Miközben a baloldal prominens tagjai úton-útfélen felemelik a szavukat a „propagandának, propagandakiadványnak” bélyegzett jobboldali sajtótermékek ellen – mint legutóbb Baranyi Krisztina az ATV-ben –, aközben közpénzmilliárdokból maguk hoztak létre egy valódi propagandabirodalmat.
Pusztán Facebook-hirdetésekre sok száz millió forintot költött az Ezalényeg.hu nevű rémhírgyár, a működési költségek pedig az elmúlt években további százmilliókat emészthettek fel. 2020-ban hatalmas hanggal kelt ki a baloldal és az ellenzéki média, amikor a Magyar Nemzet ironikus hangvételű írásban Szabó Tímeát „organizmushoz” hasonlította egy véleménycikkben. Az már senkinek nem verte ki a biztosítékot, amikor – több alkalommal – Kásler Miklós korábbi minisztert az Ezalényeg.hu majomként ábrázolta. A DK-hoz ezer szálon köthető portálon kívül ott a Hírklikk és a Hírhugó, valamint a Pesti Bulvár, ahol jellemzően a szocialisták lejárató anyagai látnak napvilágot. A Jobbik sem maradhatott ki a buliból, ők a Zsúrpubi.hu-t működtetik hasonló szándékokból.
Mint a mellékelt ábra mutatja, az úgynevezett demokratikus ellenzéknek nem a propagandával van baja, hanem a róluk szóló kedvezőtlen hírekkel. De a baloldali választók megnyugodhatnak: Baranyi Krisztina, Szabó Tímea, Gyurcsány Ferenc vagy épp a Jobbik bármely politikusa ezen portálok ellen sosem fogja felemelni a szavát. Egy kormánytag, egy fideszes politikus vagy egy jobboldali újságíró emberi méltóságának megsértése sem okoz nekik álmatlan éjszakát. Mégsem ez a kettős mérce a legnagyobb képmutatás, hanem az, hogy a saját tehetségtelenségük és ócskaságuk miatt emlegetnek propagandasajtót a baloldali politikusok. Elég csak végigtekinteni az elmúlt évek fontos témáit és az ezekre adott politikai reakciókat a bevándorláskérdéstől a rezsicsökkentésen át a szankciókig. Jól végiggondolt álláspontok helyett csak szembehelyezkedtek a kormánnyal és Orbán Viktorral, és el is vesztették az emberek támogatását és szimpátiáját. Az ellenzék önmagát kormányozza olyan helyzetbe témáról témára, hogy hülyének tűnjön. A magyar választók – a baloldaliak is – pedig négyévente a választáson díjazzák a produkciót. Láthatjuk: a választási rendszer változásainak ellenére a teljes népesség körülbelül negyede vevő erre.
A katasztrofális összképet az MSZP szerencsétlenkedése jeleníti meg igazán látványosan. Képzeljünk el egy baloldali pártot, amelynek az elmúlt évtizedben a kommunikációs szempontból legfontosabb üzenete a szegények megsegítése, az éhezők jóllakatása, az elesettek felemelése. Éhségmenet, hogy mást ne mondjunk. Ennek a pártnak 2010 óta az egyetlen és legfontosabb politikai sikere, hogy a saját narratívája szerint rá tudta erőltetni akaratát a kormányra, hogy az eltörölje a vasárnapi boltzárat. Ismeretes: ez volt az az intézkedés, amely alapján a kisebb boltok vasárnap is nyitva tarthattak, a négyszáz négyzetméternél nagyobb üzletek és plázák viszont nem.
A 2000-es évek második felében diákmunkásként több szupermarketben és kertészeti áruházakban is volt szerencsém dolgozni. Amit tapasztaltam, az mélyen megdöbbentett: kiégésig dolgoztatott eladók, árufeltöltők és takarítók. A legtöbben heti hat napon tizenkétóráztak, sokan még a hetediken is. A szerződésükben rögzítettnél jelentősen többet dolgoztatott emberek ráadásul pótolhatók voltak, a munkanélküliség nagyobb volt a mainál, így esélyük sem volt a jogaik érvényesítésére. A külföldi tulajdonú élelmiszerláncok eközben iszonyatos profitot vittek ki az országból. A vasárnapi boltzár pont ezeken a problémákon segített valamelyest: a munkavállalókat ha akarták sem tudták a hét legalább egy napján dolgoztatni. A kisebb, jellemzően hazai tulajdonú üzletek pedig vasárnap is kinyithattak, ami erre a rövid időszakra legalább versenyelőnyt jelentett a multikkal szemben, hetente egyszer.
Ezen körülmények ellenére az MSZP hangosan követelte a boltzár eltörlését, ami ugyan népszerű követelés volt, de pont azoknak ártott, akiknek a képviseletét hangosan magukra vállalták a szocialisták. Ez az epizód szégyen az MSZP történetében, ám a párt vezetői még ma is sikerként értékelik, hogy a kabinet eltörölte a vasárnapi boltzárat.
Mindemellett a „propagandázás” az ország és a választók lenézése is egyben. Ennek az attitűdnek a kiemelkedő példája Földes András akkori indexes újságíró 2018-as cikke, amely szerint azért vesztett az ellenzék, mert „vidéken nincs internet”. Ehhez képest az olvasók legnagyobb része különbséget tud tenni jó és rossz cikk között, mert sokuk el fogja olvasni a Telexen, hogy Szabó Tímea milyen frappánsan beszólt Orbán Viktornak a Parlamentben. Aztán el fogja olvasni a Magyar Nemzetben, hogy a miniszterelnök felmosta a padlót Szabó Tímeával. És az olvasó eldönti, hogy kinek van igaza.
Az emberek különbséget tudnak tenni a politikai oldalak között is. Lehet, hogy Orbán Viktornak és kormányának nincs egy kockás füzetlapon feltüntetve tíz programpontja minden voksolás előtt, amit az élet vagy felülír, vagy nem, de van elképzelése Magyarország helyéről a világban és van érdekérvényesítő képessége Európában és azon túl is. Felismerik az ország érdekeit, van értékrendjük és elkötelezettek. A túloldalon semmi sincs, hacsak azt nem nevezzük valaminek, hogy hat törpepárt a Fidesszel szembeni politikai bosszúra tette fel a saját és az ország sorsát. Akár „jogon túli eszközökkel”, ahogy hallhattuk Fleck Zoltántól. Erkölcsi gátlásuk biztos nincsen. Ezt mutatja, hogy propagandistáznak, miközben maguk hozták létre a legtökéletesebb propagandaoldalakat.
Borítókép: Baranyi Krisztina (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
