Továbbá ha elszigeteltséget akar megtapasztalni az ember, Budapest helyett inkább Brüsszelt ajánlanám úti célnak. A modern európai történelemben talán nem volt még egy olyan politikai elefántcsonttorony, amely ilyen fanatikus meggyőződéssel és totalitárius eszközökkel szigetelte volna el magát az utca emberének problémáitól. Míg papokat, tanárokat fejeznek le az általuk ide csábított barbárok, addig ők a transzneműek szükségleteiről vitatkoznak. Míg a szociális rendszerük az összeomlás szélén áll a sok élősködőtől, utcáikon bandaháborúk dúlnak, ők a magyar sajtó helyzete miatt aggódnak. Ez az elképesztő megvetés, amellyel az európai polgárok sérelmeit ignorálják luxusbuborékjaikból, az elszigeteltségnek egy teljesen új, tragikus műfaja.

Sir George Eulas Foster kanadai politikus a XIX. században úgy jellemezte a briteket, hogy magukat az európai ügyekből teljesen kihúzó attitűddel egy „pompás elszigeteltségben” (splendid isolation) élnek. Hogy ha már tényleg ránk akarják erőltetni ezt az elszigeteltség mantrát, akkor én valami ilyet képzelek el magunknak. Üzletelünk, látogatjuk egymást, de a politikátokat, erkölcstelenségeteket és a szivárványos zászlói­tokat hagyjátok kérlek ott, a határátkelőknél.

A hülyének is megéri újra a Nyugathoz kapcsolódni.

A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője

Borítókép: Tüntetés Lengyelországban a közszolgálati média kormány általi megszállása ellen (Fotó: Omar Marques/Anadolu/AFP)