Rendkívüli ülést hívott ugyanis össze Karácsony Gergely, akinek a neve mellé illene odaírni, hogy Budapest főpolgármestere, ám közvetlen elődje után ez a titulus vegytiszta megcsúfolása lenne. A testület több előterjesztést is tárgyalt, ezek közül az egyik legfeltűnőbb az lett, amely engedélyt kér a kormánytól harmincmilliárd forintos működési hitel felvételéhez. Csak, hogy tisztázzuk, mit is jelent ez: nem egy tér felújításához vagy mondjuk a Lánchídon zajló munkálatok folytatásához kell a pénz, hanem effektíve ahhoz, hogy működjön a város, tehát legyen szemétszállítás például, a villamosvezetők pedig kapjanak fizetést augusztusban is. És hogy miért trafált bele Tarlós István? Szó szerint idézném az indoklást:

„A kormány felére csökkentette az iparűzési adó mértékét, szolidaritási hozzájárulásként vont el forrásokat az önkormányzatoktól, hosszú időre lenullázta az önkormányzatok parkolásból származó bevételeit, illetve a központi költségvetésbe terelte az autók után fizetendő teljesítményadót” – hátborzongató, nem igaz?

Érdemes kicsit visszatekerni az idő kerekét, egészen 2010-ig, amikor is Tarlós István átvette Budapest kormányrúdját. A főváros akkor 251 milliárd (!) forintnyi adósságot görgetett, amelyből 71 milliárd működési hiány volt. Nyakukra maradt a befejezetlen 4-es metró és az azt körbelengő vesztegetési ügy, amely végül az Európai Unió valaha volt legnagyobb korrupciós botránya lett. Az utolsókat rúgta az egyébiránt napi félmillió utast szállító 3-as metró az átlagosan 30 éves, rohadó szerelvényeivel, de megemlíthetnénk a Bálna épületét is, amelyhez csak 7, azaz hét per tartozott. 2010-ben egyébként összességében ezerkétszáz perben volt érintett a főváros. Mindez persze csak dióhéjban foglalja össze, mi is volt pontosan a húszévnyi liberális–szocialista városvezetés öröksége, a csontvázak sokáig hullottak ki a szekrényből. Innen szép nyerni, szokták mondani.

És akkor tekerjünk újra egyet azon a bizonyos keréken, és nézzük meg, milyen állapotban vette át a fővárost Karácsony Gergely, aki előtte nem volt rest polgármesterként Zuglót is tönkretenni kicsit. Nos, 2019-ben a fákkal és virágokkal kampányoló, biciklin suhanó, nagyon zöld városvezető kétszázmilliárd forintos tartalékot kapott a kezébe, amelyből 160 milliárd forint értékpapírban, a maradék negyvenmilliárd pedig készpénzben állt rendelkezésére. A rengeteg fejlesztés közül kiemelendő, hogy négyszáz kilométer csatorna épült, három év alatt tízezer fát ültettek, a BKV járműállománya majdnem négyszáz új busszal bővült, elkészült a budai fonódó villamoshálózat, megújult a Kossuth tér és a Várkert Bazár épülete, összesen hét budapesti fürdő és strand kapott teljesen új külsőt, de a Margitsziget is nagyszabású ráncfelvarráson esett át, rajta a teljesen felújított Casino épületével.

Ahogy ezeket írom, sorban jutnak eszembe az újabb és újabb projektek, sőt arra is emlékszem, hogy tizenhárom részes videósorozatunk is kevés volt arra annak idején, hogy felsoroljunk mindent, ami Budapesten megújult 2010 és 2019 között.

Karácsony Gergely ez alól a súlyos béklyó és elnyomás alól akarta felszabadítani Budapestet, és sajnos a fővárosiak akkor hittek neki.

És hol tart most Budapest, amely 2019-ben elnyerte az Európa legjobb úti célja címet, illetve az Economist szerint a legélhetőbb kelet-európai főváros? Nos, hallottak az utóbbi időben arról, hogy elkészült volna bármilyen fejlesztés, ötlet vagy terv? Igen, a Magyar Zene Háza, amely kormányzati projekt, Karácsony Gergelynek annyi köze van hozzá, hogy mindenáron meg akarta akadályozni a felépülését. Hála istennek nem sikerült.

