A Merkel-korszak rettenetes volt az Európai Unió számára a bevándorlás és az ellenőrizetlen határok kérdésében ugyanúgy, mint az energia- és a biztonságpolitikában. Olaf Scholz kancellár új szövetségi kormánya sajnos nem javítani, hanem rontani akar a dolgokon. A kormányzati szövetség hányaveti és Maót idéző megnevezése az „átalakítás koalíciója”. E célt szem előtt tartva Németország tulajdonképpen kiiratkozhat a komoly államok sorából. Tulajdonképpen? Vagyis most még nem? A Zöldek uralta német politika mindhárom említett kérdésben már most azzal a kellemetlen feladattal szembesül, hogy magának kell elfogyasztania, amit felöklendezett.
Jó étvágyat kívánok hozzá! A minden pártban megbúvó zöldpolitikusok most épp meg kell hogy mondják az embereknek: az állam létezése a klímamese felett áll. Meg kell nekik mondaniuk, hogy az utolsó három atomerőművet nem lehet bezárni, hanem újakat kell építeni, a szénbányászatnak és a szénalapú energiatermelésnek jövője van, Donald Trumpnak pedig igaza volt azzal a követelésével, hogy az egyes országoknak a költségvetésük két százalékát védelemre kell fordítaniuk. E kérdésben Orbán Viktor nemrég alapigazságot fogalmazott meg: a NATO csak azokat védi meg, akik magukat és a NATO-t is meg akarják védeni. A szövetség csak közös célok esetén megbízható.
A multikulturális bevándorláspolitika 2015-ben megbukott. Ezt a mai napig nem ismerték el. Máig nem ismerték el, hogy Magyarország, Lengyelország, Ausztria és Dánia – a határaikat lezárók – az ellenőrizetlen bevándorlásból fakadó robbanástól mentették meg az EU-t.
Ahelyett, hogy köszönetet mondtak volna ezeknek az éber tagállamoknak, egyre csak pocskondiázták és embertelenként rágalmazták meg őket. A legutóbbi példa erre az volt, amikor archaikus területekről érkező bevándorlók Belarusz felől rohamozták meg a lengyel határt. Az EU örült, hogy Lengyelország állta a sarat, ugyanakkor ugyanez az EU megrágalmazza Lengyelországot, és pénzt tagad meg tőle jogtalanul. Magyarországnak évek óta ugyanez a sorsa. Ha díjat osztanának az álnokságért, az Európai Unió kiérdemelné a kitüntetést.
Emlékeztetek a legostobább mondatok közül kettőre, amelyet egy német politikusnő – Katrin Göring-Eckardt a Zöldektől – 2015-ben kieresztetett magából. „A menekültek vallásosabbá, sokszínűbbé és fiatalabbá teszik Németországot”, illetve „Országunk meg fog változni, mégpedig drasztikusan. Én pedig örülök ennek!” Németországban az ilyen németelleneseket még meg is választják. Megtörténhet-e ez ugyanígy Magyarországon is az ottani Magyarország-ellenesekkel?
2016-ban Hol marad a bocsánatkérés kultúrája? címmel írtam cikket. Ezzel arra akartam ráébreszteni, amit a magyarok tettek: ténylegesen ellenőrzési vonalakká tették a határokat, hogy mindannyian tisztában legyünk azzal, kik akartak Magyarországon keresztül Európába jönni és kiknek nincs az EU-ban keresnivalójuk. Magyarország – azzal a háttérrel szemben, amit akkor Németország, Luxemburg és más államok megittasodottsága képviselt – bátor és következetes volt. Mindannyian segíteni és embereket védeni akarunk. Ez azonban nem ment fel az ellenőrzés kötelezettsége és az általános normák betartása alól. A saját államunk és népességének védelme e normák közé tartozik.
Németországban és az EU-ban a mai napig nem fejlődött ki a bocsánatkérés kultúrája. Még a tényleges menekültek Ukrajnából való ideáramlása, illetve a Magyarország és Lengyelország részéről tanúsított hatalmas befogadókészség sem változtatja meg a Berlinben és Brüsszelben kialakított hamis képet.
Ellenkezőleg: a politikusok közül és a médiából sokaknak még mindig nehezükre esik, hogy beszámoljanak erről. Pedig Magyarország szolidaritást vállal, eleget tesz szövetségesi kötelezettségeinek, és már mintegy félmillió menekültet fogadott be. Magyarországot bírálatok érik, amiért megnézi, ki menekült és ki kalandor vagy segélyvadász. Magyarország ebben is dicséretet érdemel!
A német belügyminiszter még ma is úgy véli, nem áll fent biztonsági probléma, ezért nincs is nálunk állandó határellenőrzés. Faeser asszonyt az sem bírja rá, hogy a valósághoz igazítsa a gondolkodását, hogy egy iraki és egy nigériai kétszeresen megerőszakolt Düsseldorfban egy tizennyolc éves ukrán lányt. Az állítólagos menekültek által megerőszakolt, ténylegesen védelemre szoruló lány kegyetlen lecke árán tanulta meg, hogy Lengyelországban nagyobb biztonságban élhet, mint Németországban. Ugyanis szorultságában oda menekült a sérelmére elkövetett bűncselekmény után. Biztos vagyok benne, Magyarországra is menekülhetett volna, mivel itt is nagyobb biztonságban élhetne az állítólagos menekültektől.
Németországban 2022 márciusában továbbra sincs határellenőrzés, így aztán szabad prédát jelent a csempészeknek. Az Ukrajnából, illetve rajta keresztül érkező menekültek hat százaléka észak-afrikai. Magyarországnak igaza van! Tudni akarjuk, ki és miért érkezik. A Münchner Merkur című lap így írt 2022. március 17-én: „Már most gyűlnek a bizonyítékok, hogy a védelmet keresők áramlatában számosan elvegyülnek olyan harmadik országbeliek, akik nem Ukrajnából valók. Németország nem engedheti meg magának, hogy ismét elveszítse az ellenőrzést a határai felett.”
Magyarország már 2015-ben felismerte ezt a bölcsességet.
Segítsd magadon, és mások is megsegítenek!
— mondja a német. E szellemben kívánok a magyaroknak jó választást egy olyan parlamentre, amely olyan kormánynak szavaz bizalmat, amely úgy képviseli Magyarország érdekeit, hogy másoknak mindig számolniuk kelljen Magyarországgal, és ne váljék az országuk más érdekek játékszerévé.
Magyarországon is múlik, hogy kialakul-e az Európai Unióban az Entschuldigungskultur, a bocsánatkérés kultúrája, illetve Brüsszel és Berlin részéről vége szakad-e Magyarország megrágalmazásának és zsarolásának.
Az Európai Unió és a NATO csak akkor működhet és nyújthat biztonságot, ha minden tagállam öntudatosan lép fel és tisztességesen viselkedik a többiekkel. Különösképp az Európai Uniónak kell megtanulnia, hogy tisztességesen kezelje a magyar nép választási eredményeit. A magyar Országgyűlés nem a Német Szociáldemokrata Párt zöldbe öltöztetett helyi tagszervezete.
Sok sikert, kedves magyarok!
