A fizetések tehát magasak, az anyagi és életpálya-feltételek kiválóak. De akkor mi lehet ennek a saját maguk, a németek által is katasztrofálisnak nevezett helyzetnek az oka? Egyrészt az állam – a béreken kívül – nem költ eleget a közoktatásra. Az új kormány hivatalba lépésekor meghirdette a „Zeitenwendét” (a fordulatot), de ezt egyelőre csak a hadsereg érzi, és a villanyáram és az üzemanyagok árának az ellenőrzésére terjed ki. GDP-arányosan ugyanakkor a német állam kevesebbet költ oktatásra, mint más fejlett országok. A tanárképzés egyetemi feltételei sem megfelelőek; nem elegendő a képzési kapacitás. Miközben évek óta hangoztatják, hogy kevés a pedagógus, a német főiskolákra, egyetemekre helyhiány miatt csak kevesen tudnak bejutni.

A Spiegelben megjelent cikkek nem mondják ki nyíltan, de a közölt részletekből egyértelműen levonható a következtetés, hogy a német közoktatás gondjai főként a migrációs hátterű tanulók nagy arányából származnak.

A gyerekek és fiatalok mintegy 39 százaléka nem német anyanyelvű családban nevelkedik. Minden ötödik óvodás otthon nem beszél németül. A német nyelvet célzott programokkal kellene nekik tanítani, amihez jelenleg hiányoznak a megfelelő feltételek. A szakértők arról vitatkoznak, hogy megfelelő németnyelv-tudás nélkül a gyerekeket nem lenne szabad iskolába engedni. Még az óvodában kötelező németnyelv-vizsgát kellene tenniük (!). Egy szakmai vezető azt követeli, hogy állapítsanak meg migrációs kvótákat az iskolákban, és az egyes osztályokban 35 százalékra korlátozzák a nem német származású gyerekek számát (!). De akkor mi legyen az ezen felüli migránsgyerekekkel? – kérdezik mások. Maradjanak otthon? Egyes szegényebb városrészekben a migrációs hátterű gyerekek részaránya nyolcvan százalék fölötti. A gyerekek húsz-harminc százaléka szegénységben nő fel, a szülőktől nem kapja meg a megfelelő segítséget, magatartási zavarokkal küszködik. Azokban a tartományokban a legmagasabb fokú a fiatalkori szegénység, ahol a bevándorlók aránya a legmagasabb. A helyzet a párhuzamos társadalmak kialakulásával fenyeget.

Képtelenségnek tűnik, hogy a problémák megoldására a tanítási napokat heti négy alkalomra tervezik szűkíteni, illetve a 45 perces órákat negyven percre rövidíteni. Ösztönöznék a nyugdíjas pedagógusok további szolgálatát. Szinte gyakorlattá vált, hogy az elsősorban természettudományi területekről hiányzó szaktanárok helyett az alapfokú oktatásban bármely más szakirányú pedagógus taníthat.
A német oktatási rendszer decentralizált, a tartományok hatáskörébe tartozik. A német polgárok 68 százalékának viszont nem tetszik ez az „oktatási föderalizmus”, azt szeretnék, ha az oktatás szövetségi hatáskörbe kerülne.

Vannak olyan elkötelezett tanárok, akik erejükön felül igyekeznek a hiányokat enyhíteni, a lelkiismeretükre hallgatva. Tanulságos kezdeményezés különféle területekről származó segéderőkkel, önkéntesen jelentkező szülőkkel a gyermekek felügyeletét, sportolását, szünidei foglalkozásait, étkezését támogatni. Sokak szerint a német oktatási rendszer teljes összeomlását jelenleg az önfeláldozó tanárok és segéderők munkája fékezi.

Beliczay Erzsébet építészmérnök, környezetvédő; Kiss Károly közgazdász, társadalomkutató

Borítókép: Gyerekek tanulnak egy német iskolában (Fotó: AFP)