A civil szervezetek segítségével, illetve akár hitelintézeteken keresztül mozgatott pénzek gyakran szolgálhatják a nemzetközi pénzmosó hálózatok céljait. Legdurvább esetben például a terrorizmus finanszírozásának frontjaként működve, de itt most elég általában a gazdasági bűncselekményekre, az illegális úton szerzett források, nyereségek törvényes úton szerzett forrásként vagy nyereségként való álcázására gondolni. Ennek komoly veszélyeit az Europoltól az Európai Számvevőszékig számos nemzetközi szervezet dokumentumai elismerik.
Az európai intézmények azonban nem vonnák az NGO-okat a pénzmosás elleni szabályok hatálya alá, és itt adott esetben a tőke szabad mozgásának uniós elvét is felhozzák érvként.
A nemzetállamok azonban küzdenek, így például egy bírósági ítélettel szinte párhuzamosan a francia kormány annak idején törvényen kívül helyezte a „Collectif contre l’islamophobie en France” nonprofit szervezetet mint iszlamista szervezetet. Ez az NGO 2012-ben 35 ezer eurós támogatásban részesült Soros György Nyílt Társadalom Alapítványoktól (OSF).
A finanszírozás törvényes, illetve társadalmilag morális volta a politikai kampányoknál is égető kérdésként jelentkezik. Például az Anticor nevű francia korrupcióellenes civil szervezet szerint Emmanuel Macron francia elnök 2017-es kampánya idején igen „rosszul kezelték” a választási kampány pénzeszközeit. A civil szervezet azt állította, hogy Macron és például az utóbb őt támogató szocialista párti jelölt, Benoit Hamon „engedményekből”, „kedvezményekből” és „alulszámlázásokból” részesülhetett úgy, hogy ezzel megsértették a választási kampányra vonatkozó törvényeket, és ez már „társadalmi vagyonnal való visszaélésnek” minősülhetett. A kampánypénzek csatornázásában bizonyosan nem volt elhanyagolható a nem kormányzati szervezetek szerepe sem.
A korábban a tekintélyes Rotschildnál bankári pozíciót betöltő Macron érdekes módon nem is sietett biztosítani a választási kampány finanszírozásához szükséges forrásokat.
Ennek körülményeire igazából csak későn derült fény, amikor az elnökjelölt kampánycsapatából – alig néhány órával az elnökválasztás második fordulója előtt – e-mailek ezrei szivárogtak ki. Ezek alapos elemzése és keresztellenőrzései nyomán a vezető francia biztosítási magazin, a L’Argus de l’ insurance mutatta be először a közben államfői pozícióba került Macron pénzügyi zsákutcás helyzetét. A jéghegy csúcsát jelezte, hogy 2017 márciusában Jean-Jacques Mourad lemondott a Macron csapatában betöltött egészségpolitikai tanácsadói pozíciójáról, miután kiderült róla, hogy a Dienst gyógyszercég finanszírozta több szakmai, szervezeti konferencián való részvételét.
