Habár a fenti cím Tolsztoj ismert művére utal, mégis egy másik irodalmi kiválóságunk, Csokonai A reményhez című versét szeretném kísérőelemként beemelni a mondanivalómba. Ezek a strófák a költő Vajda Julianna nevű múzsájához, egy Lillának becézett hölgyhöz íródtak, aki sokáig foglalkoztatta a költő romantikus énjét. A remény délibábos képzete nemcsak Csokonaiban, de mindannyiunkban jelen van, és egész életünkön át elkísér. Milyen káprázatosan fogalmazza meg a költő: „Földiekkel játszó égi tünemény, / Istenségnek látszó csalfa, vak remény.”
Nos, a béke is ilyen délibábos tézis, reménykedni lehet benne, de a háborús feleket a békeasztalhoz vinni, az talán a diplomácia tudományának legnagyobb kihívása. Egész életünk során reménykedünk, hogy családi életünk, megélhetésünk és életművünk békeidőben úgy alakul majd, ahogy azt megálmodtuk és tégláról téglára felépítettük. A kivitelezés persze nem mindig tökéletes. Ilyenkor újratervezünk és megyünk tovább. De mit tudunk tenni a mostani időszakban, amikor már nem mi irányítjuk a folyamatokat? Ismét sötét fellegek járnak felettünk. A nemzetközösség biztonságát, nyugalmát és jövőjét folyamatosan támadja egy cinikus és erőszakos külső erő, amely nemcsak hogy létezik, de szisztematikusan vegzálja a szuverén társadalmakat világszerte degenerált ideológiájával.
Márai lényegre törően fogalmaz a háborút és békét illetően: „Ilyen az ember – hol barbár, hol bizánci.” Hol hódít és gyilkol, hol pedig pojáca módon hátradől, és abból lesznek ismét a bajok. Az elmúlt harminc évben a Nyugat bizánci arcát mutatta, azonban ez a dekadencia az elmúlt évek során ismét átfordult barbársággá. A barbár és bizánci időszakok között mégis adódnak olyan időszakok, amelyek során egy rendkívüli egyéniség (vagy egyéniségek) gatyába rázzák az emberiséget (Szent István, Hunyadi Mátyás, Lincoln, Adenauer, De Gaulle, Kennedy, Thatcher). A titkos recept, hogy a törvények szigorát az íratlan szabályok méltányosságával kell egyeztetni és nevelő szándékkal alkalmazni egy adott ország (nemzet) fejlődése érdekében. Ilyenkor emberséges polgárokká szelídül ismét a lakosság.
