Douglas Murray brit író, újságíró és politikai kommentátor írta 2017-ben, Európa furcsa halála című könyvében: „Ha importálod a világ lakóit, akkor velük a világ gondjait is importálod és mellette talán még újakat is létrehozol.”

Igen, ez az igazság többszörösen bebizonyosodott azóta, hogy Európa „jobbik” felét elözönlötték (és elözönlik) az illegális bevándorlók. Bebizonyosodott, hogy a migráció nyomán elkezdődött „kultúraváltás” rengeteg terhet és szenvedést zúdít Euró­pára. Láthattuk azt is, hogy Angela Merkel német kancellár, a leglelkesebb vendéglátó mitől félt az invázió kapcsán 2015-ben. A Die Welt egyik újságírója szerint attól félt, hogy migránsokat visszakényszerítő német határőrökről készült fotók járják majd be a világot. Murray idézte a könyvében: Merkel „közölte, hogy egy korábban falakkal körülvett országból érkezett [NDK], és nem akarja, hogy életrajza egy újabb falakat emelő politikusról szóljon”.

Merkel tehát a róla alkotott kép miatt aggódott, és nem a német társadalmat zaklató és nyugtalanító jelenségek miatt. Nem a nők megerőszakolása, a zsidók és a keresztények elleni ismétlődő támadások aggasztották, hanem az, hogy mi kerül be az életrajzába. Hasonló mentalitás jellemzi az Európai Unió mai vezetőit, akik bátran és öntudatosan veszik semmibe a kontinens elemi érdekeit, árulják el azokat az eszméket, amelyekben ­apáik hittek, s verik szét azokat a szellemi alapokat, amelyekre Európa szebb jövője épülhetett volna.

Azóta a fejünk felett elzúgott a koronavírus-járvány, majd kitört az ukrajnai háború, amelynek a szörnyűségei mellett e pillanatban eltörpülni látszik a migrációs válság.
Európa egy éve a migránsprobléma mellé a háborút – jelenleg a világ legnagyobb gondját − is importálta. Hallom a felhördülést: a háborút az oroszok kezdték, nem pedig Európa. Ez azonban nem a teljes igazság. Éppen Angela Merkeltől tudjuk, hogy Európa balliberális vezetése a minszki egyezményt arra használta, hogy időt nyerjen Ukrajna felfegyverzéséhez, a háborúra való felkészítéséhez. Ez a vezetés vakon szolgálja az Egyesült Államok világhatalmi gazdasági és hadászati érdekeit, s úgy hozza a döntéseit, hogy választópolgárainak véleményét még véletlenül sem kéri ki.

Hazánkat az EU kötelességszegési eljárásokkal, politikai nyomásgyakorlással próbálja térdre kényszeríteni. A magyar kormányfő tisztán látja, és nemrég nyilvánosan is megfogalmazta, hogy az európai emberek elindultak a béke irányába, de a vezetőkhöz ez még nem ért el. A kormányfő szerint az EU vezetői már azt latolgatják, hogy küldhetnek-e békefenntartó csapatokat Ukrajnába. Az oroszellenes szank­ciók, az ukránoknak juttatott korszerű fegyverek és dollármilliárdok után tehát a csapatok küldésének ötlete is felvetődött, ami a világháború egyértelmű kiprovokálása lenne. Veszélyben van a biztonságunk, a világháború veszélye nem irodalmi túlzás – mondta Orbán Viktor.

Joe Biden amerikai elnök most arra kérte Magyarországot és Törökországot, hogy „késlekedés nélkül” hagyják jóvá Svédország kérelmét. Egyelőre csak kért, de tudjuk, hogy ez mit jelent. Biden elnököt aligha érdekli, hogy a velünk szemben régóta barátságtalan svédek megérdemlik-e a magyarok jóindulatát, ő már eldöntötte, hogy mit kell tennünk.