Ezért is bosszantó, hogy például hallottam egy kvalifikált mérnöktől, hogy a tanárok „tengődnek”. Valószínűleg mások is így gondolják ezt, miközben látható, mennyi pedagóguscsaládnak van több autó­ja, nyaralója, wellnesshétvégéje, ami persze egyáltalán nem baj, de a tengődés szerintem költői túlzás. De felhozhatom azt az elképesztő eljárást is, hogy tavasszal sok iskola kapujára kitűztek egy molinót azzal a szöveggel, hogy „Ki fog minket tanítani?”.

Ha valami, ez igazi heccelés, és persze tömény demagógia, mert egy ilyen kérdés nyilvánvalóan nem gyerek- vagy félfelnőtt agyakban születik meg, pláne annak fényében, hogy igen sokszor tapasztaltam és tapasztalom ma is több általános iskolában, hogy hat óra helyett már tavaly év vége felé is négyet tartottak meg, pedig az adott tanár bent volt az iskolában. A gyerekeket kiküldték az udvarra focizni vagy éppen haza, ami persze váratlan intézkedések megtételére kényszerítette a szülőket.

Ami pedig a középiskolákat illeti: sokan vagyunk, akik aggódunk például az érettségi előtt állók miatt: ki adja meg vagy adja vissza a gyerekeknek a felkészülés lehetőségét és a tanuláshoz való jogukat?

Ez a pálya hivatás, amit a lelkiismeretlenség, netán a szabadosság nem veszélyeztethet. És pont ezért nem szabad felvonulásokra, transzparensek mutogatására vagy éppen ülősztrájkra buzdítani a gyerekeket, akik épp ebben az életkorban a legbefolyásolhatóbbak, és nem látják a mögöttes szándékot, csak a jó bulik lehetőségét.

A szerző nyugalmazott egyetemi docens

Borítókép: Diákok demonstrációja (Fotó: Teknős Miklós)