Douglas Murray brit író, újságíró és politikai kommentátor írta 2017-ben, Európa furcsa halála című könyvében: „Ha importálod a világ lakóit, akkor velük a világ gondjait is importálod és mellette talán még újakat is létrehozol.”

Igen, ez az igazság többszörösen bebizonyosodott azóta, hogy Európa „jobbik” felét elözönlötték (és elözönlik) az illegális bevándorlók. Bebizonyosodott, hogy a migráció nyomán elkezdődött „kultúraváltás” rengeteg terhet és szenvedést zúdít Euró­pára. Láthattuk azt is, hogy Angela Merkel német kancellár, a leglelkesebb vendéglátó mitől félt az invázió kapcsán 2015-ben. A Die Welt egyik újságírója szerint attól félt, hogy migránsokat visszakényszerítő német határőrökről készült fotók járják majd be a világot. Murray idézte a könyvében: Merkel „közölte, hogy egy korábban falakkal körülvett országból érkezett [NDK], és nem akarja, hogy életrajza egy újabb falakat emelő politikusról szóljon”.

Merkel tehát a róla alkotott kép miatt aggódott, és nem a német társadalmat zaklató és nyugtalanító jelenségek miatt. Nem a nők megerőszakolása, a zsidók és a keresztények elleni ismétlődő támadások aggasztották, hanem az, hogy mi kerül be az életrajzába. Hasonló mentalitás jellemzi az Európai Unió mai vezetőit, akik bátran és öntudatosan veszik semmibe a kontinens elemi érdekeit, árulják el azokat az eszméket, amelyekben ­apáik hittek, s verik szét azokat a szellemi alapokat, amelyekre Európa szebb jövője épülhetett volna.

Azóta a fejünk felett elzúgott a koronavírus-járvány, majd kitört az ukrajnai háború, amelynek a szörnyűségei mellett e pillanatban eltörpülni látszik a migrációs válság.
Európa egy éve a migránsprobléma mellé a háborút – jelenleg a világ legnagyobb gondját − is importálta. Hallom a felhördülést: a háborút az oroszok kezdték, nem pedig Európa. Ez azonban nem a teljes igazság. Éppen Angela Merkeltől tudjuk, hogy Európa balliberális vezetése a minszki egyezményt arra használta, hogy időt nyerjen Ukrajna felfegyverzéséhez, a háborúra való felkészítéséhez. Ez a vezetés vakon szolgálja az Egyesült Államok világhatalmi gazdasági és hadászati érdekeit, s úgy hozza a döntéseit, hogy választópolgárainak véleményét még véletlenül sem kéri ki.

Hazánkat az EU kötelességszegési eljárásokkal, politikai nyomásgyakorlással próbálja térdre kényszeríteni. A magyar kormányfő tisztán látja, és nemrég nyilvánosan is megfogalmazta, hogy az európai emberek elindultak a béke irányába, de a vezetőkhöz ez még nem ért el. A kormányfő szerint az EU vezetői már azt latolgatják, hogy küldhetnek-e békefenntartó csapatokat Ukrajnába. Az oroszellenes szank­ciók, az ukránoknak juttatott korszerű fegyverek és dollármilliárdok után tehát a csapatok küldésének ötlete is felvetődött, ami a világháború egyértelmű kiprovokálása lenne. Veszélyben van a biztonságunk, a világháború veszélye nem irodalmi túlzás – mondta Orbán Viktor.