Sajátos ívet rajzol a nemzetközi baloldal magyarellenes retorikája. Mindig valami magasztosnak gondolt felütéssel indul, mint az európai értékek, a jogállam, a demokrácia, de hamar lehull az álcaruha az álszent értékvédőkről, és előtüremkedik a pőre anyagi érdek. El is jutottak mára a rezsicsökkentés eltörlésének vágyához. Ebben a specifikus országajánlásban benne van minden, ami undorító ebben a velejéig korrupt neomarxista, bolsevik bandában.
Teljesen egyértelművé teszi például, hogy Magyarország ellen kíméletlen ideológiai harcot vív az uniós elit, mert oly mértékben ellenérdekelt hazánk sikerességével szemben, hogy képtelen elviselni a jobboldali kormány évtizedes regnálását. Napról napra fokozódó politikai nyomásgyakorlással próbálják elérni, hogy törjön meg a jobboldali egység Orbán Viktor mögött, bukjon meg a negyedik alkalommal kétharmados többséggel kormányzó politikai rendszer, és a kialakult káoszban majd csak sikerül hatalomba segíteni egy őket szolgáló, kesztyűbábokból álló rezsimet.
A gyakorlati kivitelezéshez addig csűrték-csavarták az Európai Unió működésének szabályait, hogy szemérmetlen politikai zsarolás eszközévé degradálták a tagországokat megillető pénzügyi források elosztását. Feltételekhez kötötték a kifizetést, majd azok teljesülésekor újabb és újabb feltételeket szabtak, szómágiájuk megszülte a szupermérföldkő kifejezést, a vertikális és horizontális okoskodást, valamint a minden részlet rendben, de az összkép mégis elkeserítő végtelenül cinikus aljasságát.
Eddig is nyilvánvaló volt, hogy az illegális migráció következetes elutasítása, a gender- és LMBTQ-lobbi távoltartása a köznevelés intézményeitől és a szankciós politikát elutasító békepárti álláspont az a három ősbűn, ami kiváltotta a heves gyűlöletet a nemzeti kormány ellen. De mindvégig ott húzódott a mélyben az ezeknél is súlyosabb vétek, a dollárbaloldalt finanszírozó pénzügyi háttérhatalom extraprofitjának bármily csekély mértékű csökkentése azáltal, hogy abból a magyar emberek is részesüljenek támogatás formájában.