Az alábbiakban szemügyre vesszük, mi is a különbség bizonyos „minősített iratok” megtalálásának körülményei, valamint a megtalálás tényének sajtóbeli tálalása között. S ebben, mint cseppben a tenger, benne is van minden, amit erről a világról tudnunk kell.
Ez a világ – a nyugati woke, neoliberális és neomarxista, istentelen, ateista, társadalomátalakító, valójában és egyszerűbben a jakobinus és bolsevik örökség legrosszabb, legelvetemültebb, legocsmányabb letéteményese és továbbvivője – mindenkit el akar tiporni, aki mást gondol, mint ő.
Aki ragaszkodik a nemzethez, családhoz, valláshoz, nemzeti tradícióhoz, históriához és történelmi örökséghez.
Aki nem tudja és nem is akarja elhinni és elfogadni, hogy már férfi sincsen és nő sincsen.
Aki nem tudja és nem is akarja elhinni és elfogadni, hogy a „család az család”, még akkor is, ha a kutyának öltözött, mentálisan beteg, kezelendő és elkülönítendő homokosok élnek együtt, és néha beveszik a buliba a hörcsögöt is.
Aki nem akar „érzékenyülni” a pedofilok felé.
Aki nem akar sem világállamot, sem még több globalizációt, sem európai egyesült államokat.
Aki nem szeretné „megreformálni” – értsd: megszüntetni – az egyházakat.
Aki nem hajlandó elfogadni, hogy némán imádkozó asszonyokat tartóztatnak le és visznek el az abortuszklinika elől.
Akinek kifordul a gyomra, amikor azt olvassa, hogy 88 éves elaggott ratyik miatt bombariadót kell elrendelni egy franciaországi kórházban, mert bemennek éjjel az ügyeletre valagukban egy második világháborús gránáttal, és ki kell hívni az ocsmány szörnyeteg miatt a tűzszerészeket – biztosan nem fizettették ki vele az egész buli költségeit, vajon miért nem?
Akinek elege van ebből az egész világmegváltásból, kulturális meg szexuális „forradalomból”; magyarán a maradék normalitást akarják eltörölni a betegek, az ocsmányok, az elviselhetetlenek, az undorítóak, és nem válogatnak eszközeikben.
Marguerite A. Peeters írja a Kulturális kihalás című könyvében – kötelező olvasmánnyá kellene tenni minden középiskolában:
„Az emberi személy alapvető szerkezete ellen intézett támadásával a forradalom antropológiai kataklizmához vezetett.
A nyugati kultúra család helyett párokról és egyénekről beszél, házastársak helyett partnerekről, házasság helyett szabad szerelemről, boldogság helyett jólétről és életminőségről, szülői tekintély helyett gyermeki jogokról, önátadás helyett saját testünk birtoklásáról és saját sorsunk feletti rendelkezésről, lelkiismeret helyett szabad választásról, személyek között fennálló közösség helyett névtelen és arctalan egyének szövetkezéséről, az egymást kiegészítő férfi és nő helyett a nemek közt kötendő szerződésről, szülők helyett önmaguk reprodukálóiról, nemzés helyett reprodukcióról, törvényes hatalom helyett az egyén önérvényesítésének előmozdításáról és az egyén kísérletezgetéséről
[...]
Mindazonáltal a társadalom átalakítói továbbra is tagadják a nyugati társadalmak jelenlegi állapotának valódi okait, és kifogásokat keresnek. Téves ellenszereikkel csak súlyosbítják a bajt, sőt, azt gondolják, hogy minden eddiginél nagyobb szükség van rájuk, hogy megoldják azokat a problémákat, amelyeket ők maguk okoztak [...].”
Erről van szó. S mivel Peeters 2012-ben írta könyvét, az azóta eltelt tíz év alatt rengeteget romlott a helyzet.
Mindenesetre ennek az elmebeteg, lélekgyilkos világnak – amelyben De Sade márki és Lautréamont grófja legbetegebb, legperverzebb fantáziái is elavult, szürke unalomnak tűnnek – legfőbb propagálója és irányítója a média. Pontosabban a médiának az a része, amely önmagát szabadnak és függetlennek nevezi és nevezteti, de hát mi másnak is neveztetné, amikor egész léte ennek a beteg és elviselhetetlen világnak a létrehozóitól és fenntartóitól függ, azoktól kapja pénzét, befolyását, kitüntetéseit és elismeréseit.
