Mária már évtizedekkel korábban felhívta a figyelmet: a párkapcsolatnak, a családi állapotnak komoly egészségvédő szerepe is van.

Nemzetközi szinten egyedülálló a magyarok házasságkötési kedve, ez igazi hungarikum. Hogyan lehet az, hogy a 2020-ban berobbant pandémia és az ezzel járó gazdasági, társadalmi korlátok ellenére egyedül Magyarországon kötöttek többen házasságot Európában, mint az ezt megelőző évben?

Korábban szociológusok, demográfusok kétkedve nézték a házasságkötések emelkedésének magyar adatait, és azt mondták, hogy a magyar házasságkötési boom csak egy egyszeri, néhány évig tartó különleges jelenség, amely a válság miatt elhalasztott házasságkötések bepótlását jelenti, vagy a második demográ­fiai átmenet elméletét hozták fel. Természetesen ezeknek van tudományos megalapozottságuk, ahogy a családdal, a párkapcsolatokkal és a termékenységgel kapcsolatos viselkedések átalakulása mögött fellelhető értékrendbeli változásnak is. A 2008–2009-es gazdasági válság valóban olyan szelet vett ki a fiatalok házasodási kedve vitorlájából, melyet később próbáltak „bepótolni” azok, akiknek a kedvét nem vették el végleg a 2010 előtti időszakban, amikor inkább csak akadályozó tényezőkkel találkoztak. Azonban a 2010-ben kezdődő családbarát kormányzás részeként 2014-től már láttuk annak az első, egyértelmű jeleit, hogy itt nemcsak visszapótlásról van szó, hanem valami egészen másról. Azzal, hogy a kormányzat kiemelten kezelte a családügyet, már 2015-ben az első házasok adókedvezményének bevezetésével nyilvánvalóvá vált a házasságok elismerése.

Az utóbbi 12 évben hazánk visszaadta a házasság társadalmi rangját, megbecsültségét. A kiszámítható kormányzati családpolitika, a stabil családbarát környezet várhatóan a jövőben is hozzájárul ahhoz, hogy Európában Magyarország vigye el a pálmát, amely nálunk a teher alatt is nő.

A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatási vezetője

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)