Ebben a kérdésben is igazolódni látszik, hogy a történelem ismétli önmagát, és a lengyelek megint azt kapták jutalomképpen, amit a magyarok büntetésből. Feltételezhető, ez a tapasztalás több lengyel kormánypárti politikust, köztük a miniszterelnököt is önvizsgálatra késztetett abban a tekintetben, hogy érdemes volt-e a magyarokat megkerülve megállapodásra törekedni az EU-val. 

Ez abból mérhető le, hogy míg a háború kitörését követő néhány hónapban Magyarországgal kapcsolatban rendre annak magatartását bíráló, illetve legfeljebb távolságtartó nyilatkozatok hangzottak el, addig az utóbbi időben ez megváltozott, és egyre több, a V4-es, azon belül a magyar–lengyel együttműködés fontosságára hangsúlyt helyező megszólalás hangzik el. 

A cseh és szlovák partnerek V4 iránti elköteleződéséről elmondható, hogy arra jellemzően – azon túl, hogy éppen ki van hatalmon az adott országban – a magyar–lengyel tengely kapcsolatának minősége van döntő hatással. Amennyiben a magyarok és a lengyelek együtt tudnak működni, ahhoz pragmatikus alapon a másik két ország is fel szokott sorakozni. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a negatív hangok indokolatlan felerősítésében mekkora szerepe van azoknak a sajtótermékeknek, amelyek szócsőként szolgálják a brüsszeli föderalista törekvéseket.

Ebben nagy szerepet játszott az a típusú bölcs felismerés is, hogy a négy országnak nem kell minden egyes kérdésben tökéletesen egyetértenie. Elég, ha a fontos stratégiai kérdésekben van összhang, azokban, amelyek esetében közös fellépéssel többre mennek, mint mennének külön-külön. Jelenleg is az a kérdés, hogy megtalálják-e, és meg tudnak-e egyezni azokban a stratégiai célokban, amelyekért érdemes közösen fellépni.

Ma is vannak olyan specifikus, Közép-Euró­pára jellemző kihívások, amelyek megoldása az összefogáson keresztül könnyebb vagy másképpen nem is kivitelezhető. Olyan célokban érdemes gondolkodni, amelyek semmiképpen nem megosztók, hanem gyakorlatias módon kezelhetők. Ilyennek számít a közép-európai életforma védelme. 

Kutatások – legutóbb a Századvég Európa-projekt 2022 – igazolják, hogy a V4-ek Európán belül egy, a többi térségtől eltérő, sajátos érték- és kulturális közösséget alkotnak. Ennek meghatározó elemei a keresztény, a nemzeti és a családi értékekhez való ragaszkodás, az illegális migráció és a posztmodern ideológiák elutasítása, valamint a nemzeti szuverenitáson alapuló, demokratikus euró­pai együttműködés támogatása.

További közös érdek, hogy a térség gazdasági értelemben ne maradjon az EU perifériá­ja, és kitörjön a közepes jövedelem csapdájából. Arról a konvergenciapályáról, amit az ­uniós csatlakozás óta eltelt időszakban az egyes országok megvalósítottak, és ami egyáltalán nem elhanyagolható mértékű – a V4-országok együttvéve 2004-hez képest 2021-re 24 százalékkal kerültek közelebb az EU átlagos fejlettségéhez –, elmondható, hogy azt külön-külön, sokszor egymás kárára érték el. 

Amire a jövőben nagyobb figyelmet kellene fordítani, az a V4-térség gazdasági integrációjának elősegítése, az együttvéve több mint hatvanmillió főt számláló V4-ek piac kínálta lehetőségek kihasználása. Egy sokkal integráltabb V4-es piac javítaná az itt működő hazai tulajdonú cégek versenyképességét, termelékenységét, az innováció terén való együttműködés lehetőségét és a regionális multinacionális vállalatok megerősödését.

Ehhez azonban egyelőre legalább két dolog hiányzik. Az infrastrukturális értelemben vett magasabb fokú összekapcsoltság – legyen szó autópályákról, gyorsforgalmi úthálózatról, modern gyorsvasutakról, energetikai hálózatokról –, valamint az egymással szembeni nagyobb bizalom és érdeklődés is idesorolandó. Az előbbi érdekében reá­lis fejlesztési terveket kell kidolgozni, és hatékonyan lobbizni Brüsszelben, hogy az észak–dél irányú infrastruktúra fejlesztésére is jusson forrás, az utóbbi csak a V4-eken, azok vezetőin, intézményein és polgárain múlik. Ehhez jó alapot szolgáltat az előbb már említett kulturális értékközösség.

Ebben a tekintetben megegyeznek a V4-országok céljai. A különbség abban van, hogy Magyarország úgy támogatja Ukrajnát, hogy nem szállít fegyvereket, mert nem érdeke a háború elhúzódása. Mielőbbi tűzszünetben érdekelt és abban, hogy a felek számára elfogadható megoldást tárgyalóasztal mellett találják meg. A másik három V4-tag megközelítése ebben a kérdésben egyelőre különbözik, azt is tudjuk azonban, hogy a visegrádi együttműködésen belül helye van a véleménykülönbségnek.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető közgazdásza

Borítókép: A V4-ek miniszterelnökeinek csúcstalálkozója Kassán november végén (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)