Ezért érdemes egy pillanatra megvizsgálnunk, miképpen számol be ez a média arról, hogy a demens és szánalmas amerikai elnök, Joe Biden egykori irodájában bizonyos „minősített iratokat” találtak.
A történet pusztán azért érdekes és izgalmas, mert nemrégiben Trumpnál találtak „minősített iratokat”, s ugyanez a média akkor azonnal a volt elnök torkának esett, a fejét követelte, úgy állította be az ügyet, mint a csodálatos demokrácia halálának előszobáját, arról nem is beszélve, hogy Trump magánbirtokára maga az FBI vonult ki és tartott házkutatást, ami – lássuk be – egy (volt) elnök esetében mégiscsak példátlan.
Akkor ilyeneket olvashattunk:
„Trump úgy fogalmazott, »ezek sötét idők nemzetünk számára«, hozzátéve, hogy szerinte miután minden illetékes kormányzati szervvel együttműködött, »az előre be nem jelentett rajtaütés nem volt szükséges vagy helyénvaló«. Úgy gondolja, hogy ami történt, az »ügyészi visszaélésnek« minősül, »az igazságszolgáltatási rendszert fegyverként használják«, és így akarják megakadályozni abban, hogy újra induljon az elnöki székért.
»Egy ilyen támadásra csak egy lerobbant, harmadik világbeli országban kerülhetne sor. Sajnos Amerika mostanra ilyen ország lett, olyan szinten korrupt, amilyet még sosem láttunk. Még a széfemet is feltörték.« [...]
A Nemzeti Levéltár közölte, hogy Trump házában 15 dobozt foglaltak le, ezek egy része titkos iratokat tartalmazott. Pedig a törvények szerint az amerikai elnököknek minden levelet, e-mailt, munkadokumentumot át kell adniuk a Nemzeti Levéltárnak. Az ilyen dokumentumok közül a volt elnök többet állítólag szét is tépett.” (444)
Értjük, ugye? Trump esetében minden (volt) elnöki ellenvetés Trump fenntartásokkal kezelendő magánvéleménye, „szerinte”, „úgy fogalmazott”, „úgy gondolja” – vagyis mindez a bűnösségét igazolja. Továbbá „15 doboznyi” iratot foglaltak le, amelyek „egy része” minősített irat. De mekkora része, ugyebár? Tizennégy és fél doboz vagy kettő darab? – ezt nem kötik az orrunkra. Helyette odabiggyesztik, hogy „a volt elnök állítólag többet szét is tépett” – „állítólag”, hát persze, ha csak úgy nem.
És akkor lássuk, mi a helyzet, amikor Bidennél találnak meg „minősített iratokat”, amelyeknek „nem ott lett volna a helyük”.
Titkosított iratokat találhattak Joe Biden korábbi, még az elnöksége előtt használt irodájában
– kezdi beszámolóját ugyanaz a 444, s már a címben feltételes módba teszi a lényeget („találhattak”), így relativizálva a dolgot. Aztán így folytatja:
„Az amerikai igazságügyi minisztérium vizsgálja azokat a feltehetően titkosított iratokat, amelyeket Joe Biden amerikai elnök korábbi irodájában találtak még novemberben. A BBC azt írja, tíz ilyen iratról van szó, ezeket egy zárt szekrényben találták meg.
Úgy tudni, hogy a most talált titkos iratok vizsgálatában az FBI is részt vesz. A CBS informátora annyit közölt, hogy az iratok »nem tartalmaznak nukleáris titkokat«.
Donald Trump már reagált is, a Truth Social-on azt írta: »Az FBI mikor razziázik majd Joe Biden otthonaiban, akár még a Fehér Házban is?«
Mert közben egy ideje már vizsgálat folyik Biden elődjével, Donald Trumppal szemben is, miután floridai házában titkosított iratokat találtak, amelyeket aztán lefoglalt a Nemzeti Levéltár. Az igazságügyi minisztérium már bejelentette, független ügyvédre bízzák, hogy eldöntse, büntetőjogi felelősségre vonják-e Trumpot a nála talált akták miatt.”
