De ha már ugribugri, némi halvány reménysugárt nyújthat, hogy mindeközben a kínai holdnaptár szerint beléptünk a nyúl évébe. A nyúl békés, szelíd állat, csupa jót várok tőle és nem csak húsvét környékén. Tavaly nagyjából ilyentájt arra az álláspontra helyezkedtem, hogy az oroszok nem támadják meg az ukránokat, mert ez ellentmondana a maradék józan észnek. Azóta jócskán fogyott a maradékból is, de most meg valami megmagyarázhatatlan oknál fogva az a kényszerképzetem támadt, hogy idén fegyverszünet lesz, sőt még a béke is kitör egy időre, méghozzá jelentős kínai közvetítéssel és közreműködéssel. Kínát megérteni (ráadásul európai szemmel és fejjel) lehetetlen küldetés, de szeretném legalább felfogni néhány szeletét. A felfogás gyakorlásában most éppen a világhírű képzőművész, Aj Vej-vej önéletrajzi könyve, az 1000 év öröm és bánat (Jelenkor Kiadó, 2022) nyújt számomra némi segítséget, annak ellenére (vagy éppen azért), hogy a mű természetéből adódóan erősen személyes.

Amikor a nagy demokráciaexportőrök és a tudatokat módosítani kívánó techbirodalmak üzletelni akarnak velük, azonnal amnéziássá válnak például a jogállamisági kérdésekkel kapcsolatban. Lehet persze abban reménykedni (már annak, aki akar), hogy megtorpant a gazdasága, vagy hogy a hadserege nem elég erős ahhoz, hogy lerohanja Tajvant, de ezek illúziók. Amennyiben az ismét kissé központosodni látszó neokonfucionisták békét akarnak, akkor béke is lesz, ha nem is mindjárt mennyei. És akkor talán a soha, senki által meg nem választott, egyre maoistábbnak mutatkozó európai vezetők bőségkosarából is elcsórja a nyuszi a felhalmozott aranyat, pezsgőt és kokaint, és újra el lehetne kezdeni kedélyesen cseverészni egy újabb rendről. Az is csak kitartana egy darabig.

Borítókép: A Little Food tücsöktenyésztő belga vállalkozás ízesített termékmintái a cég brüsszeli telepén (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)