A hazai írástudók felelőssége ma a magyarságért való felelősségvállalás is, a jövőféltés és a józan patriotizmus építése a lelkekben.
Persze európaiaknak is kell lenniük, de európai magyaroknak, akiknek alapvető feladata a nemzet építése, a nemzet erkölcsi-politikai-tudományos-gazdasági tőkéjének növelése. A Szentírás szerint aki kardot ránt, kard által vész el. S később azt írja, hogy ha arcul ütnek, tartsd oda az orcád másik felét is. De az életben maradás törvénye nem szentesíti ezt a nézetet. Aki nem veszi fel a küzdelmet, annak letépik a fejét, az nem tudja megtartani a saját hazáját, a Kárpát-medencét sem.
Nem szabad Brüsszelben fület-farkat behúzva, megvert, szerencsétlen kutyaként viselkedni. Fel kell venni a küzdelmet az agresszíven zsaroló, megfélemlítő offenzívával szemben (Döbrentei Kornél megfogalmazása, Magyar Múzsa, 2023. március). Igen, fel kell venni a küzdelmet minden fronton a magyarságot eláruló, a nemzeti érdekeket semmibe vevő, a nemzet létét felszámoló (Európai Egyesült Államok) balliberális megmondóemberek, influenszerek ellen. Az ilyen nézeteket valló politikusok, művészek, írók ellen. Éppen a nemzet érdekében. Hiszen ahogy Petőfi egyértelműen megfogalmazta a Tigris és hiéna című drámájában, a legnagyobb emberi bűn a hazaárulás. Az, amit egyes magukat egyébként magyarnak valló uniós képviselőink a saját népük, országuk, nemzetük ellen Brüsszelben tesznek. S büszkék erre.
Ellenük szellemi önvédelem kell, s éppen ez lenne a történelmi hagyományainkat tisztelő, az erkölcsi elvárásoknak megfelelő nézetekkel bíró, konzervatív szellemű írástudók feladata.
Ez a feladata s ez a felelőssége! Nem tűrhető, hogy éppen azok, akik a magyarság érdekében állnak ki, a saját nemzetük érdekében mernek igazmondásra vállalkozni (a migrációnak nem előnyei, hanem hátrányai vannak, az orosz–ukrán háború káros hatásai, az LMBTQ-lobbi nyomulását és a genderideológia térhódítását fékezni kell) , azok állandóan becstelen támadások kereszttüzébe kerüljenek. S én úgy vélem – Kölcseyre utalva –, hogy ha az üldözött felé kard nyúlik barlangjában, akkor azonnal és könyörtelenül fel kell venni a harcot. A hódítók, a gyarmatosítók, a magyarság lelkét megnyomorító ideológiák ellen.
Ott tartunk, hogy az EU urai törvényesítették a kettős mércét és az uniós szerződések lábbal tiprását Magyarország rovására. Ha ezt hagyjuk, ha nem tiltakozunk – gyáva népnek nincs hazája –, akkor igen rövid időn belül szellemi szögesdrótok közé fogják a magyarságot internálni és egy globalizációs gettónak leszünk a részei. Elfogadható az, hogy a hazai és a brüsszeli balliberális támadások, a lankadatlan pusztító aknamunkájuk következtében elsüllyedjen egy nemzet? Nagy, nagyon nagy az írástudók felelőssége. Fel kell rázni a nemzetet, az ifjúságot. Fel kell lépni a hamis próféták ellen.
Megadatott számomra, hogy ezen földrésznek az összes országában jártam már és rengeteg ott élő emberrel cseréltem eszmét.
Őszintén mondom: Európa elesett. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Európa elrablása megtörtént. S arra is rá kell ébrednünk, hogy a valódi, az igazi térképet a legyőzött bika vére rajzolja az aréna homokjába.
De talán maradt még néhány kisebb terület ezen a kontinensen, ahol még nem visszafordíthatatlan a pusztulás. Ha nem tűrjük el, hogy meghamisítsák a múltunkat, és vállaljuk gyökereinket, akkor talán van még némi remény. De a remény realizálásához hatékony írástudókra is szükség van! Keresztény elkötelezettségű, hazájukat, népüket, családjukat szerető, példát és irányt mutatni képes írástudókra. Olyan írástudóra (Vörösmarty, Zalán futása), „aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén / a riadó vak mélységet fölverje szavával”.
A szerző egyetemi tanár