Tehát: A Bidennél talált „minősített iratok” csak „feltehetően” minősített (titkosított) iratok, ugye. S mindössze tíz ilyen iratról van szó, nem ám 15 doboznyiról! Valamint a Biden-féle „feltehetően titkosított iratok” nem tartalmaznak ám „nukleáris titkokat”, szóval valójában nincs itt semmi látnivaló. Olyannyira nincs, hogy mindjárt rá is kanyarodhatunk ismét a Trumpnál talált „15 doboznyi”, egészen biztosan és nem feltételezhetően titkosított, továbbá ezek szerint nagy valószínűséggel nukleáris titkokat is tartalmazó iratokra, gyorsan leírva, miszerint „az igazságügyi minisztérium már bejelentette, független ügyvédre bízzák, hogy eldöntse, büntetőjogi felelősségre vonják-e Trumpot a nála talált akták miatt.”
S marad a kínzó kérdés: vajon a Bidennél talált iratok miatt ki fog dönteni arról, hogy lesz-e büntetőjogi felelősségre vonás?
A 24.hu amúgy pontosan ugyanezzel a technikával számol be az eseményről:
„Az amerikai igazságügyi minisztérium vizsgál több »minősített jelzéssel« ellátott dokumentumot, amelyeket Joe Biden elnök még hivatali idejét megelőzően használt irodájában találtak novemberben – közölte Fehér Ház hétfőn. Az elnök különleges jogtanácsosa elmondta, hogy »kisszámú minősített megjelölésű dokumentumról van szó«, amiket az elnök jogi képviselői találtak meg, amikor kiürítették a Penn Biden Centerben található irodákat, amelyeket Joe Biden alelnöksége után használt mintegy két éven át.
A dokumentumokat egy zárt szekrényben találták meg november 2-án – közölte Richard Sauber, jogtanácsos, aki hozzátette, hogy a megtalálást követően rögtön értesítették a Fehér Házat, és az iratokat a következő napon átszállították az Egyesült Államok nemzeti levéltárába (National Archives). Az elnöki jogtanácsos azt is közölte, hogy november eleje óta az elnök személyi jogászai együttműködnek a leváltárral és az igazságügyi minisztériummal annak érdekében, hogy megállapítsák, a 2017 januárjáig tartó Obama–Biden-adminisztráció minden irata az előírás szerint a levéltár birtokában van
Világos: ha Bidennél vannak minősített iratok, akkor azok „kisszámúak”, „zárt szekrényben voltak” (Trumpnál nyilván a stelázsin, csak akkor miért kellett feltörni a széfjét?), Biden természetesen együttműködik, és ezt az ügyvéd mondja, nem az elnök maga, vagyis így mindjárt hihetőbb.
Remélem, érthető minden. És így megy ez, az életünk minden területén. Soha ne felejtsék el: ez ugyanaz a média, amelyik a választási kampány idején „fake newsnak” nyilvánította a Biden fiának laptopján található fölöttébb érdekes információkat és megtiltotta, hogy azokkal foglalkozzanak, s ugyanígy tiltották le ezeket a híreket a Facebookról és a Twitterről, ahová amúgy egyenesen a Fehér Házból meg az FBI-tól szoktak betelefonálni és eligazítást tartani, hogy mi jelenhet meg és mi nem, kinek lehet fiókja és kinek nem, s persze pontosan ugyanez a helyzet a CNN-nél is.
Ezért nevezik ezeket független, objektív és szabad sajtónak.
És pontosan így kell olvasni mindet, és ezek ismeretében kell értékelni például mindazt, amit korrupcióról, bűnösségről, visszaélésekről, szabadságról és demokráciáról írnak vagy mondanak. Ezekhez képest Hitler, Sztálin és Rákosi sajtója kifejezetten kócos, rakoncátlan és szabad volt. Sőt, ennyi év távolából azok még becsületesebbek is voltak, mint ezek. Ez is kiderül a „minősített iratokból”.
