Tudva, hogy Franciaország senkit nem toloncol ki, és a születések száma rohamosan csökken, könnyű számot vetni azzal, hogy a népességcsere egy létező valóság, amelyet a hatalom hiába próbál minden eszközzel szépítgetni. A bevándorlás háromszor vagy négyszer akkora, mint a nettó születések száma. Éric Zemmour figyelmeztet arra, hogy a bevándorlók csupán 13 százaléka háborús menekült, illetve arra is, hogy hetven százalékuk férfi.
Ne feledjük azt se, hogy a mohamedán vallásúak száma az 1960-ban bejegyzett ötszázezerhez képest mára megközelíti a nyolc-tíz milliót. A franciák háta mögött aláírt marrakesi paktum tovább fogja növelni a migrációs hullámot. Franciaország ráadásul évente 120 ezer külföldit és harmincezer engedély nélküli bevándorlót honosít.
A születési állampolgárság és a tömeges honosítás ellenére a bevándorláspártiak továbbra is azt állítják, hogy az idegenek száma évtizedek óta változatlan. Érinthetetlen tabuként kezelik, s már több mint húsz éve rejtegetik előlünk a bevándorló családokban születettek valódi számát is. A muzulmán keresztnevek aránya az újszülöttek esetében meghaladja a 25 százalékot. Egy élet leforgása alatt (nyolcvan év) az őshonos népesség húsz százalékkal csökken, míg a bevándorló lakosság hatvan százalékkal nő – nem számolva az újonnan érkező bevándorlókkal.
Számadatok nélkül lehetetlen megérteni, hogy milyen óriási demográfiai fordulat készülődik. A francia statisztikai hivatal legutóbbi, 2021. márciusi adatai szerint egy nőre átlagosan 1,84 gyermek jut, márpedig ilyen reprodukciós rátával a nemzedékek nem termelődnek újra. Az anyaország 65 milliós lakosságából leszármazottjaikkal együtt mintegy tízmilliónyi az Európán kívüli bevándorló. Ez a lakosság 15 százalékát jelenti.
Jól látható, hogy a demográfiai növekedés alapvetően a bevándorlásból származik. Mivel az őshonos lakosság nagyjából három nemzedékenként húsz százalékkal csökken, és a bevándorló lakosság hatvan százalékkal nő – s ez utóbbiak arányát a megújuló bevándorlási hullámok is erősítik –, a nagy demográfiai fordulat 2050 körül várható. Mindezt súlyosbítja egy másik jelenség: a külföldre kerülő diplomás franciák többsége nem tér vissza.