Bizonyára nagyon izgalmas kérdés, hogy vajon milyen kapcsolat lehet Jakab Péter még-Jobbik-elnök és a távozó kabinetfőnöke, Molnár Enikő között vagy hogy Potocskáné áll-e a puccsisták élén. De biztos még érdekesebb, hogy vajon Hadházy Ákos, miközben a zuglói erdőben tart fogadóórákat, látni fogja-e a fáktól az erdőt. Szörnyen fontos, hogy vajon miből fog megélni Korózs Lajos. Az sem mindegy, ki a bánat Gelencsér Ferenc.
De különösen lázba hozó az a dilemma, hogy Kunhalmi Ágnes vajon hányszor fogja elnevetni magát véresen komoly sajtótájékoztatóin. És még sorolhatnám a „fontosabbnál fontosabb” érdektelenségeket az agyonvert baloldal háza tájáról.
Komolyra fordítva a szót: véleményem szerint a fentiek valójában a légypiszok fontosságával vetekednek ahhoz képest, hogy éppen ezekben a napokban-hetekben a világ egészét érintő sorsdöntő kérdéseket tárgyalnak globális körökben, s ezek mégsem igazán kapnak kellő figyelmet. Két fontos globális találkozó zajlott le a napokban: az egyik a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum (WEF) éves rendezvénye, a másik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanácskozása.
Kezdjük a WEF-fel! Jól tudjuk erről a szervezetről, hogy a világ vezetői hatalmait tömöríti, felvonulnak itt a legnagyobb gigacégek tulajdonosai, vezetői (CEO-jai), befolyásos politikai személyiségek, állami vezetők, a média, a közélet meghatározó alakjai és még sorolhatnánk. Klaus Schwab elnök, a valahai Kissinger-tanítvány – akinek mentora 99 évesen online be is jelentkezett a tanácskozáson – két éve meghirdette a Great Resetet, tehát a világ nagy újrakezdését, amit leginkább egy újmarxista, neoliberális kommunizmusként képzelhetünk el.
Tudnunk kell, hogy Schwab a megnyitóbeszédében egy hatalmas közösségnek nevezte a fórumon megjelenteket – a világ legfontosabb szereplőit, tehát a globális elitet –, amivel már világosan jelezte, hogy mi a cél: a világkormányzás és a világtársadalom létrejötte a nemzetek felett. Majd hozzáfűzte: „Megvannak az eszközeink a világ állapotának javítására, de két feltétel szükséges: az első az, hogy mindannyian nagyobb közösségek felhatalmazottjaiként lépjünk fel (tehát nem mint nemzetállam – F. T.), hogy nem csak saját érdekeinket, hanem a közösséget is szolgáljuk.” Ezt nevezzük „érdekelt felek felelősségének”.
