Zelenszkij számára vége a bulinak

Világossá vált, hogy Kijev szájhősködését leszámítva és a médiában elterjedt badarságokon túl nincs már értelmes ember, aki bízna egy ukrán offenzíva sikerében. Mit is érne kétszáz kőkorszaki harckocsi az orosz BMPT Terminatorokkal szemben? Mire mennek a szovjet korszak régi MiG–29-esei a MiG–35-ös vadászgépekkel és az ötödik generációs Szu–57-esekkel szemben?

Legyünk már komolyak! A harcból kiesett több százezer katona után Zelenszkij már az ukrán hadsereg romjait akarja vérfürdőbe küldeni a nyugati segítség folytatásának igazolásaképpen. Jó ideje, hogy a Nyugat – amely épp olyan vak, mint amilyen naiv – vörös szőnyeget gördített a bohóc Zelenszkij lába elé, szemet hunyva a gyalázatossága felett.

Szupersztárrá és gondviselésszerű hadúrrá tették, hogy leszámoljanak az orosz medvével, amely a Pentagon héjáinak esküdt ellensége maradt, mert soha nem tudták elfogadni, hogy vége a hidegháborúnak. Igyekezetük azonban szörnyen befuccsolt, mivel az oroszgyűlöletüktől elvakult félbolondok alábecsülték Putyin új hadseregének erejét, valamint az orosz gazdaság hihetetlen alkalmazkodóképességét, amellyel kivédi a szankciókat.

A háború tizenöt hónapja, a gazdasági szankciók tíz köre és a százmilliárd euróért Kijevnek juttatott legmodernebb eszközök után az Egyesült Államokban és Európában is egyre többen vélik úgy, hogy nem térült meg a befektetésük. Továbbra is Putyin uralja az ukrán területek egyötödét, Zelenszkij pedig naponta veszít el száz katonát olyan rémisztő ütemben, hogy minden nyolc elesett ukránra jut egy megölt orosz. Amikor ifjabb Robert Kennedy (John F. Kennedy volt amerikai elnök unokaöccse, demokrata párti elnökjelölt-aspiráns) háromszázezer megölt ukrán katonáról beszél, ez hihető szám a háború elmúlt tizenöt hónapjának tükrében, számításba véve az orosz tüzérség elsöprő fölényét. A mi francia újságíróink ugyanolyan együgyűek, mint amilyenek voltak, és nem hajlandók tudomást venni az ukrán hadsereg leromlott állapotáról, de az angolszász sajtó józanabb és tisztában van a tényekkel. Zelenszkij számára vége a bulinak.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy Biden és a héjái nem hajlandók számot vetni a vereséggel. Az elkövetkező bukás terhét az ukránoknak kell majd viselniük, akik egy lehetetlen visszafoglalást ígérve becsapták a Nyugatot. A visszafoglalás médiában való sulykolása láthatóan azzal a kockázattal jár, hogy kolosszális fiaskó sül ki belőle. Francois Asselineau francia politikus Olekszij Reznyikov ukrán védelmi minisztert idézi, aki a minap azt mondta: „túlértékeltek a világban” az ukrán ellentámadással kapcsolatos várakozások. A The Washington Post pedig azt írja: „az ukrán hadsereg csaknem tizenöt hónapot töltött azzal, hogy meghaladja a világ várakozásait. A felsővezetők most mérsékelni próbálják ezeket a várakozásokat, attól tartva, hogy az Oroszországgal vívott háború menetének megfordítását célzó ellenoffenzíva eredménye nem felelne meg a hírverésnek”.

Oroszországé lehet a földrajzi és a számbeli erőfölény: félmillió orosz katonát állítottak Ukrajnára, közülük legalább háromszázezren ukrán területen is vannak – számol be Reznyikovot idézve az amerikai lap. A „jók tábora” már nem is a háború megnyeréséért harcol, hanem annak eldöntéséért, hogy ki viselje a vereség ódiumát és a katasztrófa következményeit.

Az orosz „cár”, akit szégyentelen hazugságokkal sároztak be, valamint az orosz tábornokok, akiket hónapokon át szégyenítettek meg azzal, hogy a hozzá nem értésükre mutogattak, jól fognak szórakozni ezen a NATO-méhkason. A küszöbön álló vereség egyre lázasabbá teszi a nyugati tábort. Szerencsére azonban Putyin bölcs és higgadt, miközben a NATO forrófejűivel áll szemben, akik készek mindent szétzúzni. Nyugalma nélkül, amely 180 fokban áll szembe a bezsongott nyugatiakkal, már a harmadik világháború kellős közepén lennénk.

Május 9-e, a győzelem napja apropóján pedig emlékezhettünk arra, hogy az oroszok győzték le a nácizmust és nyerték meg a második világháborút, szemben a hollywoodi legendával, amely az 1944. június 6-i partraszállással a nyugati szövetségeseket avatja a meghatározó győztes erővé. Valójában nyolc és fél millió orosz fegyverforgató halála és négy és fél millió eltűnt katona emberáldozata szükségeltetett ahhoz, hogy elpusztítsák a német hadsereg négyötödét.

Összehasonlításképpen, az amerikaiak kevesebb mint négyszázezer katonájukat veszítették el. Összesen több mint hatmillió német katona vesztette életét orosz földön. Az orosz nép áldozatvállalása nélkül semmiféle partra szállásnak sem lett volna a legkisebb esélye a sikerre az erői teljes birtokában lévő német hadsereggel szemben. Olyan döntő győzelem volt ez, amely megváltoztatta a történelem menetét, és amit a képmutató Nyugat el akar felejteni. Most pedig Zelenszkij válhat könnyen az évszázad vesztesévé.