Közgazdasági alapvetés, hogy a nyersanyagárak alakulása és a gazdasági konjunktúra között viszonylag erős kapcsolat van: ha a világgazdaság töretlenül növekszik, akkor a nyersanyagárak is javarészt emelkednek, míg ha a világgazdaság növekedését valami beárnyékolja vagy visszaveti, akkor a nyersanyagárak mérséklődnek. A logika mögött pedig egyszerű keresleti-kínálati összefüggés áll. Ha azonban megvizsgáljuk, hogy az elmúlt tizenkét hónapban milyen nyersanyagpiaci ármozgások párosultak a világgazdaság növekedési kilátásaihoz, akkor joggal vetődik fel a kérdés: vajon továbbra is érvényes-e a fentebb említett összefüggés valamennyi nyersanyagpiacra?
2021 nyarán az európai gazdaság a pandémiás veszélyhelyzetet követően egy stabilnak tűnő helyreállási pályára állt. A gazdasági aktivitás növekedése és élénkülése munkahelyeket teremtett, így az európai munkanélküliségi ráta az év végére rekordalacsony értékre esett vissza. A helyreállás azonban nem volt teljesen súrlódásmentes. A 2021-es év Európa-szerte igen alacsony inflációval kezdődött, majd később meredeken emelkedni kezdett a pandémia okozta, ellátási láncokban bekövetkező szakadások következtében, illetve a világkereslet újraélénkülése és a nyersanyag-, valamint az energiaárak megugrása miatt.
Az orosz–ukrán konfliktus eszkalálódása és az azt követő szankciók a nyersanyagárak emelkedését tovább fűtötték. A háború kitörésének hatására jelentős mértékben, nagyjából másfélszeresére emelkedett a chicagói tőzsdén kereskedett búza világpiaci ára, de hasonló kiugrást mutatott a nyersanyagok közül az alumínium és a nikkel is – utóbbi kevesebb mint egy hónap alatt duplájára nőtt. Többek között a nyersanyagárakban fennmaradt tartós áremelkedések hatására az infláció a fejlett világ országaiban megugrott, kikényszerítve ezzel a monetáris politika alkalmazkodását, a jegybanki kamatok meredek emelkedését. Mindezek hatására 2022 májusára a piaci szereplők recessziós félelmei felerősödtek, egyre több befektetési bank és elemzőház véli úgy, hogy a következő időszakban nagy valószínűséggel gazdasági recesszió következik be az Egyesült Államokban és az EU-ban egyaránt.
Az elmúlt két hónapban már azt tapasztalhatjuk, hogy a gazdaság lassulásával kapcsolatos várakozások visszahatottak a nyersanyagpiaci árak többségére, és korrekciót okoztak. Június óta a búza, az alumínium, a vasérc és a nikkel ára is mérséklődött, jelenleg negyven százalék körülire becsülhető az említett nyersanyagárak visszaesése, és a hosszú idő óta érdemi kilengést nem mutató réz árában is enyhe mérséklődés látható.
A pandémiát követően, a lezárások feloldásával és a gazdasági aktivitás megugrásával párhuzamosan az olajpiacon is érdemi áremelkedésnek lehettünk a szemtanúi. A Brent hordónkénti ára megközelítette a 130 dollárt, ami 66 százalékos növekedés az év eleje óta. Az elmúlt hónapokban azonban érdemi korrekció volt tapasztalható, és száz dollár környékére esett vissza az árfolyama. További példaként lehet említeni a világjárvány hatásaként egekbe emelkedő tengeri fuvarköltségeket, amelyek az orosz–ukrán konfliktus kezdetéig tartósan magasak maradtak. Azonban az utóbbi hónapokban kialakuló recessziós félelmek miatt a szállítási költségekben is érdemi visszaesést láthatunk. A negyven láb hosszú, tengeri szállításra használt konténerek átlagos fuvarköltsége a tavaly őszi csúcshoz képest mintegy 45 százalékkal csökkent.
