Rájár a rúd a tücsökre. Nem elég, hogy a katicabogárhoz hasonlóan honvédő háborúra kényszerült, mivel a néhány évvel ezelőtt még az örökkévalóságig biztonságosnak tűnő koncerttermeinek ajtajait az éghajlatváltozásnak köszönhetően berúgta a kabóca, most majd még be is darálják valami kekszfélébe. Már amennyiben a hír igaz ugye, mert ezt mostanában szinte mindenhez illik hozzátenni, pedig még igazán el sem szabadult a mesterséges intelligencia, ami szépen lassan átveszi a kezdeményezést a hírszerkesztőségekben dolgozó kollégáktól.
A helyzetet ráadásul bonyolítja, hogy rengeteg, nemrég még hihetetlennek tűnő épületes baromságról szóló információról bizonyosodik be, hogy nem a Jereváni Rádió terméke, hanem inkább a szomorú, ám színtiszta valóságról szóló tudósítás. Ennek ellenére amikor először olvastam a tücsökdarálásról szóló híreket, magam is arra gyanakodtam, hogy valaki már megint rendesen berántotta a kézi fake-et, tehát a közlés hamis. Egy kicsit utána is mentem, és arra a következtetésre jutottam, hogy a vélemények megoszlanak.
Esetünkben ez szinte mindegy is, maradjunk hát egyelőre abban, hogy egy abszurd közegben mindez lehetséges, nem elképzelhetetlen. Mármint hogy vége az összevissza hegedülésnek, La Fontaine és Szabó Lőrinc átírva, az Európai Bizottság jóváhagyta, a darált tücsök a vele szövetséges lisztkukaccal együtt mehet a levesbe. Pontosabban egyelőre a pékárukba és a tésztákba, követve ezzel a hányatott sorsú európai vándorsáskát.
Még pontosabban, mostantól a tücsköt őrleményként sűrítő- és kötőanyagként belekeverhetik gabonaszeletekbe, kekszekbe, szószokba, feldolgozott burgonyatermékekbe, levesporokba és… igen, csokoládéba is.
Öröm az ürömben, hogy egyelőre csupán darálva, így az szinte kizárt, hogy a csokoládéban mogyoró helyett egy komplett egész állatra bukkanjunk.
Ugyanakkor viszont tetézi a bajt, hogy a gyártók nem lesznek kötelesek feltüntetni a csomagoláson, ha a termék nyomokban tücsköt tartalmaz. A döntés indoklása azonban, amennyire ez lehetséges, még felhősebb képet mutat a szerencsétlen kontinens jövőjéről, illetve jelenlegi vezetőinek elmeállapotáról. A Központi, bocsánat, Európai Bizottság ugyanis így akarja csökkenteni a hús- és tejtermékek termelését, a ki tudja hanyadik hány éves terv szerint a férgek, tücskök és bogarak fehérjeforrásként történő használata pedig nagyban hozzájárulhat a kiváló ötlet megvalósításához. A szarvasmarhák mint jobboldali elhajlók már eddig is előkelő helyen szerepeltek a kiiktatandók listáján; először azzal vádolták őket, hogy lyukat fingorásztak az ózonpajzsba, de úgy tűnik, a harc ismét szintet lépett. Mit lépett, ugrott.
De ha már ugribugri, némi halvány reménysugárt nyújthat, hogy mindeközben a kínai holdnaptár szerint beléptünk a nyúl évébe. A nyúl békés, szelíd állat, csupa jót várok tőle és nem csak húsvét környékén. Tavaly nagyjából ilyentájt arra az álláspontra helyezkedtem, hogy az oroszok nem támadják meg az ukránokat, mert ez ellentmondana a maradék józan észnek. Azóta jócskán fogyott a maradékból is, de most meg valami megmagyarázhatatlan oknál fogva az a kényszerképzetem támadt, hogy idén fegyverszünet lesz, sőt még a béke is kitör egy időre, méghozzá jelentős kínai közvetítéssel és közreműködéssel. Kínát megérteni (ráadásul európai szemmel és fejjel) lehetetlen küldetés, de szeretném legalább felfogni néhány szeletét. A felfogás gyakorlásában most éppen a világhírű képzőművész, Aj Vej-vej önéletrajzi könyve, az 1000 év öröm és bánat (Jelenkor Kiadó, 2022) nyújt számomra némi segítséget, annak ellenére (vagy éppen azért), hogy a mű természetéből adódóan erősen személyes.
Az azonban a napnál is világosabb, hogy Kína visszautasíthatatlan ajánlatokat szokott tenni. A Kínai Népköztársaság az államkapitalizmus építésének jelen fázisában (Jézus, segíts!) is megkerülhetetlen tényező.
Amikor a nagy demokráciaexportőrök és a tudatokat módosítani kívánó techbirodalmak üzletelni akarnak velük, azonnal amnéziássá válnak például a jogállamisági kérdésekkel kapcsolatban. Lehet persze abban reménykedni (már annak, aki akar), hogy megtorpant a gazdasága, vagy hogy a hadserege nem elég erős ahhoz, hogy lerohanja Tajvant, de ezek illúziók. Amennyiben az ismét kissé központosodni látszó neokonfucionisták békét akarnak, akkor béke is lesz, ha nem is mindjárt mennyei. És akkor talán a soha, senki által meg nem választott, egyre maoistábbnak mutatkozó európai vezetők bőségkosarából is elcsórja a nyuszi a felhalmozott aranyat, pezsgőt és kokaint, és újra el lehetne kezdeni kedélyesen cseverészni egy újabb rendről. Az is csak kitartana egy darabig.
Borítókép: A Little Food tücsöktenyésztő belga vállalkozás ízesített termékmintái a cég brüsszeli telepén (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
