Számunkra igen tanulságos volt, hogy 1990 után Európa mindkét felében látható volt a vallásosság visszaszorulása. Kelet-Európában ezt lehetett a korábbi évtizedek erőteljes állami ateista politikája számlájára írni. Voltak országok – például Lengyelország –, ahol a népesség többsége hívőnek vallotta magát, míg például az észteknél a vallástalanság a társadalom túlnyomó részére jellemző volt. Hazánk a középmezőnyben volt Kelet-Közép Európában, de jól érzékelhető volt a korábbi államilag támogatott közfelfogás hatása.
No de Nyugat-Európa sem megy a szomszédba a vallás hanyatlását keresni. A jólét és a liberális felfogás terjedése a vallást nem tette társadalmilag fontos kérdéssé.

Európa csak a felvilágosodást és az antik kultúrát tekinti forrásának. Holott a kereszténység lett volna az egyetlen közös alap a régióban. Hiszen nyelvi, kulturális hagyományaikban, gazdasági fejlettségi szintjükben jelentős különbségekkel bíró országokról van szó. A kereszténység azonban több mint egy évezreden keresztül különböző formában az egyistenhitet valló religiók közösségét jelentette a kontinensen. A zsidó hit is a diaszpórákban az Ószövetség egyistenhitén alapult.

Kialakult egyfajta tévhit, hogy hit és tudomány összeférhetetlen. Holott ezt nemcsak a modern teológia, II. János Pál enciklikája (Fides et ratio) tartja érvénytelennek, de tudok idézni az újkor hajnaláról is olyan pápát (XIV. Benedek), aki a bolognai egyetemen egy nőt, Laura Bassit nevezte ki a fizika professzorává, és minden módon támogatta a természettudományokat. Ha megnézzük a XX. században a világhírű, mi több, Nobel-díjas ­fizikusaink életét, azt fogjuk látni, hogy döntő többségük vállalta a transzcendens alkotóba vetett hitét. Nemcsak a magyarok, számos más nemzetbeli tudós is. Aligha hiszem, hogy szellemileg nem eléggé fejlett emberekről van szó, Max Plancktól Werner Heisenbergen át a magyar Bay Zoltánig. A XIX–XX. század hatalmas technikai fejlődése ezeken a tudósokon alapult.
Nem maradi dolog tehát a hit! Szörényi Leventének van egy szép dala: „Hit nélkül sem élni, sem alkotni nem lehet…” Nem kell összetéveszteni a hitet a konkrét egyházi megjelenéssel, de a vallás vállalása fontos abból a szempontból, ha egy közösség részének tekintjük magunkat. Ezek a közösségek eszmerendszerükkel, a társadalmi szolidaritás vállalásával, a rációba vetett rendíthetetlen hitükkel hozzájárulhatnak egy békésebb világhoz, egy egységesebb Európa létrejöttéhez, amelyben nem az a fontos, ami szétválaszt, hanem ami összeköt.
A szerző közgazdász, professor emerita

Borítókép: egy férfi kitölti a népszámlálás online kérdőívét nyíregyházi otthonában 2022. október 1-jén. Ezen a napon megkezdődött a népszámlálás, amelyen a részvétel kötelező, a kérdőíveket október 16-áig interneten lehet kitölteni, majd számlálóbiztosok keresik fel azokat a háztartásokat, amelyekből nem érkezett be online kérdőív (Fotó: MTI/Balázs Attila)