II. Géza: az Egyiptommal való szövetség első megkötője Európában, az akkori menekülthullám idején a muszlimok befogadása, letelepítésük. III. István: az önkormányzatiság megteremtője, elsőként Európában. Imre és László: sajnos csak fél év uralkodás, mindkettő fiatalon meghalt, nem hibásak semmiben, még „idióták” sem lehettek. II. András: az Aranybulla és csatolt részei (hét Aranybulla volt, kár, hogy mind a hét példány elveszett).

IV. Béla: a tatárjárás után a nemesség megbékítése, az ország teljes újjáépítése elképesztő gyorsasággal. V. István: a király magánjogi felelősségének megállapítása (példátlan az akkori Európában!). IV. Kun László: tragikus alkat, a kunok letelepítője, majd a kunok áldozata. III. András: a liberálisnak mondható szabadkereskedelem megalkotója. Vencel: a cseh–magyar–lengyel királyság megépítője, példátlan együttműködés.

Ottó: Erdély és Magyarország egységesítése. I. Károly: gazdasági reformok sora, barokk építészet meghonosítása. Nagy Lajos: magyar fénykor, műveltség, egyetemek, önálló kancellária létrehozása (szintén példátlan az akkori Európában). Mária királynő: megpróbálta Nagy Lajos reformjait folytatni, de mint nő, még nem érvényesülhetett. Tragikus sors. (Nem a magyar nemesek nem akartak nőt a trónon, a „felvilágosult” Európa állította félre.) Zsigmond: szentesítette a városok jogait, önállóságát. Buda megépítése. Albert: kevés idő. Pár hónap. Szegény.

V. László: tizenhét évesen halt meg, de uralkodása alatt volt a nándorfehérvári diadal. I. Ulászló: polgárháborúban húsz évesen meghalt, nem derülhetett ki, mire képes. I. Mátyás: felvilágosult uralkodó, híres hadvezér, nevéhez köthető a reneszánsz magyarországi térhódítása, jól ismert király. II. Ulászló: Mátyás törekvéseinek folytatója, sikerült is fénykorban tartani az országot, még ha az európai udvarok megpróbálták „idiótának” feltüntetni. II. Lajos: húszévesen a mohácsi csata vezére és áldozata. Tiszteletet érdemel.

I. János: Ferdinánd császár a törököknek ajánlotta fel Magyarországot. Ebben a helyzetben próbálta meg a magyarságot megmenteni. Sikerrel. Miksa: szabad vallásgyakorlás, a magyar zsidóság fénykora. Rudolf: az európai tudományos forradalom bevezetése, az üldözött Kepler befogadása. II. Mátyás: a vallásszabadság kiszélesítése, török elleni harcok sikerei. II. Ferdinánd: jezsuiták betelepítése a pápai tiltakozás ellenére is. III. Ferdinánd: a katolikus és protestáns egyház kibékítése. I. Lipót: a karlócai béke, a teljes felszabadítás a török uralom alól.

Ezen uralkodókat már nem nemzeti királyok követték, József, Mária Terézia, és mások, ha „idióták” is voltak, megítélésük nem ennek az írásnak a tárgya.

Esetleg a szabadságharc? Széchenyi vagy Kossuth? Igaz, előbbi valóban elborult elmével halt meg, utóbbi pedig kilencvenéves korában kergette a kertjében a fiatal lányokat, akik kacagva menekültek – de hogy „idióták” lennének, azt nem hiszem. Esetleg Deák a kiegyezés miatt? Hiszen akkor épült fel az ország.

Vagy talán miniszterelnökeink voltak „idió­ták”? Kik? Wekerle Sándor? Széll Kálmán? Tisza István, aki a legtragikusabb alakja történelmünknek? Gróf Bethlen István? Mások? Sajnos a két világháború között átlag félévente váltották egymást, munkásságuk nem megítélhető. Elmeorvosi szempontból végképp nem. Vagy Horthy kormányzó, akinek egyik fia a háborúban légi balesetben életét vesztette, másik fia a náci haláltáborokban, a gázkamrák fölött mint rab hallgathatta az elégő emberek utolsó halálsikolyait? A kormányzó, aki az 1956-os szabadságharc leverése után halt meg száműzetésben?

Kádár János, aki a kommunizmus bűnsegédje, de kicsit mégis élhetőbb országot épített, mint a rendszer többi diktátora? És akinek történelmi bűnössége vitathatatlan 1956 tárgyában és azt követő években. De emellett azért nem lehetett gyermeke, mert az ötvenes években saját elvtársai fosztották meg a férfiasságától? „Idióta”? Legfeljebb elmebeteg már akkor, amikor a kórházi ágyáról Nagy Imre újra temetésére akart menni, és összeesett.

A királyok, országvezetők már nem védekezhetnek. De ha mégis valamiféle időutazás során megkérdeznénk őket, mit szólnak ahhoz, hogy Székely Csaba magyar író mit gondol róluk, szerintem nem kapnánk érdemi választ. Lehet, hogy valamelyiknek még lenne ideje visszaszólni: az ki?

Vagy a legújabb kor vezetői az „idióták”? Egy drámaírónak tudnia kell, nagyon közeli az időpont, érvényes drámát lezárt munkásságú vezetőkről szabad írni, mert bármikor változhat a világhelyzet, bármikor változhat megítélésük.

Így csak szánalmassá lehet válni. Jó író pedig ne vállalja ezt fel, Székely Csaba pedig jó író.

Legalábbis a mostani megítélés szerint.

Halálod után huszonhét év kell, írta Goethe, hogy kiderüljön, alkottál-e érvényeset, maradandót.

A felsorolt királyok kiállták a próbát.

Ők már igen.

A szerző író, rendező

Borítókép: a Szent Korona az Országház kupolacsarnokában (Fotó: MTI/Illyés Tibor)