Mindenhol kosz van és káosz, a Blaha Lujza téren óriási a felfordulás és nem nagyon látszik az alagút vége – csak, hogy stílszerű legyek –, a Városháza épületét majdnem sikerült eladni és az öt főpolgármester-helyettes közül egy sem akadályozta meg, hogy a körúton és sok másik főútvonalon is biciklisávot alakítsanak ki, tönkretéve téve ezzel az autósforgalmat. És ha már közlekedés, éppen a legutóbbi ülésén szavazta meg a Fővárosi Közgyűlés, hogy emelkedjenek a taxis tarifák: az alapdíj 700-ról 1000 forintra, a kilométerdíj 300-ról 400-ra, a percdíj pedig 75 forintról 100 forintra nő május 9-től.

Ezen a ponton érkezünk el oda, hogy Budapestnek harmincmilliárd forintnyi működési hitelre is szüksége van, vagyis szűk három év alatt kiürült a kassza. Hoppá! Karácsony ezt a már fent is idézett okokkal indokolja, csakhogy Tarlós alatt is kellett szolidaritási adót fizetnie a fővárosnak, túl kellett élnie egy menekültválságot, 2013-ban egy hatalmas árvizet, sőt még Demszky Gábor is kevesellte azt a pénzt, amit a főváros visszakap, voltak is belőle vitái a saját politikai közösségével. Ahogyan Tarlós Istvánnak is, emlékezetesek a Lázár Jánossal, az akkori kancelláriaminiszterrel folyó nyilvános csörtéi, de nem egyszer Orbán Viktorral is vitába szállt a Budapestnek jutó források miatt. Cserébe viszont nem panaszkodott, hanem tette a dolgát, aminek kézzelfogható eredményei voltak.

Karigeri viszont inkább kampányol. Például a választás előtt a The Economistnak annyit mondott, Orbán alacsony és kövér, üzengetett neki, hogy „a kormány ne blicceljen”, de azt is mondta a sok oligarcházás, diktatúrázás és NER-ezés közepette, hogy a miniszterelnök nem tudja, mi a különbség egy épület és egy intézmény között. Aztán elérkezett április 3-a. Magyarország pedig újabb kétharmados bizalmat szavazott annak az Orbán Viktornak, akit az ellenzék, köztük Karácsony Gergely is a legalávalóbbaknál is senkiházibbnak nevezett sokszor, sok helyen, minden fórumon.

Most viszont az április 13-i közgyűlésen már kicsit óvatosabban fogalmazott, szerinte új alapokra kell helyezni a főváros és a kormány kapcsolatát, mert hát Budapest „nem városállam”, hanem a magyar nemzet része. Tényleg? Wintermantel Zsolt fogalmazta meg tűpontosan, hogy a BKV-buszok hangosbemondóin, illetve a kukásautók oldalán megjelenő ellenzéki politizálás helyett a főpolgármesternek inkább arról kellene beszélnie, miért kerül ötmilliárd forinttal többe a Lánchíd felújítása, hogy miért esik el Budapest milliárdos reklámbevételektől, hogy miért csúszik a hármas metró felújítása, és hogy ki a felelős a vitatható busz-, villamos- és hajótenderekért. Ez nem a kormánnyal való kapcsolatán múlik, inkább azon, hogy – maradva Wintermantelnél – „a siker létráját nem lehet zsebre tett kézzel megmászni”.

Ezekről persze nem nagyon esik szó, mert O1G, és egyébként is dübörög a diktatúra Magyarországon, ahol egyedül Budapesten élnek normális emberek, mindenhol máshol fogatlan, mosdatlan birkák tengődnek agymosott tudatlanságban. Így fordulhatott csak elő, hogy az ország kormányrúdját ismét Orbán Viktornak szavazta meg a nép.

Tarlós Istvánhoz visszakanyarodva, a volt főpolgármester a Városháza-ügy kapcsán azt is mondta, Karácsony Gergely azon mesterkedik, hogy arról beszéljen, ami nincs, mert így nem kell arról beszélnie, ami van. Nos, a fent leírt tények tükrében más választása nem is nagyon maradt.

A szerző újságíró

Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Illyés Tibor)