Már az új Országgyűlés alakuló ülését megelőző hetekben is lázasan zajlott baloldali körökben a nagy gondolkodás, hogy vajon mi okozhatta az újabb csúfos választási kudarcukat. Sokféle megfejtést hallhattunk, és a lehetséges okok skálája egészen a kellő összefogás hiányától a Jobbik pálfordulása miatt felszívódott szavazókon és Márki-Zay Péter média-ámokfutásán, illetve Gyurcsány Ferenc létezésén, valamint a rosszul megfogalmazott baloldali üzeneteken át a fideszes médiafölényig terjedtek. Volt azonban olyan baloldali elemző is, aki szerint tulajdonképp az emberekben van a hiba, amiért nem fogékonyak az ellenzéki üzenetekre, illetve amiért nem látják a baloldali pártokban a kellő potenciált.
Talán ez utóbbi volt a legmeredekebb állítás, hiszen ha ez igaz, akkor sajnos a baloldali pártoknak előbb le kellene cserélnie a lakosságot, hogy aztán politikai eredményeket tudjanak elérni. De ha már a meredek választási konteók rangsora a téma: bizony Hadházy Ákos se sokkal maradt le a dobogóról, aki szerint egészen egyszerűen el lettek csalva a választások, merthogy szerinte nekik kellett volna nyerniük. Most tekintsünk is el attól, hogy a Tiszta Választásokért Alapítvány önkéntesei, illetve az EBESZ által delegált megfigyelők ezt teljesen másképp látják, mint ő, foglalkozzunk inkább azzal, hogy milyen pályát futott be a választások óta Hadházy a sajátos véleményével. Ugyanis gyorsan kiderült, hogy a választási csalásról szóló elméletét nemhogy a választási megfigyelők, de még a többi ellenzéki politikus sem nagyon osztja. Amikor bedobta, hogy a baloldali képviselőknek esetleg nem kellene felvennie a mandátumukat, hogy így tiltakozzanak a választási csalás ellen, akkor a hat párt politikusai közel sem támogatták egy emberként a javaslatot.