2007–2008 környékén – erős politikai hátszéllel – már számos érintett szereplő előtt nyilvánvaló volt, hogy a kilencvenes évek privatizációja során a magánosítás úgy zajlott le, hogy az akkori állami tulajdonra pályázó cég tulajdonosa vállalta a magyar államháztartásba befizetni a hétszázmillió forintos vételárat, melyet egy banktól ő vagy az ő cége vehetett fel. 

Majd amikor belépett tulajdonosként a gazdasági társaságba, ezt a hétszázmillió forintos összeget átruházta arra a gazdasági társaságra, amely a saját költségei terhére, a saját működéséből termelte ki a privatizálásra fordított összeget. Tehát azoknak a szereplőknek, akik magában a privatizálásban részt vettek, a magánosítási folyamat már egy fillérjükbe sem került.

A lefolytatott vizsgálatokból kiderült, hogy nem is gondolták át azt a szempontot, hogy amikor a harmincmillió eurós tőkeemelés feltételeit meghatározzák a privatizációs szerződésben, akkor például az ilyen lehetőséget kizárják. Továbbá az állami kezességvállalás kiváltására a szerződésnek volt egy melléklete, amely elvileg arról kellett szóljon, hogy a kölcsönöket, tartozásokat hogyan kell rendezni.

A Fehér könyv a 2000-es évek mulasztásai között említi, hogy nem volt hosszú távú megoldási terv a vállalat fenntartható finanszírozására és működtetésére. Az értékes vagyonelemeket (például az üzemanyag-kiszolgálási üzletágat, a Heathrow slotot, a Hyatt Regency-tulajdonrészeket) kiárusították, így 2007-re a Malévnak már nem volt komoly vagyona. 

A vállalat addigra felélte azokat a hosszabb távon befektethető javait, amelyek a tartós működését biztosíthatták volna, és a cég értéke jelentős mértékben csökkent.

Az EU versenyjogi és tiltott állami támogatással kapcsolatos vizsgálatának végéig a magyar kormány nem akarta eladni a magyar légitársaságot, és miután 2012 januárjában a bizottság jogellenesnek minősítette mind a visszavásárlást, mind számos egyéb támogatást és tranzakciót a 2010 előtti három évre vonatkozóan, az uniós testület egyben mintegy százmilliárd forintnyi állami támogatás visszatérítésére kötelezte a Malévot. A bizottság döntése megtiltotta a magyar államnak a légitársaság további támogatását.

Befektetők ilyen körülmények már nem jelentkeztek, ezért az Orbán-kormány vagyonkezelőt nevezett ki a vállalat leállásának rendezett levezénylésére. A Malév 2012-ben ment csődbe, akkor, amikor már nem a magyar állam tulajdonolta, hanem az orosz tulajdonú AirBridge Zrt. 

A beszállítók előre követelték a szolgáltatásuk ellenértékét, és miután a hitelezők lefoglaltak két gépet külföldi repülőtereken, a Malév 2012. február 3-án, hatvanhat esztendei folyamatos működés után beszüntette repülési tevékenységét. 

A légitársaság teljes tartozása a leálláskor hatvanmilliárd forint volt. A Fővárosi Bíróság 2012. február 14-én fizetésképtelennek nyilvánította, és a Hitelintézeti Felszámoló Nonprofit Kft. megkapta a kinevezést a Malév Zrt. felszámolójaként. 2018. június 6-án a Malév a hosszan elhúzódott csődeljárás és felszámolás után jogutód nélkül megszűnt, ekkor már összesen 170 milliárd forint tartozást hagyva maga után.

A 2002 utáni baloldali kormányzás időszakában már arra készült Magyarország, hogy 2004-től európai uniós tag lesz. Ekkor valószínűleg nem készültek olyan átszervezési javaslatok sem, amelyek alapján minimalizálható lett volna az állami támogatás szükséges volta. 

Bár bizonyos átalakítások, kiszervezések és létszámcsökkentések megvalósultak, nem volt üzleti vízió arra, amely egy bizonyos határidőre a veszteség megszűnését tűzte volna ki célul, immár az állami támogatás szükségessége nélkül. Nem volt valódi elszánás arra, hogy később egy fenntartható, kiegyensúlyozottabb növekedési pályára lehessen állítani a Malévot, pedig erre egyes szakmai vélemények szerint elég sok idő volt.

Az akkori szaktárca húzódozott a vállalat visszavásárlása ügyében, de lehettek a kormányzaton belül eltérő szándékok is, vagyis sejthetően voltak, akik szorgalmaztak volna egy ilyen megállapodást. A kormányzó baloldal összességében mégiscsak kockáztatta azt – és végső soron aktívan hozzá is járult ahhoz –, hogy 2010-re elfogyott a pénz a megszűnés közelébe jutó nemzeti légitársaságnál.

A Malév 2012-es leállásával kialakult helyzet lehetővé tette, hogy a magyar piacra visszatérjen a Ryanair ír légitársaság. A februári leállás utáni hónapokban a Ryanair 3–10 eurós jegyárakkal próbálta megalapozni a piaci pozícióit, és a lehetőséget elsőként kihasználva hozta létre öt darab Boeing 737 típusú repülőgéppel a budapesti bázisát. 

Ezt pedig a magyar baloldal kapzsiságának is köszönhette. A korábbi kormányok ugyanis idegen kézre játszották a nemzeti légitársaság tulajdonjogát a 2010-et megelőző években, és gyakorlatilag végig asszisztáltak a Malév vállalat tönkremeneteléhez vezető közel egy évtizedes úton.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Malév-színekben egy Tu–134 es típusú repülőgép a budapesti Aeropark kiállítási területén, a 2B terminál mögött (Fotó: MTVA/Faludi Imre)