Hogy mi történjen, miután elzártuk az orosz olaj- és gázcsapokat, és energiaszűkében leszünk, arra is észbontó ötletei vannak Brüsszelnek. Fűtsünk kevesebbet! Vagy ne is fűtsünk! Esetleg ne gázzal, hanem hőszivattyúval fűtsünk, még ha háromszor annyiba kerül is, mint egy gázbojler! (Ezt most épp Hollandiában próbálják ráerőszakolni a népre.) Otthon is bújjunk kabátba! Világítsunk mécsessel! Mosás helyett szellőztessük a ruháinkat! Autó helyett biciklivel menjünk nyaralni! (A nagyit, gondolom, kössük az utánfutóra.) Ne fürödjünk, elég, ha bizonyos testrészeinket leöblítjük! Fürdővízzel öntsük le a vécét! (A gyereket előtte azért vegyük ki belőle!) És így tovább.

A sziporkázó hülyeségek közé véletlenül egy (számunkra) használható ötlet is befurakodott: Katarina Barley, az Európai Parlament német szocdem alelnöke és Robert Habeck, Németország „zöld” alkancellárja azt pedzegette a minap, hogy az uniónak a kekeckedő Magyarország nélkül kellene megvalósítania az olajembargót. Ők elzárják a csapot, de minket nem köteleznek rá. Vagyis mégsem akarják a vesztünket, s kegyesen megengednék nekünk, hogy kimaradjunk az ő orosz rulettezésükből. Megrendítő a szeretetük. Bár félek, ez csupán egy kósza gondolat, amit hamar lesöpörnek majd az asztalról, mivel túl józan. Egyébként Habeck úr azt is tudatta a nyilvánossággal, hogy az Oroszországra kivetett szankciók már eddig is igen hatékonyak. Erről persze nem kell győzködni a németeket: a szupermarketek üres polcainál meg fizetéskor a kasszánál maguk is tapasztalják…

Hol zsarnokság van, ott elhülyülés van. S a hülyeség sajnos ragályos, könnyen átterjedhet bárkire, aki vigyázatlan. Így jártak szegény lengyel barátaink is. A mesterséges népvándoroltatásnak, a genderőrületnek és Brüsszel családellenes ámokfutásának még ellenálltak, ám patologikus oroszfóbiájuk most az önsorsrontó szankciózgatás élére sodorta őket. Előbb magukra záratták az orosz gázcsapokat, hogy a másik irányból, a németektől vehessék ugyanazt az orosz gázt – jóval drágábban. Okos! Aztán hétfőn érkezett Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök, és előadta: Norvégiának meg kellene osztania velük gigantikus nyereségét, amit a magasabb olaj- és gázárak következtében zsebeltek be. Tudniillik szerinte beteges, hogy a lengyeleknek négyszer-ötször annyit kelljen fizetniük a norvég gázért, mint amennyit egy éve fizettek. – Meg kellene osztaniuk ezeket a többletnyereségeket. Ez nem normális, ez igazságtalan. Ez egy közvetett zsákmányszerzés a Putyin által indított háborúból – háborgott Morawiecki. A kis Greta Thunberget idézve azt is mondhatta volna: „Hogy merészelik?!”

Úgy merészelik, hogy ez a piacgazdaság. Norvégia annyiért adja a gázát, amennyiért mások megveszik. Ha nem tetszik, nem kell megvenni. Lehet kunyerálni Amerika kapitánytól palagázt, szintén méregdrágán; igaz, se elég tartályhajó, se megfelelő infrastruktúra nincs. Esetleg meg lehet próbálni morállal fűteni télen. (Kár, hogy az iraki inváziókor ezt nem próbálták.)

