Henry Ford egyik ismert mondása volt, hogy zárjátok börtönbe az ötven leggazdagabb bankárt (illetve pénzügyi mágnást), és nem lesz háború többet a Földön. De egyelőre a bankok és pénzmágnások még virulnak, és sajnos dúl a háború is. Kárpátaljai magyar testvéreinket kényszersorozásnak vetik alá, mint annak idején a Gestapo a kamasz német suhancokat. Németország, amely nagyhatalomként már két világháborút zúdított a nyakunkba, most éppen a harmadik kirobbantásában segédkezik. Nyolcvan év után ismét a szvasztikát idéző matricával ellátott Tigris tankok utódja, a Leopard fogja nemsokára lőni az oroszokat nemcsak határvidékükön, de az őshonos oroszlakta területeken is. Nehéz megmondani, hogy milyen motivációk vezérlik a németeket, azonkívül, hogy birkaként követik a rájuk oktrojált globalista kényszerképzeteket. Sötét múltjukat elfelejtvén, mintha semmit sem tanultak volna, lavinaszerűen sodródnak bele egy újabb háborúba.

Ennek ellenére tovább dolgozunk a megélhetésért, igyekszünk teljes életet élni és neveljük gyermekeinket. Pontosabban próbáljuk nevelni őket, de ahogy a digitális világ eszköztára bővül, a nevelés hatékonysága, illetve eredményessége igencsak esetleges. Valójában nem mi neveljük őket, hanem a woke és eltörléskultúra előretolt és jól finanszírozott „civil” szervezetei és a határokon átívelő globális (vagy globalista) oktatásrendszer egésze. Továbbá Bill Gates, Tim Cook, jobb esetben Elon Musk. És megannyi percember, akiket naponta kidob magából a digitális malomkerék, amely „ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg”.

Ami a szomszédunkban zajló háborút illeti, az maga a pokol. Soha nem kellett volna kirobbannia. Kétszázezer elesett katona és ki tudja, hány civil áldozat, valamint több mint nyolcmillió menekült az eddigi mérleg. Akárhogy is „putyinozik” a defektes gondolkodású amerikai és európai liberális elit, minden épeszű, tájékozott értelmiségi tudja, hogy ezt az öldöklést nemcsak az oroszok, hanem a NATO terjeszkedése és a nyugati (amerikai) gazdasági térhódítás arroganciája kényszerítette ki. Így most Európa ismét háborúban áll. Leginkább önmagával.

Mi azonban nem adjuk fel. A kitartó tengerész is révbe ér egyszer, a tenger kisimul, és az is reménnyel tölthet el, hogy tapasztalatból tudjuk a történelem nyomvonalán, hogy életminőségünk alakulásának és a háborúk gyilkos időszakának mindig van egy felfelé és egy lefelé ívelő ága. A háborús uszítók sem élnek örökké. Így hát soha ne adjuk fel a reményt, hogy a békéért folytatott küzdelmünk egyszer majd meghozza gyümölcsét, és az öldöklést felváltja egy ártalmatlan, derűs hógolyócsata a visegrádi fellegvár körüli túraösvényeken.

Ugyanúgy, ahogy a veszprémi bolhapiacon vagy a tihanyi placcon, az alkudozó felek előbb-utóbb megegyezésre jutnak, a háborús felek is viszonylag könnyen meg tudnának állapodni, ahogy Trump mester ezt nemrég leszögezte. Csak hát a Nyugat háborúpárti vezetői erről hallani se akarnak. Hiszen a konc továbbra is fontosabb nekik, mint az emberi élet. A három testőr – Athos Biden, Porthos Blinken és Aramis Austin – egyelőre vérben forgó szemmel ütik-verik vélt és valós ellenfeleiket, szinte bármilyen fegyverrel, amit előkotornak a Pentagon végtelen leltárából. Lássuk be: ezek szeretnek háborúzni! Persze kiegészülnek Ursula D’Artagnannal, aki élénk kardcsörtetéssel még az európai polgárokba is beleszurkál cinikus szankciós politikájával.

A Newsweekben a minap megjelent egy írás, amely azt fejtegeti, hogy Ukrajnának bele kellene egyeznie egy 20 százalékos területvesztésbe, és akkor vége lehet a konfliktusnak. Egyelőre ezt mindkét fél elvetette. Az oroszok azért mosolyognak ezen a javaslaton, mert ők minden oroszlakta területre igényt tartanak. Az amerikaiak és a fanatikus ukrán vezetők pedig felváltva azon rugóznak, hogy az összes elfoglalt területet (sőt a Krímet is) visszaszerezzék, amit aztán nyilván szétosztanak maguk között. Mint amikor két csahos kutya elkap egy pórázt vagy kötéldarabot, és szájzáros makacssággal a végtelenségig huzakodik, hogy melyiküké lesz a konc.

Persze van egy olyan alternatíva is, hogy hiába van hit, remény és szeretet, a háborúzó partnereket mégsem lehet meggyőzni és a háborús őrület letarolja a fél világot. Ez esetben Lillától is el kell búcsúznunk: „Bájoló lágy trillák! / Tarka képzetek! / Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!”

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Német katona a NATO Patriot rakétavédelmi rendszerének bemutatóján a szlovákiai Szliácson lévő légitámaszponton 2022. május 10-én (Fotó: MTI/EPA/Martin Divisek)