A főszerkesztő logikája csak annyiban sántított, hogy ő úgy spekulált, egy egészséges lelkivilágú ember áll vele szemben, nem pedig egy velejéig romlott, hazafiatlan anyaszomorító, akinél teljesen reménytelen arra építeni, hogy egyszer csak tudatára ébred mindennek, elszégyelli magát, majd lehajtott fejjel, pironkodva bocsánatot kér a nemzettől. (Ugyan, András! Még hogy Gyurcsány magába száll? A fölkent, túlbérmálkozott Fletó? Arra aztán várhatunk. Ahogyan arra is, hogy egyszer majd szembeköpi magát a tükör előtt.)

Bár a népszavazási kezdeményezés elbukott, Bencsik remélte, hogy a DK-vezér legalább elszégyelli magát. „Persze nagyon nem lepett meg, hogy nem így történt. De engem a legkevésbé Gyurcsány Ferenc érdekel. Csupán azt akartam elérni, hogy végre fény derüljön ezekre az alattomos akciókra.”

(Kis színes. Jól jellemzi a szemkilövőhegyi ember „támogatottságát”, hogy egy ízben még a masszívan kriptokommunista 168 Óra is felhívta a figyelmét, kapjon már a fejéhez, és vegye észre, éppen eleget veszített azon, hogy rendszeresen a határon túli magyarságba törli a lábát. Nem kellene tovább folytatnia ezt a szégyenkampányt, hiszen szektás mamelukjain kívül már mindenkit elundorított magától. Stimmel.)

Az egész időközben attól lett igazán érdekes, hogy a 2015-ben megkezdődött migrációs jövés-menés óta valamelyest módosult Gyurcsány hozzáállása. „Finomított rajta.” Immár úgy látja, hogy a déli határainknál tolongó egzotikus embereket például minden további nélkül be lehet, sőt be kell engedni az országba. Mi az hogy! Nagyon is! (Egy ízben csókosainak kíséretében lement hozzájuk a déli határra, fotók is készültek róla a kerítésnél. Remek képek voltak: Gyurcsány és a rácsok…)

Vajon idén megünnepli-e 2004-es „diadalát” Gyurcsány?  Majdnem úgy tettem fel a kérdést: fölnyit-e ma egy flaskát Láriferi? Naná, hogy fölnyit… Ehhez neki december ötödike sem kell.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc érkezik a népszavazásra (Fotó: Kisbenedek Attila/AFP)