A Transparency International „társadalmi” szervezet. Feltehetően attól társadalmi, hogy annak nevezi magát. Hitelesebbnek tűnne az elnevezése, ha valóban a társadalom akaratából jött volna létre, és ennek megfelelően a finanszírozását is a széles közösség fedezné. 

Ez a szervezet azonban – néhány más, a „nyílt társadalom” eszméjét vagy inkább dogmáját támogató civil szervezethez hasonlóan – a Soros-hálózathoz van bekötve. Tevékenységére jellemző, hogy nemzetközi szinten figyeli a vállalati és politikai korrupció mértékét, és ezekről éves jelentéseket tesz közzé – a jelek szerint a jómódú finanszírozó elvárásainak megfelelően.

A hűségnyilatkozatokat aláíró balliberális jelöltek vállalták, hogy képviselővé választásuk esetén a magyar Ország­gyűlésben mindent megtesznek a Transparency International javaslatainak megvalósításáért. 

Csak hát erről „elfelejtette” tájékoztatni a választóit. Nyomós oka volt rá. Hírek szerint a Soros Györgyhöz és köreihez köthető program mellett rajta kívül elkötelezte magát a kiszámíthatatlan politikai szédelgő Hadházy Ákos, valamint Szél Bernadett, Vágó Gábor, Schmuck Erzsébet és ki tudja, hogy ki mindenki még.

Szinte hihetetlen, hogy az aláírók mihez adták a nevüket. Nemcsak azt vállalták, hogy a Soros-féle programnak megfelelő pontok szerint szavaznak az Országgyűlésben és a parlamenti bizottságokban, hanem azt is, hogy ennek megfelelően nyilatkoznak a sajtónak, a pontokkal ellentétes kormányzati beszámolókat pedig elutasítják. 

Aláírták továbbá, hogy amennyiben nem teljesítik a vállalásukat, akkor a mulasztástól számított nyolc napon belül lemondanak a képviselői mandátumukról. Ha ezt nem tennék meg, a civil szervezetek jogosultak perrel kikényszeríteni a lemondásukat.

Tehát nem a választói bizalom megrendülése, hanem a titkos hűségnyilatkozat megszegése számít. Egészen elképesztő és abszurd, hogy egy külföldről irányított álcivil szervezetnek tett hűségnyilatkozat megtartásától vagy megszegésétől függ az a mandátum, amelyet a magyar állampolgárok bizalmából szerzett meg az aláíró. Mi ez, ha nem kijátszása, megcsúfolása a demokráciának, ha nem kristálytiszta hazaárulás?

Pár évtizeddel ezelőtt közülük jó néhányan még a szovjet befolyást erősítették, mivel a tehetségükből csak arra futotta, hogy idegen érdekeket szolgáljanak. 

Ez az irányzat a szovjethatalom eltűnésével aztán bajba került, mert nemzeti érdekeket képviselő közéleti tevékenységre alkalmatlan volt. A balliberális, globalista szemlélet híveivel az a baj, hogy képtelenek azonosulni azzal a nemzettel, amely otthont és életteret nyújt nekik. 

Már a nemzet fogalmával is gondjaik vannak. Idegen tőlük. Nem ismerik a történelmét, a kultúráját és olykor a nyelvét sem (lásd a helyesírási hibákkal megjelenő transzparenseiket).

Horváth Józsefnek igaza van, a „hűségnyilatkozatok” aláírása az elmúlt évtizedek legnagyobb botránya. A Soros-szervezetek efféle politikai tevékenysége nemzetbiztonsági kockázatokat jelent, ezért ezekkel szemben jogos a törvényi eszközökkel való határozott fellépés. 

Ha valakik semmibe veszik, illetve kijátsszák a népfelségen alapuló demokratikus rendszerünk törvényeit, akkor nem maradhatunk tétlenek. A Soros-hálózat álcivil szervezetei ugyanis nem azonosak a magyar választókkal, a jogállamiság pedig nem jelentheti a demokrácia védelmének feladását.
 

A szerző író, újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)