Hogy a hülyeség közvetlenül szomszédos a pofátlansággal, arra ugyancsak lengyel barátaink szolgáltatták a legékesebb példát. Történt ugyanis, hogy patyolattiszta erkölcsiséggel 236 darab T–72-es tankot küldtek Ukrajna megsegítésére. A fölajánlást úgy vezették elő, mint valami önzetlen gesztust, amelyért semmiféle ellenszolgáltatást nem várnak senkitől, egyedül az üdvözülés reményében teszik, amit tesznek. Igen ám, csakhogy azóta kiderült: mégiscsak várnának egy picurka ellentételezést, és nem csupán a Jóistentől, hanem a nagy Németországtól. Azt várják, hogy az elküldött régi T–72-esek helyett a németek adjanak nekik cserébe vadiúj Leopard tankokat. Fizessék meg a német adófizetők az ukrán háború és a lengyel „nagyvonalúság” árát.

További csavar a történetben, hogy bár a németek készek átadni Lengyelországnak a kért Leopardokat, ám nem a legmodernebbeket, „csak” az eggyel korábbi típusúakat. Ugyanis azokból a németeknek sincs elegendő. (És talán arra gondolnak, mi lesz, ha esetleg az oroszok egy újabb berlini nosztalgiatúrára indulnak.) A lengyeleknek viszont kizárólag a legmodernebb Leopard felel meg, másról hallani sem akarnak. Ingyen adták a T–72-eseket szegény ukránoknak, hogyne – csupán megkérik az árát… A tankügylet kapcsán azt a legnehezebb eldönteni, melyik fél az ostobább. Valószínűleg a választópolgárok, hogyha ezt hagyják.

Hol zsarnokság van, ott dübörög az elhülyülés. Emlékeznek még, amikor a népvándoroltatás kellős közepén, a kölni tömeges erőszakolások után a német kormány azzal a jó tanáccsal állt elő, hogy a nők tartsanak karnyújtásnyi távolságot a tömegben, így elkerülhetik a más kultúrájú jövevények nem kívánt közeledését (magyarul: akkor talán nem erőszakolják meg őket a barbárok). Rendőrt sajnos nem tudunk (nem merünk) küldeni, de tárd ki karjaidat, az biztos segít. Meg ott voltak azok az uszodai piktogramos táblák, amelyeken lerajzolták a migránsoknak, hogy errefelé nem a hagyományok része a csoportos nemi erőszak. Ha akkoriban nem vált világossá minden kedves őslakosnak, hogy nagy a baj, Európa az agyhalálba zuhan, akkor talán már soha nem is fog.

Friss hír: Franciaországban, az idilli Marseille úgy szeretne befogadóbbá válni az LMBTQ-közösség számára, hogy eltávolítja az anya és az apa kifejezéseket az anyakönyvi iratokból. Helyettük a „szülő 1” és „szülő 2” szerepel majd a város által kiállított dokumentumokon. Ezzel egyidejűleg háromszáz anyakönyvvezetőt genderérzékenyítő tréningekre küldenek. S aki esetleg a fejtágítók után is ragaszkodna a maradi anya-apa titulushoz, azt – gondolom – majd lapátra teszik. A haladás nem állhat meg!

Nyugat-Európában egyre inkább a mindennapok részévé válik, hogy szakállas „nénik” járnak-kelnek az óvodákban, s három–hat éves kicsiknek két herceg bácsi esküvőjéről mesélnek. Az általános iskolákban pedig a nemátalakítás, a hormonkezelés, a kasztrálás magától értetődő természetességéről okítják az ifjakat. Árad az őrület. Annyi az ilyen hír, hogy az ember agya elzsibbad, már tiltakozni is alig bír. Mindeközben Brüsszel azt követeli, hogy az Európai Unió tagállamai fizessék Ukrajna újjáépítését. Vegyünk föl gigahitelt, hogy Zelenszkij elnököt és korrupt oligarcha haverjait támogathassuk belőle. Fizessük mi egy nem uniós állam 15 milliárd eurós (több mint 5500 mil­liárd forintos) hiányát, nyújtsunk mi garanciát a visszafizetésre! Oda jutottunk, hogy az ilyen, a megszokottnál talán némileg kevésbé őrült hírekre már föl sem kapjuk a fejünket. A becsapódás után pedig már nem is fogjuk.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP/Alexander Zobin)