Az elmúlt hét végén Magyarország két legfőbb közjogi méltósága szinte egyszerre küldött egyértelmű, világos és erős politikai üzenetet a hazai és külhoni magyaroknak, szomszédjainknak, az Európai Uniónak és az egész világnak, barátainknak és ellenfeleinknek egyaránt. Nyilván nem véletlen időbeli egybeesésről van szó. Már csak azért sem, mert Novák Katalin köztársasági elnök egy héttel ezelőtti ünnepélyes beiktatása és Orbán Viktor miniszterelnök (immár ötödszöri) megválasztása és eskütétele között csupán két nap telt el.
A köztársasági elnök az első héten kétszer is külföldre látogatott, s mivel a diplomáciában mindig fontos a „belépő”, érdemes megjegyezni, hogy Varsó után Erdélybe vezetett második útja, ahol részt vett a magyar református egység napjának – amit 2009 óta most először szórványban ünnepeltek a Kárpát-medencei reformátusok – idei rendezvénysorozatán. Ennek keretében pénteken Kolozsváron találkozott Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, Románia miniszterelnök-helyettesével, s ennek kapcsán ezt az üzenetet osztotta meg közösségi oldalán: „Köztársasági elnökként kiemelt feladatomnak tartom az összmagyarság képviseletét, így számomra nincs különbség a tekintetben, hogy valaki határon innen vagy túl él. A magyar az magyar, s pont.”
Még aznap részt vett a tíz dél-erdélyi felújított református templom egyike, a magyarlapádi felszentelésén, Nagyenyeden felkereste a kereken négyszáz éve alapított, az erdélyi oktatásban ma is élen járó Bethlen Gábor Kollégiumot. Szombaton pedig Gyulafehérváron, az erdélyi fejedelmek egykori székvárosában beszédet mondott Bethlen Gábor, a „Tündérkert” legnagyobb fejedelme egész alakos szobrának leleplezésén. „Bethlen Gábor nem ereszt és nem eresztjük” – kezdte beszédét, s azzal folytatta, a fejedelem akkor alkotott Erdély földjén maradandót, amikor mások pusztítottak. Ma is kötelez minket szellemisége és öröksége arra, hogy ne csak téglából építsünk épületeket, hanem igéből és hitből is lelki védőbástyákat hozzunk létre: anyag és szellem, test és lélek együtt alkothat maradandót. Az államfő hangsúlyozta, a határon túli magyar közösségek építése és megmaradása olyan érték és érdek, ami soha nem mások ellen szól. Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese – aki a múlt év végén, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vette át a Magyar Örökség díjat – pedig azt mondta, az erdélyi református végvárrendszer lelki megerősödését segíti, hogy ezúttal a dél-erdélyi szórványban ünnepelték a magyar református egység napját.
Novák Katalin a gyulafehérvári várban megerősítette a beiktatási beszédében megfogalmazott államfői credóját: az a dolga, hogy szövetségeseket keressen, s ezért tárgyalni kell, megegyezni, ajtókat nyitni a magyar nemzet és Közép-Európa számára. Biztató, hogy a szoboravatáson a ma már túlnyomórészt román lakosságú Gyulafehérvár polgármestere és a bukaresti kormány vallásügyi államtitkára is felszólalt, s előbbi azt mondta, kötelességünk, hogy nemzetiségtől függetlenül tovább építsük elődeink hagyatékát. Ezzel szemben nem éppen baráti volt egy román baloldali szenátor közjátéka, aki a szobor leleplezése után talpig népviseletbe öltözve odalépett Novák Katalinhoz, akinek először egy virágot és egy román színű kokárdát nyújtott át, s közölte vele, hogy Transsylvania román föld volt és mindig is az marad, majd előkapott egy Avram Iancut ábrázoló képet, és Bethlen Gábor szobra elé helyezte. Honfitársának, a gyulafehérvári polgármesternek pedig felrótta, hogy százötven évvel Iancu halála után inkább a román nemzet hősének kellene szobrot állítani. (Iancu az 1848–49-es magyar szabadságharc elleni román lázadás egyik Habsburg-vazallus vezetője volt, akinek rablógyilkos osztagai több ezer, jórészt fegyvertelen magyart mészároltak le.)
