Politikai hovatartozástól függetlenül, Amerikától Európáig, beleértve bal és jobb szárnyával együtt Magyarországot is, valamennyien elismerjük az ukránoknak azt az elszántságát, mellyel hazájukat védik. Városnegyedek pusztulnak el, utcák szívlüktetése menekül a pincékbe. Félelmetes az öldöklés a harctereken, és egy időben a politikai síkon is dúl a harc.
Amikor tehetem, követem Zelenszkij ukrán államelnök politikai küzdelmét, mellyel – ellenséges rakéták gyilkos robbanásai között – a vezető hatalmak parlamentjeinek ajtaján dörömböl. Foggal-körömmel az ukrán nemzeti érdekeket védi, érthető módon. A francia és az Európai Parlament előtti online fellépéseit egyenes adásban követtem. Tájékoztatott az aktuális helyzetről (borzasztó), kért és tanácsolt (amit lehetett, jóváhagytak a parlamentek), vádolta az agresszort (joggal), kritizált és ujjal mutatott a más álláspontot képviselőkre (az ukrán helyzetre való tekintettel az érintettek nem szálltak vele vitába). A végén a parlamenti tagok felállva, ezerszer is megérdemelt tapssal fejezték ki tiszteletüket az ukrán elnök iránt.