A katasztrofális összképet az MSZP szerencsétlenkedése jeleníti meg igazán látványosan. Képzeljünk el egy baloldali pártot, amelynek az elmúlt évtizedben a kommunikációs szempontból legfontosabb üzenete a szegények megsegítése, az éhezők jóllakatása, az elesettek felemelése. Éhségmenet, hogy mást ne mondjunk. Ennek a pártnak 2010 óta az egyetlen és legfontosabb politikai sikere, hogy a saját narratívája szerint rá tudta erőltetni akaratát a kormányra, hogy az eltörölje a vasárnapi boltzárat. Ismeretes: ez volt az az intézkedés, amely alapján a kisebb boltok vasárnap is nyitva tarthattak, a négyszáz négyzetméternél nagyobb üzletek és plázák viszont nem.

A 2000-es évek második felében diákmunkásként több szupermarketben és kertészeti áruházakban is volt szerencsém dolgozni. Amit tapasztaltam, az mélyen megdöbbentett: kiégésig dolgoztatott eladók, árufeltöltők és takarítók. A legtöbben heti hat napon tizenkétóráztak, sokan még a hetediken is. A szerződésükben rögzítettnél jelentősen többet dolgoztatott emberek ráadásul pótolhatók voltak, a munkanélküliség nagyobb volt a mainál, így esélyük sem volt a jogaik érvényesítésére. A külföldi tulajdonú élelmiszerláncok eközben iszonyatos profitot vittek ki az országból. A vasárnapi boltzár pont ezeken a problémákon segített valamelyest: a munkavállalókat ha akarták sem tudták a hét legalább egy napján dolgoztatni. A kisebb, jellemzően hazai tulajdonú üzletek pedig vasárnap is kinyithattak, ami erre a rövid időszakra legalább versenyelőnyt jelentett a multikkal szemben, hetente egyszer.
Ezen körülmények ellenére az MSZP hangosan követelte a boltzár eltörlését, ami ugyan népszerű követelés volt, de pont azoknak ártott, akiknek a képviseletét hangosan magukra vállalták a szocialisták. Ez az epizód szégyen az MSZP történe­tében, ám a párt vezetői még ma is sikerként értékelik, hogy a kabinet eltörölte a vasárnapi boltzárat.

Mindemellett a „propagandázás” az ország és a választók lenézése is egyben. Ennek az attitűdnek a kiemelkedő példája Földes András akkori indexes újságíró 2018-as cikke, amely szerint azért vesztett az ellenzék, mert „vidéken nincs internet”. Ehhez képest az olvasók legnagyobb része különbséget tud tenni jó és rossz cikk között, mert sokuk el fogja olvasni a Telexen, hogy Szabó Tímea milyen frappánsan beszólt Orbán Viktornak a Parlamentben. Aztán el fogja olvasni a Magyar Nemzetben, hogy a miniszterelnök felmosta a padlót Szabó Tímeával. És az olvasó eldönti, hogy kinek van igaza.

Az emberek különbséget tudnak tenni a politikai oldalak között is. Lehet, hogy Orbán Viktornak és kormányának nincs egy kockás füzetlapon feltüntetve tíz programpontja minden voksolás előtt, amit az élet vagy felülír, vagy nem, de van elképzelése Magyarország helyéről a világban és van érdekérvényesítő képessége Európában és azon túl is. Felismerik az ország érdekeit, van értékrendjük és elkötelezettek. A túloldalon semmi sincs, hacsak azt nem nevezzük valaminek, hogy hat törpepárt a Fidesszel szembeni politikai bosszúra tette fel a saját és az ország sorsát. Akár „jogon túli eszközökkel”, ahogy hallhattuk Fleck Zoltántól. Erkölcsi gátlásuk biztos nincsen. Ezt mutatja, hogy propagandistáznak, miközben maguk hozták létre a legtökéletesebb propagandaoldalakat.

Borítókép: Baranyi Krisztina (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)