A lokalizáció lényegi eleme a gazdasági függetlenség. Meg kell hallgatnunk John Maynard Keynes tanácsát az 1930-as évekből; „Termelj meg magadnak mindent, amit észszerűen, versenyképes áron elő tudsz állítani, és tartsd a pénzügyeidet és a bankjaidat a határaidon belül.” A helyi és nemzeti termékek és szolgáltatások vásárlására építsünk ki Európában is olyan ösztönzőket, mint ahogyan most a nagy hatású inflációcsökkentő törvényével a Biden-kormányzat is teszi. Vezessünk be lokalizációs (helyi hatás) indexet minden egyes lényeges gazdasági tevékenységre, mérve annak a helyi közösségekre gyakorolt hatását. Emellett a lokalizációért folyó mozgalomnak az is a célja, hogy helyi vagy regionális hatású kérdésekben a népszavazás intézményét a svájci mintára kiterjessze.

A lokalizáció megköveteli, hogy a földrajzi adottságokat, az éghajlatot, a termőföldet ismerjük el az emberi élet meghatározó feltételeiként, ezt nevezhetjük területiségnek. Egy francia filozófus, Emmanuel Lévinas írja, hogy „az ember nem fa, és az emberiség nem erdő”. Mi ehhez azt tesszük hozzá, hogy ha nem is vagyunk levelek az őszi szélben, a hely, ahol élünk, számít. Akkor, amikor az éghajlat és a természeti erőforrások újra számítanak, és a földrajz ismét az emberi élet fő tényezője, itt az ideje, hogy újra felfedezzük az ember és a terület, az európaiak és szülőföldjeik közötti rejtett kapcsolatot. Euró­pa egyes területeinek sajátosságai, kultúrájának sokszínűsége olyan kincs, amelyet meg kell becsülnünk.

Az ökológia, a természet védelme egyre fontosabb lesz számunkra. A lokalizáció azt jelenti, hogy legyünk legyen saját területünk jó gazdái, jó kertészei. Védjük meg annak a területnek a biológiai sokféleségét, szépségét és egyediségét, ahol élünk, és mindezt adjuk tovább a következő generációknak. A biológiai sokféleségnek érvényesülnie kell minden uniformizálásra és szabványosításra irányuló törekvéssel szemben. A lokalizációért indított mozgalom célja, hogy megállítsa a Brüsszel által ránk kényszerített Green Dealt (zöldalkut), azaz az életmódunk elleni merényletét. Munkánkat hatékonyabbá teheti az ipar és a pénzügyek újbóli lokalizálása, a kis- és középvállalatok azon képességének megújítása, hogy azok elsősorban a helyi közösséget szolgálják.

Végül a lokalitás fizikai, pénzügyi és erkölcsi biztonságot jelent. Az Egységes európai okmány (1986), amely a német–amerikai dominancia érdekében megnyitotta Európát a külföldi tőke szabad áramlása előtt, megsemmisítette a stratégiai autonómia lehetőségét. Az Európai Unió politikáját a neoliberalizmus, a globalizmus és a történelem végébe vetett abszurd hit alakította. E gondolkodás felett azonban eljárt az idő. A szocializmus és a neoliberalizmus eszmerendszerének bukása után a globalizmus ellen is fel kell vennünk a harcot. Ki kell állnunk a helyi közösségek érdekei mellett, szilárdan ragaszkodnunk kell a hagyományokhoz, a hithez, határaink megvédéséhez – és akkor Európa a miénk lesz.

A fenti elvek jegyében Hervé Juvin francia esszéista és politikus, az Európai Parlament tagja nemrég egy kiáltványt tett közzé, amelynek címe A lokalizáció európai kiáltványa. Juvin az Európai lokalisták mozgalom alapítója és vezető személyisége. Ez a mozgalom azt a célt tűzte ki, hogy a globalizáció negatív hatásai ellen megvédje a helyi társadalmakat. A Hervé Juvin által közzétett kiáltvány csak az első lépésnek tekinthető a lokalizációhoz vezető hosszú úton, de ahogy egy kínai közmondás mondja, a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik.

A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)