Vége egy évnek, kezdődik egy másik. Naptárcsere. Fogadkozni kár, abból csak csalódás lesz, még rosszabb esetben lelkiismeret-furdalás. Visszapillantani már érdemesebb, különösen egy olyan fejkapkodós esztendőre, mint amilyen a tavalyi is volt, aminek az elején még azt gondolhattuk, hogy az azt megelőzőnél különösebb és bizonytalanabb nem lehet, aztán nesze neked, golyózápor. És még kész szerencse (no meg az istenadta nép bölcsessége) hogy ez idáig nem keveredtünk bele a közepébe, mert amennyiben a kedves nézők másként döntenek, már kilőtték volna alólunk a kompot a kompóttal együtt.
A hátratekintés az elmúltba tapasztalat. A jövő fürkészése játék a lehetetlennel. Az, hogy utánam az özönvíz, felelőtlenség. Különösen az első emberiség pusztulásának ismeretében és úgy, hogy bizonyos próféciák szerint ezt a mostani másodikat majd a tűz emészti el. Pedig látszólag olyan egyszerű lenne ez az egész, akár egy hímzett falvédő egy régi falusi konyhában. Hit, remény, szeretet, oszt’ passz, nem kell ezt túlgondolni, mint valami nagyon progresszív sört. Érdekes, hogy karácsony tájékán a lelkek közel is járnak a megfejtéshez, hogy aztán persze ugyanott folytassák megint, ahol abbahagyták. Hitetlenül, reménytelenül, szeretettelenül.
Az, hogy van, ahol már másnap lehajítják a karácsonyfát az erkélyről, szimbolikus gesztus. Az Isten létezésén való merengés már bonyolultabb, összetettebb tevékenység. Hit és tudomány szembeállítása persze rendkívül egyszerű, alkalmazzák is rendre, holott ugyanolyan értelmetlen, mint hogy Beatles vagy Stones. A hittudós akkor már jóval érdekesebb foglalkozás. Laikusként is annak tűnik.
Számomra például már az is nagy szellemi kaland, amit egy olyan kiváló elme lelki testamentumából felfogok, mint amilyen a napokban elhunyt XVI. Benedek pápa volt.
Népszerűsége nem vetekedett II. János Páléval vagy éppen Ferencével, ő másként volt nagy. A dokumentumban köszönetet mond Istennek, akitől az életét kapta és mindig talpra állította, amikor „elkezdett lecsúszni” a zűrzavarban. Majd felhívja még néhány „apróságra” a szíves figyelmünket, többek között arra, hogy „maradjatok meg szilárdan a hitetekben, ne hagyjátok megzavarni magatokat”.
