Szoboszlai Dominik megbüntetését, játékjogának felfüggesztését követelik a kommentelők szerte a világon. A magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, miután gólt rúgott szombat este a Német Kupa döntőjében és bebiztosította klubcsapata, az RB Leipzig győzelmét, a mérkőzés után az egyik kamerára a következő üzenetet firkantotta:
„Kárpátalja Magyarország szíve. Elég a háborúból, békét akarunk! Vesszen Trianon!” Amikor a mérkőzést követő sajtótájékoztatón szóba került a kínos eset, Szoboszlai a következőképpen indokolta a cselekedetét: „Minden magyar felelős minden magyarért. Világos az álláspontom. Ellenzem a háborút, az erőszak és a konfliktus bármilyen megnyilvánulását. Együttérzek minden emberrel, de az mégiscsak precedensértékű a nemzetközi jogban, ami Kárpátalján történik.”
Az incidens után a Német Labdarúgó-szövetség rövid, semmitmondó közleményben kommentálta a történteket, azzal elhárítva a fegyelmi eljárás megindítását, hogy a kamerákra írt üzenetekről momentán még nincs önálló passzus a fegyelmi szabályzatában, a lipcsei közönség azonban a kupagyőzelem ünneplésekor kifütyülte a magyar futballistát.
Bocs, Szobó, nem akarlak hírbe hozni. Mindez nem Szoboszlai Dominikkel történt meg a labdarúgó Német Kupa döntőjében, hanem Novak Djokoviccsal a francia nyílt teniszbajnokságon, a Roland Garroson. Egyébként minden stimmel, csak persze Magyarországot Szerbiával, Kárpátalját Koszovóval kell behelyettesíteni.
A két terület, a két tartomány közötti rokon vonásokat és különbségeket e helyütt még csak autodidaktaként sem kívánom boncolgatni, csupán arra szorítkozom keserűen, hogy a behelyettesítés művelete, bármennyire kínálja is magát, több okból is bajos. Mindenekelőtt persze azért, mert Djokovicsot nem lehet behelyettesíteni egyetlen – nem csupán magyar – teniszezőre sem. Hogy miért nem, azt talán nem is kellene ecsetelni. Djokovics jelenleg még csupán minden idők egyik legnagyobb teniszezője, de ha a küldetését sikerre viszi már most Párizsban, a Roland Garroson vagy Wimbledonban, netán csak New Yorkban vagy jövőre Melbourne-ben, akkor az „egyiket” levakarhatjuk a neve elől. Persze már most előre borítékolhatjuk, ha netán történetesen mondjuk harminc Grand Slam-tornagyőzelemig jutna, akkor is akadnának fanyalgók, mi több, elismert szakértők, akik „de” kezdetű mondatok tömkelegét sorolnák azt bizonyítandó, hogy Djokovics mégsem a legnagyobb.
